Hálók a hálón

Várady Zsolt internet-fejlesztő tavaly áprilisban a világháló egyik rejtett zugába eldugott kis programmal lepte meg barátait, amelyen regisztrálhatták nevüket és kedvenc háziállatukat, megjelölhet-ték ismerőseiket, és így feltérképez-hették a baráti társaságot átszövő ismeretségi szálakat. A program ma is lényegében változatlan módon fut egy honlapon (www.wiw.hu). A folyamatosan növekvő “baráti kör”, a WIW (az elnevezés a Who is who rövidítéséből származik) jelenleg több mint 40 ezer tagból áll, akiket 350 ezernyi – baráti, szerelmi, üzleti, óvodai, iskolai, sportköri, tánckari, grundról származó, közös ellenség ellen szövődött és még ki tudja milyen egyéb – kapcsolatszál fűz össze.

CSAK MEGHÍVÓVAL. A WIW természetesen nem az egyedüli internet alapú szociális háló, hasonló kezdeményezések az utóbbi másfél-két évben gomba módra indultak fejlődésnek világháló-szerte (néhány példáról lásd a Nagy testvérek című anyagot). A helyzet komolyságát jelzi, hogy nemrégiben a Microsoft is bemutatta saját hálózatépítő alkalmazását. Visszatérve a WIW-re, a rendszer működési elvei nagyon egyszerűek. A hálózat új tagjait régi tagok toborozzák e-mailben küldött meghívóval; ez ugyan erősen korlátozza az új tagok számát, de egyben egyfajta garanciát, felelősségvállalást nyújt. Mindenki megkeresheti és bejelölheti ismerőseit a hálóban, akik egy gombnyomással visszaigazolják az ismeretséget. Az idők során belépett 40 ezer tag körülbelül harmada-fele “aktív”, azaz több-kevesebb rendszerességgel belép, ismerősöket keres, új embereket hív meg. A közösségi élet jórészt a fórumokon zajlik, ahol a legkülönbözőbb témákról lehet társalogni: a mosogatás filozófiájáról a Kulinárisban (“az az elméletem, hogy a mosatlan edény egyáltalán nincs rossz hatással egy üres lakás atmoszférájára”), születőben levő versekről a Vers Mindenkinek oldalon (“egy édesbús melódia járja be lelkemet”), vagy páternoszterekről a Nosztalgia rovatban (“a végállomás után nincsenek semmilyen karmok és vasak”). A földrajzi fórumok: Izrael, Párizs vagy Sydney egy speciális alosztályt alkotnak; de saját fóruma van Budapest VIII. kerületének és Etyeknek is (“a templom után balra el, oszt jobb oldalt van a ház, ahol a keresztmamim lakik jó pár éve”). A hálózat tagjainak töredéke szólal csak meg a fórumokon, de sokkal többen olvassák azokat, információszerzés (állás- és lakáshirdetések, programajánlatok) céljából vagy egyszerűen csak szórakozásként. Bár az erre vonatkozó kutatások még folynak, valószínűnek látszik, hogy nagyon sokan egyszerűen magáért a kapcsolatépítésért, a “részvétel” élményéért térnek rendszeresen vissza.

A WIW-t létrehozó csapat az elmúlt másfél évben saját zsebből fedezte az oldal fejlesztési költségeit, egy alkalommal a közösség önkéntes anyagi segítségét is kérve egy új szerver megvásárlásához. Tavaly ősszel azonban WIWNet Kft. néven cég alakult, mintegy elismeréseképpen annak a ténynek, hogy a WIW rendszer üzleti szempontból is nagy értéket képvisel. Megjelentek igényes, a WIW vonzerejét semmiben nem csökkentő kulturális reklámok, és az első, remélhetőleg majdani bevételek alapját képező szolgáltatás, a WIW-Utazás tanácsadó oldal.

NAGY KUPAC. Absztrakt értelemben a WIW egy nagyméretű hálót alkot, amelyben az embereket mint csomópontokat ismeretségi kapcsolatok kötik össze. Varga Dániel matematikus algoritmust dolgozott ki arra, hogy ezt a hálót grafikus formában is megjelenítse. A mintegy 40 ezer embert és a közöttük feszülő több százezer kapcsolatot természetesen nem lehet hűen ábrázolni egy kétdimenziós – vagy akár háromdimenziós – ábrán, de az eredmény mindenképpen látványos, és a hálózat szerkezetének megértése szempontjából is fontos tanulságokkal szolgál. Kirajzolódnak az ábrán kisebb tömörülések, csoportosulások; például az Index.hu szerkesztősége, vagy a matematika-fizika szakokon az utóbbi években végzett diplomások csoportja egy-egy körülhatárolható gubancot alkot. Messzebbről nézve azonban a WIW egyetlen nagy “kupac”: a sok kapcsolat sűrű gomolyaggá gyúrja össze a kis közösségeket.

