feltehetőleg ebben a parlamenti ciklusban sem sikerül az Országgyűlésben. Vagy ha mégis, akkor alighanem a hatályba lépését követő napokban már módosítani próbálná azt néhány, ügyesen körüllobbizott ellenérdekelt.
Addig sem ártana tisztázni viszont, mit is értünk valójában az eredményes érdekkijáráson. Vannak például, akik idesorolják, amikor a korábbiaknál jobban szervezett és céltudatosabb utcai tüntetésekkel elérhető, hogy a spórolásra berendezkedő kormány hirtelen mozdulattal előteremtsen 30 milliárdot rövid távú agrár-tűzoltásra.
Avatott szakértők szerint azonban ez a példa nem a kifinomult lobbizás erejét, inkább a tartós defenzívába szorult kormány erőtlenségét tanúsítja: ha komolyabb nyomás nehezül rá valahonnan, inkább enged, akkor is, ha ennek árát más területeken kell majd megfizetnie.
Az elegáns lobbizó ugyanis nem szaladgál a nyilvánossághoz, nem fenyegetődzik, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse a hivatalosságokat. Nem, ő csendben találja meg az utat az illetékesekhez, hogy azután megkérdezze, jó lesz-e így? Az illetékes pedig magába száll, elgondolkozik, és azután hipp-hopp megjelenik egy módosítási javaslat az éppen hatályba lépő regisztrációsadó-törvényhez, mely kezdeményezést ráadásul a lakosság által is szorgalmazott, ám oly ritkán átélt pártok közötti konszenzus karolja fel.
Ezen azután mások is elgondolkodnak, esetleg olyanok is, akiknek nem jönne jól a kérdéses módosítás, de azért demonstrálni ők sem akarnának, dehogy. Ellenben egy másik parlamenti bizottságban szintén gyorsan felmerül a négy párt által egyeztetett módosítást módosító módosítás, s innentől kezdve már csak az tűnik biztosnak, hogy a frissiben fogant törvényt felülírja az élet.
Na szóval ez az igazi hazai lobbizás. Törvénybe foglalni meg már azért is tűnik reménytelennek, mert minden jogszabályi keret egyben korlátozás is. Attól kezdve egyesek még törvénytelen dolgot gyanítanának egy olyan törvénymódosítási akció mögött is, ahol pedig csupán tiszta magyar lobbizás folyik.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
