 |
| SONIA DÉLÉANI: PUZZLE. Elemekből építkező rendszer (gyártó: Tai Ping Carpets). |
Ha egy igazán régi szőnyeggel találkozunk, mindig megérint valami bennünket abból a rejtélyes kisugárzásból, amely egykor ezeknek a tárgyaknak a legsajátabb természetéhez tartozott.
A szőnyeg varázsa – így fogalmazunk, amikor mágikus erőterükbe kerülünk. Keleten a szőnyeg nem pusztán használati tárgy. Miközben sokkal szorosabban kapcsolódott a mindennapi élethez, mint az ma elképzelhető, mély szimbolikus tartalmak hordozója volt.
 |
| JEAN-CHARLES DE CASTELBAJAC: PELOUSE+BEAN. Továbbfolytatható virágos mező (gyártó: Tai Ping Carpets). |
A modern szőnyegek már nagyon keveset közvetítenek abból, hogy egykor ez a tárgy műalkotásként készült, a szövés pedig a művészi kifejező formák egyike volt. A szőnyeg régen nem pusztán berendezési tárgyként, de képként, sőt szentélyként is funkcionált, ahová az ember napjában ötször leborult azért, hogy imádkozzék. Ahogy az élet profanizálódott és elvesztette misztikus aspektusát, úgy erőtlenedett el a szőnyeg is, úgy tűnt el kifejezőereje, úgy foszlott szét a bűvköre. Nem maradt belőle más, csak egy praktikus és dekoratív padlóterítő.
 |
| KRISTIAN GAVOILLE: KLOC. A gyapjú-filc dombocska olvasás közben kitűnő deréktámasz (gyártó: Ligne Roset). |
A designerek által tervezett modern szőnyegeknél, ha megváltozott formában is, de sokszor felfedezhető a hajdani műalkotás-jelleg. A szőnyeg ebben az esetben egy padlón elhelyezett kép, komfortos műalkotás, amely nemcsak a szemünket foglalkoztatja, de taktilis érzékünkre legalább ennyire hat. A designszőnyegeket sajátos exhibicionizmus jellemzi. Hangsúlyos a jelenlétük, hiszen nagy felületet foglalnak el, ugyanakkor ma már egyre gyakoribb, hogy nem kerülnek rájuk bútorok, így teljes szépségükben, centrális helyeket kijelölve érvényesülhetnek a térben. A szabályos négyszög alak rég a múlté.
 |
| LAURENT BUTTAZZONI: BUTTAZZONICOCO XXL. Erősen strukturált felületek (gyártó: Tai Ping Carpets). |
Míg a csomózott, szövőszéken készülő darabok csak geometrikusak lehettek, addig a néhány évtizede használatos handtufting technikával bármilyen forma kivitelezhető. Ennek lényege, hogy a kongré alapba egy pisztolyhoz hasonló eszközzel egyenként lövik be a csomókat, így a tervezőnek nem szükséges a megszokott raszterrendszerben gondolkodnia. Általánosságban az is elmondható, hogy a szőnyegek felülete sokkal mozgalmasabb, a speciális nyírt motívumok által pedig plasztikusabb lett. Az alkotók már nem síkban, hanem 3D-ben gondolkodnak. A szőnyeggel határozottan próbálják szervezni a teret, s bútorfunkciókat is betöltő pihenőfelületeket konstruálnak, mint például Kristian Gavoille, aki kikúposodó szőnyegével valóságos domborzati viszonyokat teremtett a lakásban.