A WIW-háló jól illusztrálja a szociális kapcsolatrendszerek több, régóta sejtett tulajdonságát. Például a WIW tagjai közül két embert tetszőlegesen kiválasztva, átlagosan mindössze három közvetítőt felhasználva kapcsolatot teremthetünk közöttük. Vagy egy másik példa: “a barátom barátja nekem is (gyakran) barátom”, azaz az ismeretségi kapcsolatok a véletlenszerűen vártnál sokkal több “kapcsolat-háromszöget” alkotnak. Watts és Strogatz hálózatkutatók mérföldkőnek számító 1998-as cikke óta tudjuk, hogy ennek a tényezőnek is fontos szerepe van a szociális hálók szerkezetének kialakulásában.

A WIW hálózatának modellezésekor tehát elsődleges szempont, hogy modellünk sok háromszöget eredményezzen és kicsi legyen az átlagos lépésszám két tetszőlegesen kiválasztott ember között. Meglepően jó modellhálót kapunk akkor, ha mindössze azt tételezzük fel: az összes új kapcsolat úgy jön létre, hogy két ismeretlen embert bemutat egymásnak egy közös ismerős. Természetesen mindannyiunknak sok ilyen élménye volt; az érdekes az, hogy semmiféle más kapcsolatépítési szabályra nincs szükség egy, a valódit jól megközelítő háló létrehozásához. Vagyis a bemutatás valószínűleg nem csak egy lehetséges módja a kapcsolatépítésnek, hanem messze a legfontosabb! A modellezés a WIW-háló egyéb jellemzőinek megértéséhez is közelebb vitt; kiderült például, hogy a tagok számának időbeli fejlődését milyen erősen visszafogja a meghívásos rendszer, a növekedés lényegében lineáris jellegűvé korlátozódik.

WIW-kapcsolatok grafikus formában. Sűrű gomolyag.

A természetes hálózatok talán legmeglepőbb általános tulajdonsága az, hogy sok bennük az olyan csomópont, amelynek az átlagosnál sokkal több kapcsolata van; ezt a jelenséget először a világháló esetében figyelte meg Barabási Albert-László hálózatkutató és csoportja. Annak ellenére, hogy ezek a rendszerek gyakorlatilag teljesen önszerveződő alapon jönnek létre, a kapcsolatok száma nagyon egyenlőtlenül terül szét, és egyáltalán nem követi egy véletlen hálózat eloszlását.

Felmerül a kérdés, vajon az emberi kapcsolatok növekvő szociális hálózataiban is jól látható egyenlőtlenség hasonló okokra vezethető-e viszsza, mint egy, a világháló esetében megfigyelt mechanizmus. Vagyis az, hogy minden weblap a népszerűségével arányosan szerez-e új kapcsolatokat. Ehhez azonban alapvetően szükséges az, hogy a hálón bármelyik felhasználó “láthassa” bármelyik weboldalt, azaz a kapcsolatteremtés távoli oldalak között is akadálytalan legyen. Társadalmi kapcsolataink ellenben sokkal helyhez kötöttebbek, sokkal kisebb az esélye annak, hogy egy földrajzi, életmód vagy anyagi helyzet szempontjából tőlünk távol eső másikkal megismerkedjünk. Azonban, bár első pillantásra talán meglepő, a modellezés során kiderül: egy kizárólag közvetlen bemutatásokra épülő növekvő szociális hálóban szintén spontán módon kialakul az egyenlőtlen kapcsolateloszlás, anélkül, hogy bármiféle a priori különbséget tennénk “népszerű” és “kevésbé népszerű” emberek között.

CSOPORTFORMÁLÓ ESZKÖZ. A WIW közösség eközben növekszik, izmosodik, éli a maga életét, és keveset törődik azzal, hogy a hálózatkutató mit gondol róla, hogyan rajzolja le és mit számol ki belőle. Az online közösségek népszerűsége azt mutatja, hogy olyan médiummal van dolgunk, amely nem csak leképezi létező viszonyainkat, de egyúttal nagyon erős csoportformáló eszköz is. A legizgalmasabb kérdések megválaszolása még hátravan: például miért van ennyi embernek erre szüksége, és hogyan köthető öszsze a virtuális csoportok léte a globalizáció más jelenségeivel?