hagytuk magunk mögött. Úgy látszik, bele kell törődnünk abba, hogy nem tudhatjuk meg, hogyan egyezik meg peren kívül az egész országot ért kárról egy állami tulajdonú cég, a Paksi Atomerőmű Rt. A megállapodás üzleti titoknak minősül, ami a francia cég részéről talán még érthető is: ha sokat fizettek, akkor azért, ha pedig keveset, akkor azért. De legalább fizetnek, ami a tiszai ciánszennyezés okozójáról mind a mai napig nem mondható el. Innen nézve a történet akár sikerként is elkönyvelhető, vagy legalábbis biztató, hogy az uniós csatlakozás küszöbén az európai cégek ilyen esetben már jobbnak látják a gyors és diszkrét megegyezést.
Az ügylet kezelése viszont teljesen beleillik az erőműnek az üzemzavar kezdete óta folytatott „kommunikációs stratégiájába”. Annak jegyében nemcsak a kártérítés összegét nem tudhatjuk, de a viszonyítási alapot sem. Azt sem, hogy jól számol-e az ellenzék, amikor 60 milliárd forintra teszi az okozott kárt, és azt sem, jól gondolja-e az átlagfogyasztó, hogy januártól megemelt energiaszámlájának köze lehet a paksi termeléskieséshez. Üzleti titok ide vagy oda, a történtek megbízható mérlegének az elkészítésével, illetve a nyilvánosságra hozatalával még adós a cég és a szaktárca.
A másik titokról viszont gyorsan lehullt a lepel. A hét végén már megtudhattuk, hogy egy magyar nyomozó akár kétszáz forintos bizsu karlánc és hasonló értékű ajándékok elfogadásával is hivatali vesztegetés gyanújába kerülhet. Ehhez azonban kellett az adatvédelmi ombudsman is, aki kimondta, hogy akta, eljárás, illetve komplett ügy nem titkosítható. Állásfoglalása nyomán 45 évvel közelebb kerültünk az igazsághoz. Gyanítható azonban, hogy az elhamarkodottan és megmagyarázhatatlanul hosszú időre elrendelt titkosítás feloldása csak arra elég: ha netán mégis születne elmarasztaló ítélet Molnár Csaba ügyében, akkor kevesebb suttogás kíséri majd a fejleményeket. Ahhoz viszont, hogy tisztábban lássunk a K&H-ügyben, kevés az ombudsman.
Mert az igazi titkokra felesleges titkosítással ráirányítani a figyelmet. Menet közben kell maszatolni, hogy jól elkenődjenek a dolgok.
