Állami vállalatok
Több tízmilliárd forint
Máv-állomás. Ködbe vesző milliárdok.
Nem is kell különösebben gondolkodni, több tízmilliárd forint takarítható meg a nagy állami vállalatok és intézmények, köztük a Malév, a MÁV, és a köztévé veszteségtérítő kifizetéseinek megszüntetésével – jelentette ki lapunk kérdésre Csaba László közgazdász, a CEU egyetemi tanára. Meglátása szerint az adóforintokat feneketlen zsákként elnyelő rendszereket már rég át kellett volna alakítani, felelőtlenség évről évre feltétel nélkül és automatikus módon milliárdokat fordítani e mínuszok ellentételezésére. Az utóbbi évtizedben összesen 45 milliárd forintos veszteséget termelő Malév legutóbb 2003 decemberében kapott rendkívüli tőkejuttatást többségi tulajdonosától, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-től: a sokadik válságstratégia megvalósítását célzó összegből 7 milliárd forint a tavalyi, 3 milliárd azonban már az idei esztendőt terheli. Hasonló nagyságrendben emészti fel az adófizetők pénzét a köztelevízió is: a támogatás valamennyi formájának figyelembevételével az elmúlt négy évben összesen közel 50 milliárd forint állami pénzhez jutott az MTV, miközben szakértők szerint vagyonából is elvesztett közel 30 milliárdot. A 2003-as büdzsében a magyarországi közmédiumok tőkeemelésére elkülönített költségvetési pénz (7,2 milliárd forint) 80 százalékát, azaz több mint 6 milliárd forintot a Magyar Televízió kapta júniusban. Az összeg azonban szeptemberig sem volt elég. Erre ősszel újabb rendkívüli 6 milliárdot szavazott meg az Országgyűlés. Az azóta lemondott Ragáts Imre tévéelnök ezek után szinte azonnal jelezte, hogy a 2004-es állami büdzsében az MTV-nek elkülönített 21 milliárd forintos támogatást sem tartja megfelelő nagyságúnak…
Az állam tulajdonában lévő társaságok pénzügyi dotálására sokszor társadalompolitikai célok miatt kerül sor: a nem piaci árképzés miatt keletkező működési veszteséget azonban az elkerülhetetlen tőkerendezés során így is, úgy is az adófizetők állják. Jó példa erre a villamos energia fogyasztói árának befagyasztása, amely tetemes veszteségeket okozott a Magyar Villamos Műveknek, így a végén, 2002-ben 50 milliárd forintos rendkívüli juttatás nyújtására kényszerítette az államot. Nyugodtan lehetne példának hozni a közlekedési társaságokat is. „Bár a MÁV az idei büdzséből 57 milliárd forintot kap közvetlenül a személyszállítás támogatásaként, az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy év közben újabb tízmilliárdok rendkívüli kifizetése válhat esedékessé” – mutat rá Palócz Éva, a Kopint-Datorg kutatási igazgatója.
Bár elemzők a 2004-es költségvetésben állami társaságok támogatására konkrétan elkülönített összegek megnyirbálását nem tartják valószínűnek a 120 milliárdos megtakarítási csomag összeállításánál, bizonyos támogatások, fejlesztések befagyasztását elképzelhetőnek tartják. „A rendszeresen veszteséges, vagy nem jövedelmező állami vállalatok támogatásának megnyirbálása azonban csak átmenetileg hoz megtakarítást az állam számára, ezért csak látszólag eredményes, azaz rövid távú fiskális érdekeket szolgál. A megoldás e vállalatok értékesítése vagy átszervezése lenne” – figyelmeztet Vojnits Tamás, az OTP Bank elemzési igazgatója. A köztévéhez hasonló rendkívüli tőkejuttatások „letiltása” – miközben kívánatos volna – hasonlóan nem lehet részeleme a 120 milliárdos programnak, mivel ezek a tételek nincsenek betervezve a költségvetésbe (egyedül az ÁPV Rt. büdzséjében szerepel válságkezelés címszó alatt 4 milliárd forint). Voszka Éva, a Pénzügykutató Rt. munkatársa éppen ezért vélekedik úgy, hogy a támogatáscsökkentés egyetlen módja, ha az állam eladja vállalatait. „Így jelentős folyó kiadásokat lehetne megspórolni, amivel növelni lehetne az ÁPV Rt. költségvetési befizetéseit” – mondja a kutató. l
Kórházban. Egészségügyi vagy szociális rászorultak?
