Ágazatok az EU-csatlakozás után: áram és gáz

Magyar fogyasztó német szolgál-tatótól vásárolt cseh árammal világít? Ma még képtelenül hangzik, de ideális esetben néhány éven belül az energia is ugyanolyan szabadon áramlik majd az Európai Unió tagállamai között, mint bármely más áru.

Az egységes európai energiapiac sokak szemében még ma is merész tervnek tűnik az EU-n belül, ahol a földrajzi adottságok országonként olyannyira különbözőek, és ahol hosszú évtizedek óta erős állami monopóliumok uralják a piacot.

Az unió energiafüggősége, a teljes országok sötétbe borulásával fenyegető áramkimaradások veszélye és az európai ipar versenyképes-ségének érdekei azonban meggyőzték a tagállamokat arról, hogy érdemes lebontani a szorosabb együttműködés útjában álló akadályokat (az okokat részletesen lásd külön).

UNIÓS PIACNYITÁS. Az EU tagországai tavaly júniusban módosították a villamos áramról szóló 1996-os, illetve a földgázról kiadott 1998-as irányelveket, előrehozva a piacnyitást. A liberalizáció első szakaszában, 2004. július elsejétől – tehát szinte közvetlenül az EU-csatlakozás után – előbb az ipari fogyasztók választhatják meg, hogy kitől veszik a gázt és az elektromosságot, majd 2007 júliusától már a háztartások is kiléphetnek a piacra. A jelenlegi EU-tagok egy része – köztük Nagy-Britannia, Ausztria és a skandináv államok – már teljes mértékben megnyitották a gáz- és az árampiacot, mások lassabb tempóban haladnak (lásd a táblázatot). “A verseny megteremtésének célja tulajdonképpen az volt, hogy az ipar számára csökkenjenek az árak. Erre mindenekelőtt a versenyképesség javítása miatt volt szükség” – mutatott rá a Figyelőnek egy európai bizottsági szakértő.

CSÖKKENŐ ÁRAK AZ EU-BAN. Az első tapasztalatok szerint Nagy-Britanniában, Németországban és Ausztriában – ahol szabad a verseny – minden fogyasztói csoportra vonatkozóan csökkent a villamos energia ára, miközben Svédországban és Finnországban stabilan alacsony szinten maradt. Más országokban általában akad legalább egy fogyasztói csoport, amely esetében nem változtak, vagy valamelyest emelkedtek is az árak. Ami a gázszektort illeti, a nagy ipari fogyasztók ma szinte mindenütt kevesebbet fizetnek, amit – Dánia kivételével – a kis- és közepes méretű vállalatok növekvő anyagi terhei ellensúlyoztak. Az eltéréseknek mindenütt sajátos, egyes országokra jellemző okai vannak.

Osztrák gázüzem. Ausztriában már teljesen libe alizált a gázszektor és az árampiac is.

FELJOGOSÍTOTT FOGYASZTÓK.

Magyarországon pillanatnyilag az ipari fogyasztók durván 30 százaléka jogosult megválasztani, kitől vesz villamos áramot. Júliustól – már EU-tagként – erre mindenkinek lehetősége lesz, bár Drucker György, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának (IEF) főtitkára szerint egyelőre nem világos, hogyan kívánják a változtatást végrehajtani. A lehetőséggel élve eddig félszáz cég váltott szolgáltatót. Az IEF-től kapott tájékoztatás szerint az így elért összesített megtakarításuk körülbelül 6 milliárd forintra becsülhető. A váltásban a remélt költségmegtakarításon túl a közüzeminél rugalmasabb, testre szabott szolgáltatás motiválhatja az ipari fogyasztókat. Az Európai Unióban például sok szolgáltató a vevő energiafelhasználásához, vagy az általa előállított termék piaci ármozgásához igazított árindexálással kínálja az áramot.

Ez év január elseje óta valamennyi nem lakossági fogyasztó szabadon választhat ellátót, igaz, aki ezt a szándékát nem jelzi január végéig, annak legközelebb csak 2005 októberében lesz lehetősége a váltásra. Mi több, egyelőre az sem biztos, hogy a rendelkezés feltétlenül végleges, tekintettel arra, hogy Magyarország másokkal együtt júliustól vállalta a direktíva végrehajtását.

