Márkás hűtés

Azt írja a göteborgi egyetem honlapja, hogy Önnek négy porszívója van, az Electrolux honlapján pedig már az olvasható, hogy akár nyolcat is lehet tartani. Minek?

– Néhány éve az embereknek csak egy porszívójuk volt. Akkoriban csak egy alaptípust lehetett kapni. Azóta a fogyasztók igényesebbek lettek, a gyártók pedig igyekeztek kiszolgálni őket, így a piac szegmentálódott. Régen az új porszívót használták a lakásban, a régit pedig a garázsban. Most vesznek egy speciális, nedvesen is tisztító garázs-porszívót, aztán külön egyet a földszintre és egy másikat az emeletre, mert nem szeretik felcipelni a lépcsőn. Légtisztítót akarnak a hálószobába és morzsaporszívót a konyhába. Mindennek tetejébe szívesen használnának robotporszívót, amelyik önállóan tisztán tartja a lakást, hogy ritkábban kelljen nagytakarítást végezni. Aztán kell egy a kocsiba, egy pedig a hétvégi házba.

– Vajon mikorra terjedhet el az Electrolux robotporszívója, a Trilobite Európában? Mennyibe kerül ez most?

– Már több mint 25 országban forgalmazzuk, de egyelőre nem adunk el sokat belőle. Részben a kis mennyiség miatt is drága, 1400 euró. De bízunk benne, hogy nő majd az eladása, mert nagyon kényelmes: én például csak beteszem a hálószobába, rácsukom az ajtót, és 20 perc múlva tisztaság van.

– Szokott saját maga is porszívózni?

– Most ugyan kevesebb időm van erre, de az embernek muszáj kivennie a részét a házimunkából. Másrészt úgy gondolom: használnunk kell a saját termékeinket, hogy megértsük a fogyasztóinkat. Erre biztatom a munkatársaimat is.

– Itt, Nyíregyházán hűtőgépeket fognak gyártani. Hány hűtője van otthon?

– Van egy amerikai típusú, dupla – kétajtós – hűtőszekrény a konyhában, egy frizsider a garázsban az italoknak, és egy hűtőláda az alagsorban, olyan, amilyet Jászberényben gyártanak. Én ugyanis vadászom, és abban tartom a lőtt vadat.

– Ön másfél évvel ezelőtt még azt mondta a Figyelőnek, hogy nem terveznek újabb beruházást Magyarországon. Mitől változott meg a véleményük?

– Folyamatosan keressük annak lehetőségét, hogy fejlesszük a gyártóbázist. A cégünk jórészt felvásárlások útján nőtt, így sok különböző helyen gyártunk hasonló termékeket. Ezért most azon dolgozunk, hogy egyszerűsítsük a gyártási szerkezetet. A kombinált hűtő-fagyasztó gyártását egy helyre akartuk telepíteni, s mivel e termékkategória iránt növekszik a kereslet, szélesíteni is kellett a gyártóbázist. Számos helyszínt megvizsgáltunk. Úgy találtuk, hogy több okból is Magyarország a legalkalmasabb. Már van itt üzemünk, amellyel nagyon elégedettek vagyunk, így itt megvan a szükséges tudás is, és a projekt rövid idő alatt megvalósítható. E két tényező is közrejátszik abban, hogy a költségek viszonylag alacsonyak, miközben Európán belül Magyarország olcsó telephelynek számít. Még az első, jászberényi beruházásunkra kaptunk 2011-ig tartó adókedvezményt, és az Európai Unió szabályai lehetővé teszik, hogy ezzel a nyíregyházi beruházás kapcsán is éljünk. Építhetünk a már meglévő beszállítóinkra, és az sem volt utolsó szempont, hogy a hatóságok mindenben segítettek bennünket.

– Elképzelhető, hogy később kutató-fejlesztő bázist is hoznak ide?

– Pillanatnyilag nem tervezzük, de nem is zárom ki ennek lehetőségét.

– Két évvel ezelőtt, amikor Ön az Electrolux elnök-vezérigazgatójává lépett elő, az Economist azt írta: a cég pénzügyi állapota jó, ám a költségcsökkentésnek jórészt vége, így Önnek valami mélyrehatóbbat kell kitalálnia ahhoz, hogy fenntartsa a növekedést. A nettó eladások 2002-ben nem emelkedtek, ami recessziós környezetben nem csoda. De mi történt 2003-ban?

– A teljes év eredményeiről még nem számolhatok be. Az első háromnegyed év adatai azt mutatják, hogy az árfolyamváltozások jelentősen befolyásolták a bevételeket. Svéd koronában a forgalom valamelyest csökkent, de reálértéken számolva 3-4 százalékot nőttünk. Ha pedig dollárra konvertáljuk az eredményeket, a bővülés kifejezetten szép. Hadd mondjam el, hogy én elődöm, Michael Treschow idején is a menedzsment tagja voltam, s abban az időben fókuszáltuk az Electrolux tevékenységét három területre: a háztartási gépekre, a kerti berendezésekre és a professzionális eszközökre. Akkoriban építettük le azokat a területeket, amelyeket már nem tekintettünk alaptevékenységnek. Amikor hivatalba léptem, a globalizáció, az új piacok megnyílása kiváló lehetőségeket kínált a költségcsökkentésre. Erre egyébként is folyamatosan szükség van, hogy versenyképesek maradhassunk. Emellett a kutatásra, a fejlesztésre koncentrálunk, hogy ki tudjuk elégíteni a fogyasztók igényeit, s növeljük a márkáinkra fordított befektetéseket is. Ez a három alappillére a stratégiánknak.

– Ön csökkenteni kívánja a márkák számát…

– Idővel valóban kevesebb márkánk lesz majd, de a lényeg nem ez, hanem az Electrolux márka erősítése. Minden országban, ahol jelen vagyunk, az iparág legerősebb három márkája közül egy vagy kettő a miénk, de az nem feltétlen az Electrolux. Ezért ilyenkor kettős márkázást alkalmazunk. Az erős helyi márkánk ugyanis gyakran ugyanabban a fogyasztói szegmensben található, mint az Electrolux, és így egymással versenyeznek. Hosszú távon is megmaradhat több márka egy országban, ha ezek különböző dolgokat szimbolizálnak. A célunk azonban az, hogy 2007-re az eladásaink kétharmadát már az Electrolux nevű termékek adják, beleértve a kettős márkázásúakat is.

– Mielőtt elnök-vezérigazgatóvá lépett elő, a padlóápolási üzletág élén állt, s ott sikeresen korszerűsítette a gyártást. Most ugyanezt szeretné tenni az egész vállalatnál. Jelenthet ez olyan gyártási rendszert, mint azok a rugalmas autóipari szisztémák, ahol a cél például az, hogy egyáltalán ne legyen belső készlet?

– Természetesen. Számunkra is példa a Toyota által kifejlesztett gyártási szisztéma, s már most is nagyon korszerű rendszereink vannak. Ilyen lesz a nyíregyházi gyárban is.