Adóhatósági levél borzolja a kedélyeket a főváros XII. kerületében a múlt év decembere óta. Az önkormányzat adócsoportja mintegy 11 ezer olyan vállalkozónak küldött ki adóbevallási ívet, aki saját lakását jegyeztette be cége székhelyeként, telephelyeként vagy fióktelepeként. A XII. kerületi önkormányzat ugyanis úgy döntött, hogy 2004 januárjától építményadót vet ki azokra a lakáscélú ingatlanokra, amelyek a Belügyminisztérium adattárában és a bírósági cégnyilvántartásban vállalkozási székhelyként szerepelnek. A 100 forintos négyzetméterár nem nevezhető magasnak, hiszen egy 80 négyzetméteres lakás esetében 8 ezer forint az éves adókötelezettség. Ám az érintettek attól tartanak, hogy az önkormányzat az évek során fokozatosan emeli majd az adót, egészen addig, amíg el nem éri a törvényi “plafont”, azaz a négyzetméterenkénti 900 forintot (a helyi adókról lásd a keretes írást). E félelmük nem alaptalan, hiszen a főváros huszonhárom kerülete közül tízben – így a XII. kerületben is – a nem lakáscélú ingatlanok (például irodák, garázsok, műhelyek) után a törvényi maximumot kell fizetni. 
Körúti kapualj. Levelet kaptak a cégek.
SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG. Nem véletlen, hogy az első hírek úgy szóltak: a XII. kerületi önkormányzatot a közelgő uniós csatlakozás motiválta abban, hogy a lakásokra is kiterjessze az építményadót. Tény ugyanis, hogy az EU állami támogatások tilalmára vonatkozó előírása szűkíti az önkormányzatoknak a helyi adók megállapítására vonatkozó jogkörét. Ha a település úgy dönt, hogy valamely helyi adót kivet, akkor azt az illetékességi területén belül egységesen kell alkalmaznia, azaz nem nyújthat kedvezményt vagy mentességet a cégek számára. Ha például építményadót állapít meg a nem lakás célú ingatlanokra, akkor ugyanezt az adót azokra az ingatlanokra is ki kell rónia, amelyekben üzleti tevékenységet folytatnak. Cégek esetében a cég székhelye feltételezi az üzleti célú hasznosítást, hiszen a cégtörvény szerint a cég székhelye a központi ügyvezetés helye. Az uniós szabályok értelmében a székhely alapján kivethető az építményadó, ha pedig a cég az ingatlan tulajdonosa, akkor kötelező is kivetni, amennyiben az adott településen létezik ez az adónem. Ugyanakkor e szabály alkalmazására Magyarország 2007 végéig átmeneti mentességet kapott, s ezzel a 3200 önkormányzat döntő többsége él is. Eleve elenyésző számban vetnek ki az országban építményadót a nem lakás céljára szolgáló ingatlanokra. A Pénzügyminisztériumból (PM) származó információink szerint ezzel a bevételi forrással mindössze 713 település él, a lakáscélú ingatlanokat pedig még ennél is kevesebb, csupán 359 önkormányzat adóztatja meg építményadó címén. (Ily módon a települések 2002-ben 29,18 milliárd forint bevételre tettek szert, 2003-ban pedig az előzetes adatok szerint 32 milliárd forintra).
Lovas Pál, a XII kerület alpolgármestere a Figyelő kérdésére nem is az uniós kényszert említi, hanem az alkotmányban is rögzített arányos közteherviselés elvét, valamint azt, hogy a kerületnek minden forintra szüksége van. Az előzetes kalkulációk szerint mintegy 70-80 millió forint folyhat be az önkormányzat kasszájába. “Tisztában vagyunk azzal, hogy a lakáscélú ingatlanokba bejelentett vállalkozások zöme kényszervállalkozás, ezért az adó megállapításánál eleve a minimális összeget vetettük ki, amit az önkormányzat az elkövetkező években sem kíván emelni” – sorolja a Figyelőnek az alpolgármester. Sőt – mint mondja – a szociális és családi körülményeket is mérlegelik, adott esetben akár a teljes öszszeget is elengedik.
