Egyre hangosabb a panasz a munkaadók részéről, hogy a magyar oktatás nincs összhangban a munkaerőpiac igényeivel. A tárcánál novemberben bejelentették, hogy készül egy foglalkoztatáspolitikai stratégia. Ez lenne a megoldás?
– Valóban formálódik egy olyan kormánystratégia, amelynek a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium a fő felelőse, de természetesen a többi tárca álláspontját is tükrözi majd a foglalkoztatási kérdésekben. Az is igaz, hogy a rendszerváltás óta minden kormány adós maradt a foglalkoztatás és a képzés összehangolásával, erre még csak kísérlet sem történt soha. A stratégia keretében most számba vesszük, hogy a gazdasági versenyképesség javítása érdekében mi az, amin a foglalkoztatáspolitikában kellene változtatni. Megpróbálunk egy reális helyzetértékelésből kiindulva feladatokat meghatározni valamennyi érintett tárca számára.
– A rendszerváltás óta nem készültek olyan munkaerő-piaci prognózisok, amit egy ilyen stratégia feltételez. Hogyan képzelik el a tervezést?
– Meglehetősen komplex feladatról van szó, mert nem csupán az országos tendenciákat kell előrelátni, hanem a regionálisakat is. Egyfajta gördülő tervezést próbálnánk megvalósítani, amely ha kell, évente korrigálja az adatokat, de közben megkísérel egy tendenciát is felvázolni. A cél az, hogy ha valaki pályát választ, akkor ne csak azt tudja, mekkora esélye van bejutni az ehhez szükséges iskolába, de azzal is tisztában legyen, hogy ha elvégzi, akkor mekkora eséllyel tud majd elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ez a szemlélet eddig hiányzott.
– Mikorra készülhet el az első prognózis?
– Azt szeretném, ha a 2004-es tanév őszén már rendelkezésre állna, még ha nem is lesz olyan megbízható, mint a későbbiek. Szakértők szerint egy ilyen komplex rendszer működtetéséhez legalább két-három év kell.
– Azért a tárcának már van egy “alapprognózisa”: az a kormányzati ígéret, amely szerint 2006-ig mintegy 200 ezer fővel bővíteni kell a munkahelyek számát. Nem szorul ez korrekcióra? Az ország tőkevonzó képessége egyre csökken, az elmúlt hónapokat inkább a gyárbezárások jellemezték.
– Kétségtelenül nem mindegy, mennyi munkahely megszűnése mellett teljesül a foglalkoztatottság bővülése. Mindenesetre abból indulunk ki, hogy mivel egy második szerkezetváltás zajlik az országban – melynek lényege, hogy egyre inkább a szakképzett munkaerőt foglalkoztató tőke érdeklődésére lehet számítani -, közel 400 ezer új munkahelyre lesz szükség a jelzett mutató eléréséhez. Az eddigi számok azt mutatják, hogy az elmúlt egy évben 80 ezer fővel bővült a foglalkoztatottság. Ilyen értelemben a 200 ezres szám a ciklus végére egyáltalán nem tűnik irreálisnak.
– De tavaly elsősorban a közszféra létszáma gyarapodott.
– Valóban, az ötvenszázalékos béremelésnek köszönhetően az egészségügyben, az oktatásban nagyon sok betöltetlen álláshelyre sikerült jelentkezőt találni. Jövőre ilyen bővülésre a közszférában nyilván nem lehet számítani, sőt, a kormányzat berkein belül létszámleépítés várható. A versenyszférában viszont a foglalkoztatás terén a csökkenés megállt, a következő években enyhe növekedés várható, amennyiben a jelenlegi gazdasági prognózisok beigazolódnak. Azt hiszem, minden remény megvan erre.
– Azért merész dolog a munkaerő-piaci prognózis, Schröder német kancellárnak például csaknem az állásába került. Az elmúlt napok fejleményei is mintha azt igazolnák, hogy a versenyszférában jövőre jóval nehezebb lesz tervezni, mint a közszférában lehetett tavaly.
– Németországgal példálózni azért nem helytálló, mert ott olyan fejlett a munkanélkülieket ellátó rendszer, hogy egy német állástalan túlzás nélkül nyaralni tud a spanyol tengerparton. Ez azért a magyar társaira aligha mondható el. Németországban egyébként a foglalkoztatottak aránya jóval magasabb, mint nálunk.
