Nehéz évek előtt

Magyarország csatlakozása az unióhoz nemcsak a lexikonok és tankönyvek számára történelmi esemény, hanem hosszú időre meghatározza a magyar politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és tudati fejlődés kereteit és játékszabályait, esélyeit és kockázatait. Miközben 2004. május 1-je (vagy 2-a) a mindennapi élet szintjén szinte semmiben sem fog különbözni 2004. április 30-ától, az integráció csaknem minden területen egyre erőteljesebben fogja kifejteni hatását. Ez a folyamat azonban már hosszú évek óta elindult a csatlakozásra való közvetlen felkészüléssel, majd a csatlakozással minőségileg új pályára áll. Egyes vonatkozásokban észrevétlenül alakított át jogrendszert, intézményeket, közgondolkodást, fejlesztett emberi képességeket, míg más vonatkozásban tetemes költségeket gerjesztett, és embereket, intézményeket, tudatot megterhelő folyamatként bontakozott ki, haladt számos ellentmondás és feszültség közepette előre. Nem lesz ez másként a következő időszakban sem, de immár azzal az alapvető különbséggel, hogy teljes jogú tagként veszünk részt e történelemformáló és Európa egészét újraalakító folyamatban.

KRITIKUS ELSŐ ÉVEK. A történelmi fordulatok eredményei rövid távon nehezen érzékelhetők, sőt, az első időszakra sokszor a problémák túlsúlya nyomja rá bélyegét. Az eredmények jóval később, de történelmi visszatekintésben egyértelműen jelentkeznek. Akkor már a társadalom egésze vagy nagy többsége egyértelműen sikernek fogja értékelni azt, amit az első években vagy nem érzékelt, vagy éppen ellenkezőleg, a feladatok és kihívások növekedését tapasztalta. Különösen igaz ez akkor, amikor egy történelmi döntéshez a társadalom egy (bár csökkenő) része közvetlen előnyöket kapcsol. Ha ezek rövid időn belül nem valósulnak meg, kiábrándul, elfordul a folyamattól, vagy egyenesen ellene léphet fel.

Az első évek minden új helyzetben kritikusak. Nemcsak a leküzdendő problémák száma és nagysága, a jogos vagy megalapozatlan elvárások nem teljesülése miatt, de azért is, mert ezekre épül a közép- és hosszabb távú társadalmi viselkedés, az integrációs tagság megítélése. Sikertelen bevezető évek után nehezebbé válik a lehetőségek kihasználása. Egyrészt a társadalom egy része szkeptikus lesz, másrészt az első évek problémái újabb akadályokat építhetnek a lehetőségek kihasználásának útjába. Ennek következtében csökkenhet a magyar EU-tagság támogatottsága, márpedig a társadalmi támogatás, az aktív társadalmi magatartás nélkülözhetetlen feltétele a sikeres tagságnak.

A következő három évben nem várhatunk olyan látványos fejlődést, ami kevesebb mint húsz év alatt alapvetően változtatta meg a spanyol/portugál életet, vagy még inkább, amit “ír csodaként” szoktak leírni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a fenti országok sem azonnal lettek gazdagabbak. Írország a tagság első tizenöt évében meg sem mozdult a fejlődésben, hiszen az EU-átlaghoz való GDP-mutatója beragadt a 60 százalékos küszöbön. Azután – nagyon sok tényező együttes hatására, amelyek egy részét tudatos politika alakította, esetenként már a hatvanas évek közepétől – 1988 után berobbant a növekedési motor, és az ország az egy főre jutó GDP alapján megelőzte Nagy-Britanniát (és az EU-átlagot is). Nem szükséges hangsúlyozni, hogy Magyarországnak hasonló felzárkózási folyamat megindítására nincs 15 éve. Ezt sem belpolitikai, sem gazdasági, de közösségi szempontok sem engednék meg. Az azonban nyilvánvaló, hogy a “nagy robbanás” a 2007 utáni időszakban indul majd meg.

Annak érdekében, hogy ennek mielőbbi bekövetkeztét belső gazdasági, politikai és tudati problémákkal ne késleltessük, világos integrációs stratégiára, egyúttal azonban néhány, rövid távon is kimutatható sikertényezőre van szükség.

Ami a stratégiai lépéseket illeti, három terület érdemel említést. Először is, teljesíteni kell a csatlakozási szerződésben rögzített igazodási követelményeket a tagság időpontjáig, immár az Európai Bizottság 2003. novemberi monitoring-jelentésének legfőbb megállapításait is figyelembe véve. Másodszor, új alapokra kell helyezni az EU-kommunikációt. Az információk nyújtása mellett meghatározó szerepet kell kapnia a társadalommal való párbeszédnek. Nem meggyőzésre, hanem a csatlakozás során megjelenő előnyök messzemenő kihasználására, és a csatlakozással kapcsolatos hátrányok mérséklésére vagy teljes körű kiküszöbölésére kell mozgósítani minden érintettet. Különösen fontos a párbeszéd azokon a területeken, ahol a csatlakozásnak többletköltségei valószínűsíthetők. Fel kell tárni, milyen változásokat igényel a költségek csökkentése a közvetlenül érintettektől, legyen szó munkavállalókról vagy munkaadókról. Kideríteni, mi az, amiben a helyi szervezetek (önkormányzatok, kis közösségek, civil szerveződések), illetve a szakmai szövetségek tudnak szerepet vállalni, illetve hol van szükség kormányzati lépésekre. Csak ez az alulról felfelé építkező, az egyéni felelősségre és aktivitásra építő “munkamegosztási háló” lesz képes arra, hogy hosszabb távon biztosítsa a sikeres tagságot.

