Baljós előjel a januári, nagymértékű áremelések előtt: az infláció 2003 utolsó hónapjaiban felgyorsult, és decemberben elérte az 5,7 százalékot.
Mindazonáltal a 2003. évet 4,7 százalék átlagos fogyasztói áremelkedéssel véshetjük be a hazai gazdaságtörténetbe. Ez a korábbi éveknél hízelgőbb adat. Ám bizonyosra vehető, hogy az idén nem így lesz. A januári forgalmiadó-emelések, a központi és a nagyvárosi szabályozott árak átfogó növelése az elemzők szerint úgy 6,5 százalékra gyorsítja fel a drágulást.
Az infláció kényszer szülte stabilizációs eszköz. Az Orbán-kabinet mindenképpen az infláció alatt akarta tartani a szabályozott árak emelkedését, még ha ez a közszolgáltató vállalatok támogatásával is járt, és persze a jól szituált fogyasztókat támogatta államilag. A Medgyessy-kormány viszont hagyja, hogy a politikailag érzékeny árak emelkedése meghaladja a teljes fogyasztóiár-emelkedést (lásd a grafikont). Sőt, október-decemberben már a szabályozott körben 7,8 százalékra gyorsult a drágulás üteme, miközben az alapdrágulás (maginfláció), amely a központi befolyásolástól és a szezonális ingadozásoktól mentes árak alakulását tükrözi, még decemberben is 4,9 százalék volt. Ugyanakkor azt is látni kell: a második félévben a maginfláció is emelkedésnek indult.
Bár enyhe fékeződés érződik a keresetkiáramlásban, a 2003 első tizenegy havi 10,1 százalékos reálbér-növekedés még mindig rendkívül magas. A keresetkiáramlás valószínűleg árfelhajtó tényezőként üt vissza. Még akkor is, ha szeptembertől már szignifikánsan mérséklődött a nemzetgazdasági szinten mért átlagbér emelkedése. A fékeződés oka, hogy a 100 napos program idején megemelt közalkalmazotti bérek „beépültek a bázisba”, és szeptembertől már csak egyszámjegyű növekedés mutatható ki a korábbi 25-28 százalék helyett.
Közben a folyó fizetési mérleg novemberi, 200 millió eurónyi hiánya – amely mindössze kétharmada az épp’ egy évvel korábban keletkezett deficitnek – kellemesen lepte meg az elemzőket. Az export növekedése októbertől meghaladta az importét – a vámstatisztika e megfigyelését (Figyelő, 2004/3. szám) a fizetésimérleg-adatok is megerősítik. Ugyanakkor november is nettó tőkekiáramlást hozott (főleg a portfólió-befektetések kivonása révén). A január-novemberi időszakban mindössze 70 millió (!) euró adósságot nem növelő tőkebeáramlás áll a folyó fizetési mérleg több mint 4,1 milliárd eurós hiányával szemben. A finanszírozási lyukat az is tágította, hogy a hazai nagy cégek tőkekivitele tavaly 1 milliárd euróval megugrott.