– Miközben a munkanélküliek aránya közel kétszerese a hazainak…
– Valóban így van. Magyarországon volt egy olyan látszólag ellentmondásos adatsor az elmúlt néhány hónapban, amikor a közvélemény nem értette, hogyan tud egyszerre növekedni a foglalkoztatottak és a regisztrált munkanélküliek száma. Nem volt világos, mi a különbség két olyan ember között, akinek egyaránt nincs állása, de az egyikük egy ideig nem is keres munkát – ő az inaktív -, a másik viszont elmegy egy munkaügyi kirendeltségre és regisztráltatja magát. A két ember közül az utóbbi a gazdaságilag aktív. Az elmúlt időszakban egyre több inaktív fordult a munkaerőpiac felé, egy részük vagy talált magának munkát, vagy pedig regisztráltatta magát a munkaügyi központokban.
– A magyar viszonyok között ez azt jelenti, hogy miközben a munkanélküliségi ráta igen alacsony, alig 6 százalék körüli, addig a foglalkoztatottsági mutatókkal nincs okunk büszkélkedni. Uniós tagállamként melyik adat kap nagyobb hangsúlyt?
– A magyar és az uniós szakemberek által készített jelentések is azt emelik ki, hogy elsősorban a foglalkoztatottság növelésének és az inaktivitás csökkentésének kell a stratégia középpontjában állnia. Az unió célkitűzései változatlanok, 2010-re a foglalkoztatottak arányát az aktív népességen belül 70 százalékra akarják növelni. Jelenleg ez 64 százalék, miközben a hasonló metodika alapján számított magyar mutató 56 százalék. Ahogy mondani szokás, innen szép nyerni, van feladat bőven.
– De pénz is hozzá, hiszen jövőre foglalkoztatáspolitikai eszközökre 62 milliárd forintot terveztek, jórészt uniós forrásokból. Ezek pályázatokkal szerezhetők meg?
– Több mint 40 milliárd forint értékben számítunk EU-forrásokra, amelyek valóban nem automatikusan lehívható pénzek, hanem azokat megfelelő szakmai programokkal lehet elérni. Minden reményünk megvan arra, hogy ezek el is készülnek. A költségvetés alakulása kapcsán pedig azt tudom mondani, hogy minden szám dacára jövőre a kiadásainkat közel 8 milliárd forinttal tudjuk növelni. A bevételeink is bővülnek 2003-hoz képest, és a költségvetési támogatás is, körülbelül másfél milliárddal. Én egyáltalán nem tartom rossznak a költségvetési pozíciónkat.
– Akkor talán nem lesz szükség arra, hogy a kényszervállal-kozókon hajtsák be, amit a munkaadóknak elengednek.
– Szó nincs arról, hogy a kormány azért készül adóamnesztiát adni, hogy azután valamilyen másik oldalról leverje ezt az érintettek egy részén. Minden jogász megmondhatja: elképzelhetetlen, hogy ugyanazért a tevékenységért a munkaadókat amnesztiában részesítik, a munkavállalókat pedig nem. Beszéltem az adóhivatal elnökével is, s neki ugyanez a véleménye.
– És miért nem egészül ki az amnesztia az önfoglalkoztatási formával?
– A társadalmi partnereknek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban az volt a véleményük, hogy egy új foglalkoztatási fogalom bevezetésével a tisztázatlan jogviszony nem rendezhető. Arról van szó, hogy nagyon különböző helyzetű kényszervállalkozások voltak az országban, és egy új kategóriával nem lehet ezeket egy kalap alá venni. Ezért azt javasolták a kormánynak, hogy speciális szabályozással próbálja megoldani a kérdést azokban az ágazatokban, ahol a kényszervállalkozókat jóval nagyobb arányban érintik vagy érinthetik az új munkaügyi rendelkezések. Jól körülhatárolható körökről van szó: a sport világáról, a vagyonvédelem területéről, a színészszakmáról, illetve a médiáról. Ezekben a szakmákban részben már most is vannak olyan szabályozások, amelyek segítik a megoldást, részben ezután várhatók ilyenek. A közeljövőben például a Magyar Lapkiadók Országos Egyesületének az elnökével készülök konzultációra, és a tapasztalatok beépülnek majd a média szabályozásába.