ÉRDEKFELMÉRÉS. Végül pedig, haladéktalanul hozzá kell kezdeni a magyar stratégiai érdekek megfogalmazásához minden olyan területen, ahol létezik közösségi politika. Teljes jogú tagként Magyarországnak nemcsak lehetősége van az integrációs politika és folyamatok alakítására, de ezt kifejezetten igénylik is a többiek. Anélkül, hogy világosan felmérnénk, hol és milyen alapvető magyar érdekeket célszerű képviselnünk, majd érvényesítenünk a közösségben, nehezen tudunk aktív szerepet játszani az új Európa megformálásában. Ez pedig ismételten a másodosztályú tagság terhét tudatosítaná – a politikusokban éppúgy, mint a társadalom széles rétegeiben. Az első perctől kezdve a magyar stratégiakészítés szerves részét kell, hogy képezze a lehetséges szövetségesek-támogatók és ellenzők feltérképezése, az érvek és ellenérvek gondos és objektív mérlegelése. Célszerű, hogy ezt a munkát – a közigazgatásban és a diplomáciában dolgozó szakemberek bevonásával – az államigazgatástól független “agytröszt” irányítsa.

Tekintettel arra, hogy a stratégiai tényezők – bár a megfelelő politikák kialakítására és gyakorlati megindítására azonnal szükség van – csak hoszszabb távon fejtik ki hatásukat, a társadalom pedig gyors előnyöket remél Magyarország EU-tagságától, a hosszabb távú siker feltételének látszik az, hogy legalább egyes területeken rövid idő alatt, vagyis a 2004 és 2006 közötti periódusban is kézzelfogható eredményeket lehessen felmutatni.

HÁZI FELADAT. Hol várhatók ezek az eredmények? Egyrészt a rendelkezésre álló (szerény, de ezért még kevésbé elhanyagolható) EU-források minél gyorsabb, minél teljesebb és minél hatékonyabb felhasználásával kapcsolatosan. Nem lehet eléggé hangsúlyozni e tényező fontosságát, nemcsak a tagság első éveinek fejlődését, de a hosszabb távú sikeres modernizációt illetően is. E cél teljesítése döntően házi feladat, az itthoni felkészültség függvénye (a megfelelő projektek azonosításától a pályázati rendszeren át a pénzek fogadását, kezelését és ellenőrzését ellátó intézményi háttérig).

Másrészt a tagság után azonnal (sőt, lehet, hogy már előtte) meg kell indítani néhány látványos, nagy projektet. Ezek ugyan nem fognak befejeződni 2006 végére, alig fognak még gazdasági hasznot hajtani munkaadóknak és munkavállalóknak (kivéve azokat, akik közvetlenül dolgoznak ezeken a munkákon), de a társadalom egésze számára bizonyítják: valami megindult, az ország mozgásban van, fejlődik, és ennek eredménye előbb vagy utóbb a társadalom nagy része számára is hozzáférhetővé, konkrét “haszonná” válik (nemcsak mindig és kizárólag pénzügyi-fogyasztási-anyagi jóléti értelemben).

Sikerként lehetne elkönyvelni azt is, ha Magyarország gyorsan és súrlódásmentesen tudna bekapcsolódni az EU intézményeinek munkájába. Mi több, egyes területeken aktív, kezdeményező szerepet is vállalna a folyamatban lévő, vagy a jövőben induló reformokat illetően. Ez megbecsülést váltana ki Brüsszelben és a tagállamokban is (ahogy ez Finnországgal történt 1995 után), növelné a magyar alkuerőt, továbbá sikerélményt nyújtana a politikusoknak és a szakértőknek. Nem kevésbé fontos azonban, hogy ezt a sikert megfelelően lehessen közvetíteni az egész magyar társadalom felé, esetleg éppen akkor, amikor egyesek türelmetlenné válnak, s naponta kérik számon Brüsszeltől és a magyar kormánytól a csatlakozás nyomán általuk várt, de szerintük elmaradt előnyöket. Félreértés ne essék: ez nem helyettesítheti a tényleges gazdasági-társadalmi fejlődést, de erősítheti a társadalom összetartását, és átsegíthet azokon a nehéz időszakokon, amelyek a magyar történelem sorsfordító döntését követő első években nem kizárhatók, sőt eléggé valószínűek.