Szolomon Paszi bolgár külügyminiszter „beszólt” Adrian Nastasé-nak. A kissé érdes modoráról, valamint elegáns öltönyeihez hordott fehér zoknijairól elhíresült, nyugati diplomáciai körökben mindazonáltal fölöttébb magasan értékelt Paszi legutóbbi találkozójukon nem átallotta figyelmeztetni a román miniszterelnököt: szedjék már össze magukat, nehogy Románia miatt szenvedjen késedelmet a bolgár EU-csatlakozás.
Szolomon Paszi. Bulgária egyre hangosabban követeli, hogy Brüsszel kezelje külön Romániától.
Nagyot fordult a világ az elmúlt néhány évben. Míg szakértők korábban Romániát tartották felkészültebbnek az uniós tagságra, mára Bulgária beelőzött ebben a „páros versenyben”. Isztambuli csúcstalálkozóján a NATO még az idén a tagjai közé fogadja Bulgáriát. Ami pedig az Európai Uniót illeti, három évvel a 2007-re várt belépés előtt Szófia a 30 csatlakozási fejezetből 25-öt lezárt, és az unió összes fóruma a bolgár reformok dicséretétől hangos. Az EU legutóbbi országjelentése derűsen optimista volt, Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke pedig személyesen „erősítette meg” a 2007. január elsejei felvételt.
KIHÚZTÁK A GYUFÁT. Igaz, tavaly decemberben még Románia is a mennyekben járt, amikor az EU a soros elnök Olaszország nyomására beígérte az országnak a felvételi tárgyalások ez év végi lezárását és a 2007 eleji csatlakozást. Ezek után Bukarest – az előző hónapok minden brüsszeli bírálatát feledve – szemlátomást végleg páholyban érezte magát. Az öröme azonban korainak bizonyult, hamarosan ugyanis kihúzta a gyufát az uniónál. Kiderült, hogy a Párizs helyére beugrott új „mecénása”, Róma kérésének eleget téve engedélyt adott több mint ezer román árva pénzért való itáliai örökbefogadására. Európai parlamenti képviselők egy csoportja annyira felháborodott a történteken, hogy rögvest módosító indítványt nyújtottak be egy Romániáról szóló jelentés tervezetéhez, azt követelve, függesszék föl a csatlakozási tárgyalásokat Bukaresttel. Részben Günter Verheugen bővítési biztos rábeszélésére később elálltak ugyan ettől a szándékuktól, a román kormány azonban így sem teszi zsebre azt a kritikát, amit a képvielőtestület külügyi bizottsága által végül elfogadott jelentésben kapott.
Adrian Nastase. Bukarest egyes uniós illetékesek szerint a tagság elemi elvárásainak sem felel meg.
A legsúlyosabb ítéletet talán Emma Nicholson bárónő, a román ország-jelentés szerzője mondta ki a bukaresti kormány fejére. A brit liberális képviselő szerint a románok nem egyszerűen el vannak maradva a felkészülésben, hanem olyan hiányosságok vannak a jogrendben, a korrupció elleni küzdelemben, a gazdasági reformokban és általában a tárgyalásokon tett ígéretek betartásában, hogy „egyes kollégá-imban egyenesen az fogalmazódott meg: Románia az Európai Unióhoz való csatlakozás legelemibb elvárásainak sem felel meg”. Bukarest mindazonáltal átmenetileg fellélegezhetett, a külügyi bizottság ugyanis végül beérte egy „sárga lapos” figyelmeztetéssel, csupán a csatlakozási stratégia átszabására szólítva fel az Európai Bizottságot. Csakhogy Románia számára ez a forgatókönyv sem kockázatmentes, hiszen ha az Európai Parlament plenáris ülése után a tagországok kormányaiból álló Tanács is jóváhagyná, az több hónapos csúszást okozna a csatlakozási menetrendben, következésképpen kisiklatná a román EU-terveket.
Megfigyelők szerint a Románia tekintélyét alaposan megtépázó ügy a bukaresti vezetés hibás, az uniós realitásokat figyelmen kívül hagyó helyzetértékelésére vezethető vissza. „Nastase azt hitte, elég, ha bírja Berlusconi és néhány más európai vezető támogatását, és fütyülhet másokra” – mutatott rá egy brüsszeli elemző. Egy bizottsági tisztviselő szerint Romániának egyszerűen nincs csatlakozási stratégiája. Ráadásul, míg az 1997-es gazdasági összeomlás után néhány év alatt talpra álló Bulgáriát már nem csupán a tavaly novemberi, hanem a 2002-ben közzétett uniós országjelentés is működő piacgazdaságnak minősítette, az Európai Bizottság illetékesei Romániáról 2003 végén is csupán ennyit tudtak nyugodt lélekkel leírni: „közel áll ahhoz, hogy működő piacgazdasággá váljon”.
