Okulva a Columbia katasztrófájából, a NASA átértékelte az űrrepülőgépek használatára vonatkozó elképzeléseit, és most új, minden korábbinál biztonságosabb, legénység szállítására is alkalmas űrjárművek fejlesztésén dolgozik. Ezek feladata elsősorban az lenne, hogy űrhajósokat és felszerelést vigyenek a nemzetközi űrállomásra – erre a célra ugyanis jelenleg csak az orosz Szojuz felel meg. A hivatal most is legnagyobb beszállítóit, a Lockheed Martint és a Boeinget bízta meg az új űrhajó megtervezésével.
A Lockheed Martin főmérnöke szerint a NASA-nak nem űrrepülőgépre van szüksége. Mert bár az aktívan repülő és landoló gépeknek számos előnyük van, bebizonyosodott, hogy bonyolultságuk miatt nem biztonságosak. A cég ezért a Szojuzhoz hasonló, űrtaxiként használható kapszulát képzel el, amely a szállítórakétáról leválva már csupán korlátozott mértékű manőverezésre képes. Eme – pihenőkabinból, visszatérőfülkéből és műszaki egységből álló – űreszköz hátránya viszont, hogy csak pályája meghatározott szakaszáról indulva landolhat amerikai földön – így a legénység esetleges sérülése, vagy megbetegedése esetén nem lehetséges az azonnali visszatérés, legalábbis nem feltétlenül Amerikába. Óriási előnye viszont, hogy olcsóbb, és könnyebben bővíthető új technológiákkal, mint az űrrepülőgépek, amelyek olyan drágák, hogy nem éri meg őket lecserélni, és amelyeket egyszer megépítve akár évtizedekig is az eredeti konstrukcióban muszáj használni.
A Lockheed vetélytársa, a Boeing ennek ellenére nem vetette el a “szárnyas űrjármű” koncepcióját. A cég párhuzamosan dolgozik az űrkapszula és három különböző űrrepülőgép tervein. A NASA szakemberei nyáron döntik el, melyik elképzelést tartják megfelelőnek az űrbázis elérésére.
