 |
Hosszú távon a nemzetközi alapok előretörése rajzolhatja át a befektetési alapok piacát – röviden így foglalható össze, mire lehet számítani a befektetéseknek e területén az uniós belépést követően. A kamatszint várható csökkenésével, illetve Magyarországnak az eurózónába való későbbi belépéssel eltűnnek azok a kockázati tényezők, amelyek most még némileg csökkentik a külföldi alapok befektetési jegyeinek vonzerejét. Az uniós integráció azonban nemcsak e téren hoz változást, várhatóan az alapkezelői piacot is megérinti majd a csatlakozás “szele”. A belföldi és külföldi alapkezelők a jogharmonizáció révén egyenlő eséllyel fognak elindulni a hazai piacon, ami számos új kihívást hozhat elsősorban a magyar alapkezelők számára.
Májustól ugyanis a külföldön bejegyzett befektetési alapok magyarországi forgalmazása lényegében teljesen szabaddá válik, csakúgy, mint a magyar alapok esetében a határainkon túli forgalmazás. Ez utóbbihoz mindössze egy úgynevezett “európai útlevélre” lesz szükség, amelyet az illetékes ország pénzügyi felügyelete, hazánk esetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ad ki a kérelmet benyújtó alap számára.
KÜLFÖLDI HÁTTÉR. Noha az unióba korábban belépett országok tapasztalatai sok szempontból adhatnak útmutatást, mégsem lehet kijelenteni, hogy a magyar alapkezelőkre is ugyanolyan jövő vár, mint európai megfelelőikre. Míg ugyanis a korábban csatlakozott országok esetében az alapkezelők zöme független cég volt, addig nálunk a piacot a banki hátterű szolgáltatók határozzák meg. Éppen ezért elképzelhető, hogy a pénzügyi csoportok nálunk más stratégiát választanak, azaz nem további saját termékek fejlesztésébe kezdenek, hanem az anyabankon keresztül elérhető termékpalettájukat vezetik be részben hazánkban is. Ezt valószínűsíti Kishonti László, a K&H Értékpapír Befektetési Alapkezelő Rt. portfólió menedzsere is, hozzátéve, hogy szerinte a külföldi anyabanki háttérrel nem rendelkező alapkezelők számára az tűnik a leginkább járható útnak, ha stratégiai együttműködéséket kötnek külföldi szereplőkkel, és ennek alapján szélesíthetik majd termékpalettájukat. A hazai pénzintézetek közül jelenleg egyedül az OTP Banknak nincs külföldi háttere (a másik érintett, a Postabank lényegében már az Erstéhez tartozik), van viszont alapkezelője. Ők némi hátrányban lehetnek a leánycégként működő többi bank alapkezelőjéhez képest, amelyek vélhetően kihasználják majd a csoporthoz tartozás előnyeit: az egyszerűbb adminisztrációt, a kész külföldi termékpalettát, az egyéb termékfejlesztési lehetőségeket. Sőt, már nem is kell jövő időben beszélnünk, a K&H alapkezelője például már megkezdte az anyabanki termékek itthoni változatainak bevezetését, míg a független OTP Alapkezelő a svájci UBS egyik átalakított befektetési alapját vezette be.
 |
Az új helyzet következményeként a hazai szolgáltatók egy része idővel meg is szűnhet a fokozódó piaci versenyben. Amennyiben mégsem, akkor az olyan kisebb alapkezelők, mint a Quaestor vagy az Access Befektetési Alapkezelő Rt. (korábban Eastbrokers), előbb vagy utóbb várhatóan keresni fogják a kapcsolatot más külföldi alapkezelőkkel, bár az sem kizárt, hogy találnak olyan piaci rést, ahol tovább erősödhetnek és megőrizhetik függetlenségüket. Az egyik ilyen rés lehet a hazai részvénypiac, de egyre népszerűbb terület az ingatlanpiaci alapok kezelése is. A belföldi alapkezelőknek persze továbbra is megmarad az az előnyük, hogy régről ismert, bejáratott terepen működhetnek, és tekintettel arra a körülményre, hogy Magyarország várhatóan 4-6 év múlva csatlakozik az euróövezethez, a külföldi szereplőknek már aligha éri meg forint alapú befektetéseket kezelő alapokat. Komoly kihívásnak ígérkezik, hogy a konvergencia folyamat részeként a hazai piacon elérhető hozamok közelíteni fognak az uniós átlaghoz, amivel a külföldi termékek versenyképesebbé válása valószínűsíthető. A jelenlegi magas, 10 százalék feletti jegybanki kamat mellett ugyanis az állampapír-piaci hozamok jóval kedvezőbbek a 2 százalék körül ingadozó európai szintnél. Tavaly, a forint gyengülése miatt, a nemzetközi alapok hozamát még tovább növelte, amikor azt forintról euróra, dollárra váltották. Az árfolyamkockázat azonban kellemetlen pillanatokat is okozhat a befektetőknek: a forint újbóli megerősödése már veszteséget hozna.
 |
MÉRETELŐNY. A külföldi alapkezelők előnyei között az egyik legfontosabb a nagyobb piac. A nemzetközi termékeket több országban is tudják értékesíteni, egyúttal a kezelt vagyon is nagyobb, így a rájuk bízott sok százmillió eurót pedig már valóban hatékonyan tudják befektetni (munkájuk vélhetően kisebb fajlagos költséggel is jár). A csupán pár milliárd forintra rúgó itthoni alapok kezelése vélhetően kevésbé gazdaságos. A háttérben persze egészen eltérő gazdasági viszonyok húzódnak meg: az unió 15 tagállamában a befektetési alapokban lévő vagyon egy főre jutó értéke majdnem a huszonötszöröse a magyarországinak (lásd a táblát).
A nemzetközi alapkezelőknek amúgy nem kell sötétben tapogatózniuk, hiszen van már tapasztalatuk a régióbeli előretörést illetően. Csehországban a már most jóval alacsonyabb kamatszintnek köszönhetően az alapokon belül a nemzetköziek aránya eléri a 20 százalékot; nálunk ez az arány még csupán 5,5 százalék, ám az máris jól látszik, hogy itt is van esély a növekedésre.
Ami a közeli kilátásokat illeti, a külföldi alapoknak továbbra is csak kevés hazai befektetője lesz a jelenleg még fennálló kockázatok miatt. A nemzetközi alapok jegyeinek vásárlói kezdetben várhatóan a biztosítók és különböző pénztárak közül kerülhetnek ki, amelyek felismerik a hosszú távú lehetőségeket, míg lakossági oldalról még csupán egy nagyon szűk befektetői kör devizamegtakarításainak nyújthat ez alternatív befektetési formát. Két-három év múlva azonban – a kamatok remélt mérséklődésével – megjöhet a hazai kisbefektetők bátorsága is, az euró magyarországi bevezetése pedig valódi áttörést hozhat a külföldi alapok befektetési jegyeinek forgalmazásában.