AKCIÓTERV. Az idő vészesen fogy. Brüsszel októberben teszi le az asztalra azt az országértékelést, amelyben a tárgyalások év végi lezárását javasolhatja Romániával, miközben még 8 tárgyalási fejezet van nyitva, és éppen a legnehezebbek. Nem csoda, hogy Nastase a múlt héten lélekszakadva rohant Brüsszelbe, hogy átnyújtson egy négyoldalas akciótervet, amely az Európai Parlament által megfogalmazott kritikák orvoslását célozza. A román kormány június végéig adott magának határidőt, hogy elfogadjon olyan évek óta jegelt jogszabályokat, mint a bírói reform, vagy a kiskorú gyermekek védelméről szóló törvény.
Bolgár atomvita
A Kozloduji erőmű. Szófia megtartaná. Ivan Kosztov miniszterelnök még 1998-ban vállalta, hogy Bulgária bezárja a szovjet szakem-berek által a het-venes években üzembe helyezett kozloduji atomerőművet. Nemigen volt persze más választása, hiszen az EU a csatlakozási folyamat megindítását a nyugati szakértők által veszélyesnek minősített létesítmény leállításához kötötte. Kozloduj azonban a térség legnagyobb energiaexportőrének számító Bulgária áramtermelé-sének 45 százalékát biztosítja, ezek után most, amikor az ország nemzetközi megítélése – következésképpen tárgyalási pozíciója is – egyre javul, a bolgár illetékesek némelyike azt pedzegeti, vissza kellene térni a kérdésre. Egyesek a már lezárt energiafejezetet újratárgyalására is készek lennének. Ám ha a többség eddig nem is jut el, azt még a mérsékeltebb szakértők is támogatják, hogy az „egyéb kérdésekkel” foglalkozó utolsó tárgyalási fejezetbe bele kellene csempészni egy bekezdést, amely haladékot adna Kozloduj bezárására – vagy legalábbis az eddigi megállapodásban szereplőnél magasabb összegű kárpótlást garantálna Szófiának. Félreértések elkerülése végett a Kozloduj-kérdés újbóli elővétele korántsem irreális elgondolás. Menet közben ugyanis sokat változott a helyzet. A hat reaktorból a két legkevésbé biztonságosat (és egyben legkisebb teljesítményűt) már be is zárták, és további kettő leállítása is az eredeti ütemezés szerint halad, a két legnagyobb kapacitásút, az egyenként 1000 megawattos 5-ös és 6-os reaktort pedig modernizálták: 150 millió eurós befektetéssel kijavították azokat a biztonsági réseket, amelyeket a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kifogásolt. Jordan Kosztadinov, az erőmű igazgatója szerint mindeme javításoknak köszönhetően a két reaktor még legalább 15-20 évig biztonságosan üzemelhet.
Megoldandó problémák persze korántsem csupán Romániában akadnak. „Bulgária jó úton halad, de messze még a cél” – figyelmeztetett a BBC-nek adott interjújában az Európai Parlament bolgár országjelentését jegyző Jeffrey van Orden. A szófiai külügyminisztériumnak az uniós integrációért felelős illetékesei a Figyelőnek el is mondták: a még nyitott csatlakozási fejezetek tárgyalása a korábbiaknál sokkal nyögvenyelősebben halad. Szófiában néhányan úgy vélik, az EU nem akarja, hogy túl gyorsan lezáruljanak a tárgyalások, nehogy bárki fejében megfordulhasson a tervezett csatlakozási dátum esetleges előbbre hozatalát pedzegetni – még akkor sem, ha Bulgáriát és Romániát végül mégis különválasztják.
SZÓFIA BUKTATÓI. Ráadásul számos olyan, csak hosszú távon megoldható kérdés van, amelyet az újabb bővítést egyre mérsékeltebb lelkesedéssel támogató EU bármikor előrángathat Bulgáriával szemben. Az embercsempészet vagy a korrupció elleni harc uniós megítélése például Bulgária tekintetében jóval kedvezőbb ugyan, mint Románia esetében, a problémák megnyugtató rendezéséig azonban még nyilvánvalóan éveknek kell eltelniük.
A tetejébe Szófia maga is olyan lépést fontolgat, amellyel jócskán megnehezítheti a helyzetét. Bár a legfrissebb felmérések szerint a bolgárok 80-85 százaléka támogatja hazája EU-integrációját, egyes témák megosztják az embereket. Ilyen például a kozloduji atomerőmű sorsa. Bulgária 1998-ban vállalta, hogy leállítja a veszélyesnek minősített erőművet, ma azonban már inkább megtartaná azt, s ennek érdekében akár az energiafejezet újranyitását is kész lenne felvetni (lásd külön).
Miközben Románia és Bulgária egymással van elfoglalva, kettejük mögött már ott áll a sorban a sokkal jobb alapokról induló Horvátország is, amely arra számít, hogy az Európai Bizottság ez év őszén kedvező választ ad a még tavaly benyújtott tagsági kérelmére. Csakhogy Zágráb lemaradása behozhatatlannak tűnik: az Európai Bizottság szerint egyszerűen technikailag lehetetlen, hogy 2009 előtt az EU tagjává váljon. Ilyen távlatban pedig – Románia rá az intő példa – csak nagyon óvatosan érdemes tervezni.
