 |
London 2003-ban a Darknessről szólt, és persze egy ekkora várostól elvárható, hogy minden másról is szóljon. Mivel itt már senki nem veszi komolyan “az elmúlt 20 év legjobb zenekara”-szlogent, a csapat menedzsmentje úgy döntött, hogy kicsivel többször mondja el ezt a kötelező minősítést. A banda űrhajót (vagy VIM-es dobozt) ábrázoló plakátjából még a stratfordi felüljáróra (helyi Kőbánya-Kispest) is jutott.
Mivel a popzenében is létezik “papagáj-kommandó”, pár hét alatt az úgynevezett szaksajtó is elhitte, hogy valami rendkívüli dolog történt a pop-galaxisban. Minimum felfedeztek egy kisbolygót. Mások tudni vélték, hogy ez valójában egy olyan meteorit, amely a becsapódáskor négyes erősségű apokalipszist okoz majd a lelkekben. Pedig a Darkness nem más, mint a rock sablonjait, pózait, tíz legismertebb gitár-riffjét és egyéb hulladék anyagait pofátlanul újrahasznosító zenekar. Persze, arra mindenképpen jó, hogy a filozofikus hajlamú pop-kulturális fenomének előhozakodjanak a dekonstrukció, és a posztmodern kifejezésekkel. A legenda szerint a Hawkins-testvérek egy kareoke partyn előadták a Queen Bohemian Rhapsodyját, és ekkor látomásuk támadt: elragadja őket egy ufó, amely a hetvenes évek Hard-rock bolygólyára viszi őket, hogy agyukba ültessék David Lee Roth (Van Halen), Bon Scott (AC/DC) Freddie Mercury (Queen) tudatát.
Nos, a fenti előadók inspirációs hátterét felhasználva született meg a Darkness, amelyről sokat elárul, hogy még Sir Elton John is rajong értük. A kizárólag rock-klisékre épülő Darkness zenekar gitárosa, Justin Hawkins, maga a tolvajok fejedelme, popban ennyit még senki nem lopkodott öszsze, mint ő.
| Paraméterek |
The Darkness: Permission To Land , 10 szám
Poptőzsdei árfolyam: *** és fél |
|
Már a Permission To Land nyitó száma, a Black Shuck című kompozíció is egy az egyben AC/DC-boogie. Hogy a következetes idézések (mozdulatok, legendás hangszerek, ruhák, frizurák) és egyéb visszautalások felszabadítják-e a popról alkotott gondolkodást, és új értéktartalmakat hoznak létre, vagy egyszerűen csak lokalizálják a kliséket, nos erről bizonyára megoszlanak a vélemények. Az azonban biztos: törzskönyvezett rockereket nem kocsmákban kell keresni ezek után, hanem az állatkertben. Vagy a Hard-rock bolygón, ahol minden bőrtopban feszítő csaposlány erogén zónája két mérföldre kezdődik a testétől.