Magyarországon az árampiac szerkezetváltása már évekkel a felvételi tárgyalások előtt megkezdődött, amikor a szektorban érdekelt állami cégek javarészét privatizálták. A tavalyi két emelés után ma már az árak is többé-kevésbé a piaci viszonyokat tükrözik. Az új törvény a gáz árát is az eddiginél sokkal korszerűbb módon rendezi, átmeneti időre szóló kompenzációs rendszerrel felváltva a korábbi ártámogatást. A lakosság 300-350 milliárd forintos gázszámlájából úgy 40 milliárdot térít jelenleg a költségvetés, ám a központi támogatás áttekinthető módon évről évre csökkenni fog.

ÁREMELÉS.

A május elsejei EU-csatlakozással közvetlen összefüggésben azért sem várható áremelés, mert az árszabályozási rendszer elvileg nem ütközik az uniós gyakorlattal. “Ha komolyan vesszük az uniós irányelveket, a szabadpiaci verseny jótékony hatással lesz a vállalati szektorra” – állapítja meg az IEF főtitkára. Bár látszólag komoly üzleti okok nem indokolják a közeljövőben a gáz vagy az áram árának emelését, ilyen eshetőségre mégis fel kell készülni. Ilyen árfelhajtó tényező a tárolók és a szállítókapacitás bővítése, ami szükségszerűen tükröződik majd a közüzemi díjakban. Miután hazánkban az elmúlt években jóformán semmit nem fordítottak fejlesztésre, ez igencsak időszerűvé vált, elvégre a fizikai infrastruktúra hiánya a piaci versenyt is erőteljesen korlátozza. Márpedig nálunk jelenleg mindössze két csővezetéken keresztül érkezik a gáz – mutatnak rá szakértők. Alkalmasint azonban más, részben az uniós tagsággal összefüggő beruházások költségei is jelentkezhetnek az árakban. Példaként említhetők az uniós környezetvédelmi előírásokkal kapcsolatos költségek, vagy a megújuló energiaforrásokra és a szén-dioxid-kereskedelemre vonatkozó EU-irányelvek végrehajtásának a költségei.

SZABAD SZOLGÁLTATÓVÁLTÁS. A piacnyitás máig legvitatottabb területe a lakossági fogyasztók feljogosítása arra, hogy szabadon megválaszthassák, honnan veszik az energiát. Bár csak 2007 júliusában üt az óra, Magyarországon igen nehéz lesz megteremteni az átállás technikai feltételeit. A háztartások jelenlegi elavult villanyóráit le kell majd cserélni, az új azonban körülbelül 100 ezer forintba kerül. Ha ezt megszorozzuk a 4 millió fogyasztóval, képet alkothatunk arról, milyen csillagászati összegekbe is kerül majd a váltás. A szabad szolgáltatóválasztás lakosságra való kiterjesztésével szemben egyébként a várható hátrányok miatt sok jelenlegi tagállamnak is komoly fenntartásai vannak, miközben az intézkedésnek Nagy-Britanniában és a skandináv országokban a háztartások már inkább az előnyeit élvezik.

A májustól “beélesedő” EU-tagság az ipari fogyasztókon és a lakosságon túl az energiaszektor többi szereplőjét is érinteni fogja, még ha nem is azonnal. A nemzetközi, de mindenekelőtt a regionális integráció miatt a hazai energiatermelő hőerőművek éles versenynek lesznek kitéve, hiszen állniuk kell a sarat a kedvezőbb adottságokkal rendelkező szomszédos országokból érkező, olcsóbb energiával szemben. Magyarország nem dúskál az erőforrásokban, ezért természetes vevőként jelentkezik az energiapiacon.

A hazai árampic szereplői  

•Erőművek
•Hálózati társaságok (az átviteli hálózatot üzemeltető MVM Rt. és az elosztók
•A rendszerirányító (Mavir Rt.)
•A közüzemi nagykereskedő és a közüzemi szolgáltatók
•Villamosenergia-kereskedők
•Fogyasztók (feljogosított és közüzemi fogyasztók)
•Kiserőművek és egyéb rendszerhasználók

MVM-DILEMMÉK.