Egészségügy
0 forint
Várhatóan senkinek nem okoz meglepetést, hogy az egészségügy különböző területein tevékenykedő szakértők nem tartják reálisnak a szféra költségvetésének további csökkentését. Ivády Vilmos, a SOTE Egészségügyi menedzserképző központjának közgazdásza szerint a költségvetés lefaragására nem, legfeljebb a rendszeren belüli átcsoportosításra van lehetőség, bár az is inkább középtávú terv lehet. Úgy látja, hogy 2004 egyébként is nehéz év lesz a kórházak számára. Sújtja őket egyrészt az, hogy az idén épül be a teljesítményfinanszírozás alapját képező díjtételekbe az 50 százalékos béremelés. Konkrét példa: egy kisebb vidéki kórházban például kialakulhat az a helyzet, hogy 5 millió forintból kell kigazdálkodni a béremelkedés mértékét, pedig amíg külön kapták meg annak fedezetét, addig havonta majdnem 9 millió forint állt a kórház rendelkezésére. Másrészt egy rendeletmódosítással 2004-ben degresszív finanszírozási rendszer lép életbe: az előző évi összes forgalom túllépése után a kórház nem a teljesítményfinanszírozásnak megfelelő összeget, hanem 5 százalékos túllépésig sávosan a járandóság 60, az 5 és 10 százalék közötti túllépési sávra 30, a felett pedig 10 százalékát kapja csak meg. Így még az eddigi minimális játéktér is elvész a kórházak számára.
Ivády szerint a legnagyobb lehetőségek a definitív betegellátás fokozásában rejlenek: minthogy általában érvényesül az az elv, hogy a rendszer alacsonyabb fokán olcsóbban lehet gyógyítani, törekedni kell arra, hogy a betegek a lehetőségekhez mérten a szakellátás helyett az alapellátásban, vagy legalábbis járóbetegként juthassanak hozzá a szükséges beavatkozásokhoz.
Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke az esetleges költségcsökkentő átalakítások közül az egészségügyi és a szociális ellátás közötti kapcsolat összehangolásában lát lehetőséget. Az Ivády Vilmos által említett definitív ellátáshoz hasonlóan ezen két terület között is meg lehetne találni azokat a pontokat, ahol például a drágább egészségügyi helyett az olcsóbb szociális ápolást kaphatná az ápolásra igen, de orvosi ellátásra nem szoruló.
Szociális szféra
Több milliárd forint
Rövid távon akár milliárdos nagyságrendű megtakarítást lehetne elérni a foglalkoztatáspolitikai rendszerekben – vélekedik Krémer Balázs szociológus, szociálpolitikai szakértő. Ehhez azonban új, hatékony támogatási konstrukciókra, például az Európai Unióban is favorizált adó- és járulékmegelőlegezési (tax credit) technikák bevezetésére lenne szükség. Ennek lényege, hogy az a munkaadó, aki olyan embert hajlandó alkalmazni, akinek nem volt bejelentett állása, és igazolja a legális foglalkoztatást, visszaigényelhetné a Munkaerő-piaci Alapból a munkába állás első időszakára (például első félévére) az általa befizetett járulékokat és adókat. A konstrukció az államháztartás számára a közvetlen kifizetésekhez képest egyértelmű megtakarítást hoz, és élénken ösztönzi a legális foglalkoztatás bővítését. Ám csak erős központi direktívával lehetne bevezetni, áthidalva az abból fakadó ellentmondást, hogy a vesződség a munkaügy dolga lenne, a haszon meg máshol (például a tb-befizetéseknél) mutatkozna.
Krémer szerint a szociális szektorban nem nagyon lehet huszárvágással nagy megtakarításokat elérni. Hosszabb távon azonban lehet is, kell is racionalizálni a segélyezési rendszert. A legnagyobb probléma az, hogy több tucat, egyenként siralmasan alacsony összegű segélyrendszert működtetünk (például 24 féle jogcímen lehet fogyatékos embereknek támogatást nyújtani), miközben igazából nem tudjuk, kinek mennyit adunk. Egyfelől igen erősek a segélyhalmozódások, részben ennek eredményeként az „elszivárgások” (nem a szegényekhez jutnak a segélyek); másfelől, drámaiak a lefedetlenségek, sok nagyon szegény ember semmiféle támogatást nem kap. Krémer Balázs úgy látja: a szociális transzferek elosztásának átláthatóságát csak azzal lehetne elérni, ha a különféle szociális jövedelmek egy helyen, például az adóhivatalnál „összegyűjtődnek”, éppen úgy, mint más jövedelmek esetében. Az egységes, szakszerű jövedelemmérési rendszer működtetése nélkül a „rászorultság” elvének érvényesíthetősége is erősen kétséges – teszi hozzá a szociológus.
