 |
| Ünnepi megemlékezés a Hit Gyülekezeténél. Népes tábor. |
Még az 1970-es évek vége felé történt, hogy az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetéinek egyik tanácskozásán hirtelen kritikusra fordult a hangulat – emlékszik vissza Tomka Miklós vallásszociológus, egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének vezetője. Két részre oszlott a társaság, s egyre hangosabban kezdtek kiabálni, méghozzá ilyeneket: “Ti gaz katolikusok!”, meg “Ti ronda reformátusok!”. “Egész megzavarodtam – hol vagyok?” – meséli Tomka. A jelenlévők valójában nem voltak katolikusok, sem reformátusok, egyáltalán nem voltak vallásosak, hiszen abban az időben ateistának illett lenni. “És mégis számon tartották egymásról, hogy ki jön egy másik kultúrából, ami miatt másként gondolkodik”- hoz példát a vallásszociológus a múltból arra, mennyire mélyen ágyazódtak be a társadalomba a vallási-kulturális különbözőségek.
LAZA KÖTŐDÉSEK. Kutatásai alapján Tomka Miklós állítja, a népesség nagyjából egytizede számára a vallás a legfontosabb téma, 70 százalék pedig ha nem is az első helyen, de számon tartja kötődését, s ez alapján is megkülönbözteti magát a környezetétől. Ezzel együtt a vallási alapon való kapcsolati háló építése – különösen a nagy egyházaknál – nem jellemző. A professzor magyarázata szerint ennek részben az az oka, hogy nem tartanák tisztességesnek, ha szakmai, emberi kvalitás híján, sógor-koma alapon, az adott közösséghez tartozás jelentené a kiválasztási szempontot. Másfelől az egyházak köré szerveződő igazgatási közösségek (egyházkerületek) heterogén összetétele is kizárja a networkösödést. “Nem elit csoportokról, pozícióban lévő potentátokról van szó, hanem zömükben kisemberekről” – húzza alá Tomka.
A kisebb egyházakon belül már nagyobb a kohézió, s ezek tagjai a külső társadalmi életben is segítik egymást. Jó példa erre a baptista egyház. Tagjai meglehetősen magas erkölcsi normát képviselnek, s ezt kifelé is következetesen érvényesítik. Mivel erőteljes a teljesítmény-motivációjuk, a baptisták Amerikában, de másutt is a középső és felső társadalmi réteghez tartoznak.
TÁMADÁSI CÉLPONT. Magyarországon a kisebb vallási közösségek társadalmi elfogadottsága nem ilyen egyértelmű. Az SZDSZ-ben háttérbe kellett vonulnia Hack Péternek, akinek a Hit Gyülekezetében vállalt szerepe állandó potenciális támadási célpontul szolgált politikai ellenfelei számára. “Ma is küzdünk a mesterséges kirekesztés ellen” – fogalmaz lapunknak az SZDSZ egykori vezetőségi tagja, az ELTE jogi karának oktatója.
A Hit Gyülekezetének tagjairól általában is az a kép alakult ki, hogy vagyonos emberek. Az 1 százalékos adófelajánlást tekintve annyi tudható – nem az egy főre jutó összeg mértéke, hanem a felajánlások száma alapján -, hogy Magyarország negyedik legtámogatottabb egyházáról van szó. Egyes híresztelések szerint a közösséghez való tartozás olyannyira nem névleges, hogy a “tized” befizetését személyre szólóan ellenőrzik. Ezt azonban kategorikusan cáfolja Hack Péter, s a vallási közösség szóvivője, Szobota Zoltán is. “Még csak nyilvántartást sem vezetünk arról, ki mennyi egyházi hozzájárulást fizet” – állítja Szobota, hozzátéve, hogy az adakozás önkéntességen alapul.
A gazdagság képzete magyarázatuk szerint azért alakult ki a közvéleményben, mert sok ember életében valóban pozitív változás következett be, miután csatlakozott a közösséghez. Szobota szerint a Max Weber-i protestáns etikát teszik magukévá, hogy az ember ne csak a maga hasznát tartsa szem előtt, hanem a munkaadója, a vállalkozó érdekeit is, mert akkor neki is több jut. Ez a hozzáállás kimondatlanul is a viszonyulás alapja lehet a személyes kapcsolatokban. A tagok segítik egymást, ugyanakkor az üzleti-társadalmi érintkezésben semmiféle intézményes keretet nem biztosít számukra a gyülekezet. A bizalmi viszonyok kifejezetten a személyes kapcsolatok mentén jönnek létre. “Ezzel együtt, mivel a gyülekezet nem gazdasági szervezet, nem lehet azt mondani, hogy itt egy gazdasági hálónak lenne része az ember” – fogalmaz Szobota Zoltán.