Az uniós tagság a Magyar Villamos Művek (MVM) helyzetén is elkerülhe-tetlenül érezteti majd a hatását. A Figyelőnek nyilatkozó szakem-berek szerint a cég közüzemi szolgáltatások ellátására vonatkozó jogi monopóliuma aligha maradhat érintetlenül a taggá válás után. Brüsszelnek elsősorban azzal lehet baja, hogy a szabályok másoknak nem nyújtanak egyenlő esélyt a közüzemi szolgáltatások ellátására. Mindezeknek megfelelően az MVM készül is a csatlakozás következményeként bevezetendő új árampiaci direktíva hazai átvételére: arra, hogy számos ponton kell módosítani a jelenlegi hazai árampiaci szabályozást, például fel kell számolnia a közüzemi ellátás monopóliumát. Az áram-nagykereskedő társaság szerint a legfontosabb változtatási kényszer, hogy az uniós irányelv nem ismeri a jelenlegi hazai árampiaci modellt, amely az átviteli hálózat tulajdonlását és irányítását egymástól független szervezetekre bízza. Emiatt sürgető a két funkció mihamarabbi összevonása, és egységes működtetése az MVM társaságcsoporton belül.

Az MVM jelenlegi hegemón szerepe mindazonáltal egyáltalán nem kuriózum, hiszen Portugáliában is fenntartották az exkluzív közüzemi nagykereskedői intézményt. Igaz – teszik hozzá szakértők -, Portugália felét az Atlanti-óceán határolja, és az országot mindössze egy magasfeszültségű vezeték köti össze Európával. A nagy nemzeti monopóliumok létezésére egyébiránt a 90 százalékos piaci részesedéssel rendelkező francia Electricité de France és a piacból 94,6 százalékot kihasító belga Electrabel is jó példával szolgál.

A villamosenergia-hálózat a jövőben is természetes monopólium marad, de – a tavaly júniusban tovább szigorított EU-szabályok értelmében – a különböző tevékenységeket szét kell választani. Korábban csak a különböző profillal rendelkező társaságok könyvelését kellett különválasztani, az új előírások szerint viszont az egyes üzletágakat külön cégekbe kell vinni, még ha mindegyiknek ugyanaz is maradhat a tulajdonosa. A MEH-nél úgy látják, hogy a különválasztás szabályai nálunk valamelyest lazábbak az EU-ban szokásosnál, ezért valószínűleg ezen a téren is változtatni kell majd.

Net  

Az Európai Bizottság energiapolitikai
főigazgatóság honlapjának vonatkozó linkjei:
•http://europa.eu.int/comm/ener-gy/electricity/index_en.htm•http://euro-pa.eu.int/comm/energy/gas/index_en.htm  

Villamosenergia-árak országonkénti
összehasonlítása: •http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/
200308/rindexoutput.xls
Az Európai Bizottság 2003. évi
monitoring jelentése(angolul):
•http://europa.eu.int/
comm/enlargement/report_2003 /
pdf/cmr_hu_final.pdf

Villamosenergia-árrendeletek hatósági gázárak:
•http://www.eh.gov.hu /home/
html/index.aspmsid=1&sid=0&lng=
1&hkl=234 •http://www.
eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&lng=1&hkl=229

KERESKEDELEM.

Az áram- és gázkereskedő cégeket a szolgáltatók szabad kiválasztásánál is élénkebben foglalkoztatja, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre – közölte a Figyelővel az egyik meghatározó hazai piaci szereplő szakértője.

Az egyik legnagyobb probléma a szabad kereskedelem útjában álló jogi akadályok lebontása. A határokat keresztező áram-kereskedelmet például a tisztázatlan tulajdonviszonyok nehezítik. Jelenleg nem világos például, hogy a hatóságok milyen esetben minősítenek közcélúvá egy vételt. A kapacitások szűkösségének másik fő oka, hogy az erőműveket hosszú távú – esetenként akár 20 évre szóló – szerződések kötik az MVM-hez és más értékesítőkhöz, ami akadályozza a szabad versenyt.