Oktatás
10 milliárd forint
A megszorításokból a csaknem 450 milliárd forintos költségvetésű Oktatási Minisztériumra 9,5-10,0 milliárd forintnyi „borotválás” juthat Polónyi István egyetemi tanár, oktatással foglalkozó közgazdász számításai szerint. Mint rámutat: az oktatási költségvetés struktúrája rossz, de jogszabályokkal van körülbástyázva, nem is beszélve a nemzetközi összehasonlításban is igen nagyvonalú egyházi megállapodásokról. Az intézményeknél csak kevés megtakarítást lehet elérni, ezért a keresett összegeket inkább az úgynevezett fejezeti kezelésű előirányzatoknál fogják megtalálni, bár itt az érdekcsoportok a keretek szétaprózásával, címkézésével, alapítványi támogatásba szervezéssel próbálták már előre bebiztosítani magukat. A tárca költségvetése emiatt a sok apró tétel miatt is rugalmatlan. „Két nagyobb tétel azért van – véli Polónyi -, a beruházások összesen 10 milliárdos, valamint a közoktatást szolgáló számítógép-beszerzés 3,6 milliárdos előirányzatai.” A lefaragásoknak valószínűleg ezek a – mégoly fontos – fejlesztések esnek elsősorban áldozatul. Ezzel egyidejűleg a szakértő szerint az oktatási intézményrendszer túlméretezett és elavult, a felsőoktatási tandíj tabutémává vált, a közoktatás pedig nem alkalmazkodik a rohamosan csökkenő gyerekszámhoz.
Honvédelem
Több milliárd forint
A seregben. A személyi kiadásokhoz nem lehet hozzányúlni.
A költségvetésben a honvédelem részére eredetileg elkülönített 351 milliárd forintot azóta már eleve csökkentették valamelyest – hívják fel a figyelmet névtelenséget kérő szakértőink. Korábban is voltak már olyan évek, hogy a költségvetésben szereplő tételek a valóságban azután 20 milliárddal kevesebbnek bizonyultak, s az idén sem kizárt a menet közben elhatározott átcsoportosítás. Ezért most értelemszerűen a HM is arról próbálja meggyőzni a kormányzatot, hogy már eddig is jókora megtakarításokat hajtott végre.
Ahol leginkább tudnak spórolni, az a rezsiköltség. Ez gyakorlatilag azon intézmények, HM-hez tartozó szervezetek karcsúsítását jelenti, amelyeket nem közvetlenül a katonai tevékenység vagy a hadsereg modernizálása érdekében tartanak fenn – bár az elmúlt évben ezeken a területeken is már jelentős leépítésekre, megtakarításokra került sor.
Keresgélhet pénzt a minisztérium a részvénytársaságainál, egyéb vállalkozásainál is. Nem csekély megtakarítási forrás lehet, ha megvizsgálják a nyugállományúak foglalkoztatását, erőteljesebben „civilesítik” a minisztériumot, tekintettel arra, hogy a katonák jövedelme az illetményekkel magasabb, mintha köztisztviselők végeznék el ugyanazokat a feladatokat. (A német védelmi minisztériumban például túlnyomó többségben civilek dolgoznak.) Az is elképzelhető, hogy a karcsúsítás mind a tárcát, mind a vezérkart érinti, mert vannak még átfedések.
Összességében tehát még mindig a vízfejet lehet racionalizálni, bár az igazán nagy kiadásokat inkább a technikai beszerzések (például a Gripenek) jelentik. Ezekhez azonban a profi hadseregre való áttérés miatt sem lehet hozzányúlni, miként a NATO-vállalásokkal kapcsolatos új képességek kialakításához és a személyi kiadásokhoz sem.
Mezőgazdaság
0 forint
Meglepően egységes az agrárlobbi a tekintetben, hogy az idén, az EU-csatlakozás évében tényleg semmit sem lehet megspórolni a mezőgazdaságon. „Sőt, még adni kellene” – mutat rá Raskó György agrárszakértő. Az összesen 153 milliárd forintos idei nemzeti támogatási keretet már eleve mintegy 70 milliárd forint tavalyról áthúzódó kötelezettség terheli, amikor is idő előtt elfogyott a támogatás. Az akut hús-, baromfi- és tejpiaci válság rendezéséhez sincs elegendő pénze a tárcának, a meglévő keretnél sokkal többre lenne szükség. A tej átvételi ára például literenként 6-12 forinttal zuhant már így is, mert forrás híján a termelők nem kapják meg a tavaly megígért támogatást sem. Az intézményfejlesztéstől és a kapcsolódó létszámfejlesztéstől sem lehet elvenni, hiszen a többletfeladatokhoz és az új pályázati rendszerre történő átálláshoz kétszer-háromszor annyi pénzre lenne szükség, mint amennyit erre a célra különítettek el.
Az összeállítást Eörsi János, Kollányi Zsófia, Lambert Gábor és Szirmai S. Péter készítette.