Vállalkozásokat terhelő helyi adók
ÉPÍTMÉNYADÓ. Az önkormány-zat az illetékességi területén lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész után vetheti ki az építmény négyzet-méterben számított hasznos alapterülete, vagy a korrigált forgalmi értéke alapján. Maximum évi 900 forint/négyzet-méter lehet, avagy az ingatlan korrigált forgalmi értékének 3 százaléka. Ezt az adófajtát a csatlakozást követően akkor kell kötelezően fizetniük a vállalkozá-soknak, ha az önkormányzat a településen bevezette az építményadót. Az ez alóli már megítélt mentesség 2007. december 31-ig él.
TELEKADÓ. Az önkormányzat a beépítetlen belterületi földrészlet után veti ki, maximum 200 forint/négyzetméter/év lehet, vagy az ingatlan korrigált forgalmi értékének 3 százaléka. A csatlakozást követően nincs változás.
IPARŰZÉSI ADÓ. Az önkor-mányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység, az értékesített termék, vagy a végzett szolgáltatás nettó árbevétele után kell fizetni. Felső határ: az adóalap 2 százaléka. Az iparűzési adó terén minden “még élő” kedvezmény és mentesség 2007 végén megszűnik.
KOMMUNÁLIS ADÓ. A vállal-kozás által igénybe vett telepü-lési kommunális szolgáltatáshoz való hozzájárulás. A vállalkozás méretéhez, alkalmazotti létszámához köthető. Felső határ: 2000 forint/fő/év. A csatlakozás kapcsán nincs változás.
KÖLTÖZÉSI HULLÁM. A helyi adókról szóló 1990-es jogszabály eredetileg tág mozgásteret biztosított az önkormányzatoknak a tekintetben, hogy milyen körre állapíthatnak meg adókedvezményt vagy mentességet. Ez megszűnt. “Tavaly január elsejétől határozatlan időre szóló, 2003. március 31-étől pedig már határozott időre szóló adóelőnyt sem nyújthatnak a vállalkozásoknak” – mutat rá Kanyó Lóránd, a PM osztályvezetője, aki az uniós tagsággal összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy 2003 eleje óta a vállalkozásoknak semmiféle új adókedvezményt nem adhatnak a helyi önkormányzatok. A megítélt határozott idejű kedvezmények és mentességek is legfeljebb 2007 végéig maradhatnak hatályban. Építményadó tekintetében 2003. március 31-e óta nincs lehetőség arra, hogy a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze vonatkozásában kedvezményt adjon az önkormányzat, azaz ezen ingatlanokat – feltéve persze, hogy az önkormányzat a területén bevezette az építményadót – adóztatni kell.
A csökkenő központi támogatás miatt mind több önkormányzat fontolgatja, hogy felemeli a helyi adókat, vagy szűkíti az eddigi mentességeket, kedvezményeket, amelyekhez jó apropót szolgáltat a közelgő integráció. Ez évtől például Sopronban a vállalkozások céljára szolgáló ingatlanok építményadója az eddigi négyzetméterenkénti 400 forintról 600 forintra emelkedett, amit felzúdulással fogadtak a helyi vállalkozók. Egyikük gyors kalkulációt végzett, s kiszámolta, ha a 15 kilométerrel arrébb fekvő faluba telepedik át, évi 700 ezer forintot takarít meg. Budaörs Sopron ellenpéldája. Az önkormányzat azzal vonzza 8-10 éve a hazai és multinacionális cégeket, hogy az iparűzési- és az építményadó is felével-harmadával kevesebb a fővárosiénál.
A települések kettős présben vannak: a tőkevonzó képességük és az önkormányzati bevételek növelése között kell választaniuk. Paradox módon a helyi adók emelése vagy újabbak kivetése hosszú távon nem gyarapítja a kasszát. Ellenkezőleg. “Egy vidéki önkormányzat kétszer is meggondolja, hogy az iparűzési adó mellett kivesse-e az építményadót, mert akkor számolnia kell azzal, hogy tömegesen máshová teszik át székhelyüket a vállalkozások” – hangsúlyozza lapunknak Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke.
S hogy mi várható a csatlakozás után? Fennmarad az eddigi sokszínűség. Ugyanaz az adónem egyik településen tizedakkora lehet, mint a másikon. Továbbra is autonóm módon dönthetnek az önkormányzatok a helyi adók bevezetéséről és azok mértékéről – vagy éppen megszüntetéséről. Ebben az értelemben pedig kedvezőbb az adópozíciója azon cégeknek, amelyek olyan településen működnek, ahol az adómérték alacsonyabb, vagy egyáltalán nincs is helyi adó.
