Mind nagyobb hányad kerül a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) és a Budapesti Árutőzsde (BÁT) részvényeiből egy olyan privát befektetői kör kezébe, amelynek szent elhatározása, hogy a két intézményt rövid időn belül egy stabilan nyereséges társasággá gyúrja össze. “Sőt, sikeres integráció esetén az összevont börze akár maga is tőzsdeképes lenne egy-két év alatt” – teszi hozzá Horváth Zsolt, a Budapesti Értéktőzsde Rt. vezérigazgatója. Az idén ősszel részvénytársasággá alakult BÁT Rt. nem képes eltartani magát, így a lépés nem csak látványos, de gazdaságilag is racionális lenne. 
Az “újkori” tőzsdék tizenhárom éves magyarországi története során már két ízben is megkísérelték egyesíteni a két meglehetősen elaprózott tulajdonosi szerkezetű börzét, ám az akkori próbálkozások – Járai Zsigmond és Simor András BÉT-elnöksége, illetve Keresztesi Szergej és Kovács Attila BÁT-elnöksége idején – kudarcba fulladtak. Értesüléseink szerint mindig az “osztozkodáson” bukott el a dolog, azaz nem sikerült megállapodni az új cég felállításának mikéntjében és az új tulajdonosi struktúrában.
KI A NAGYOBB? Az egyesítési tervekről azonban nem mondtak le véglegesen, s úgy tűnik, most újabb lendületet vettek e próbálkozások. Ennek egyértelmű jeleként értékelhető, hogy a kérdés a BÁT múlt heti közgyűlésén is szerepelt, ám míg a befektetők a lehetséges együttműködést korábban fúzió formájában képzelték el, ezúttal már integrációról beszéltek az árutőzsdések. Ezt erősítette meg a Figyelő kérdésére Török Sándor BÁT-elnök is. Az árutőzsde vezetősége a részvényesektől mindenesetre megkapta a teljes körű felhatalmazást a tárgyalások levezénylésére.
Abban mindkét börze irányítói egyetértenek, hogy az integrációra jelenleg inkább az árutőzsdének van szüksége, hiszen árbevétele alapján a BÉT tízszer olyan nagy, mint a BÁT, sőt az eredményeket tekintve is az értéktőzsde áll jobban: miközben az árutőzsde veszteségesen működik, addig a BÉT a 2001-es visszaesést követően tavaly már ismét profittal zárt (lásd a grafikont), és a tervek szerint az idén 100 millió feletti nyereséget termel.
Korányi G. Tamás, aki a BAÁL Kft.-n keresztül a BÉT és a BÁT egyik legnagyobb tulajdonosa (lásd a táblázatokat), egyébként pedig a Napi Gazdaság tőzsde rovatának szerkesztője, már látja lelki szemei előtt a két tőzsde egyesülése révén létrejövő Budapesti Áru- és Értéktőzsde Rt.-t, és mindent el is követ a megszületése érdekében. A BAÁL Kft. képviseletében ő javasolta a BÁT-nak a tárgyalások megkezdését, és annyira biztos a dolgában, hogy már bele is fogott egy jövő évi közös BÁT-BÉT konferencia szervezésébe a magyarországi árutőzsde megalapításának 140 éves évfordulója kapcsán.
Akárhogy is, az integrációt a BÁT és a BÉT tulajdonosai fogják eldönteni, köztük pedig jelentős átfedés van. Korányi mellett mindkét társaságban meghatározó tulajdonos a pénzügyi befektetőnek titulált Arago Rt., a brókercégként működő, aktívan spekuláló Cashline Rt., illetve a rejtélyes Econorg Kft. E cégek a tőzsdék 2002-es, illetve 2003-as részvénytársasággá alakulását követően kezdtek a részvények felvásárlásába. Korányi pedig – mint elmondta – az idén azért csökkentette BÉT-részesedését jóval 10 százalék alá, hogy legyen miből BÁT-papírokat vennie. Bár személyét a tőkepiac szereplői sokszor összefüggésbe hozzák az Arago Rt.-vel, illetve a vállalatot irányító Leisztinger Tamással, állítása szerint nincs közük egymáshoz, és magát – szemben az Arago Rt.-vel – olyan szakmai befektetőként definiálja, aki elkötelezett a két cég integrálása és hosszú távú működtetése mellett. 
FÉLELMEK. A piac nem kevés aggodalommal szemléli az eseményeket. A félelmek abból táplálkoznak, hogy az Arago Rt. eddigi működése során gyakorlatilag sosem a cégek működtetésében, hanem a bennük lévő vagyon “kiszipkázásában” volt érdekelt. A tőzsdeegyesülés kapcsán pedig erre ismét remek lehetőség kínálkozik. A két társaság egyik legkomolyabb “vagyontárgya” a tőzsdei ügyletek elszámolását végző Keler Rt., amelynek 25-25 százalékos pakettjét birtokolják. E társaság az ügyletek garanciájához szükséges 11,5 milliárd forintnyi állampapírban “üldögél”, ami egy pénzügyi befektető számára első látásra igen vonzó lehet. Szakértők szerint azonban nem olyan könnyű hozzáférkőzni a hozományhoz, tekintettel a Keler harmadik, 50 százalékos tulajdonosára, a Magyar Nemzeti Bankra (MNB), amely minden bizonnyal megakadályozná a vagyon elherdálását.
Az aggódókat ugyanakkor tovább nyugtalanítja, hogy – a korábbi cáfolatok ellenére – már felmerült az MNB-féle Keler-csomag értékesítésének lehetősége, amit ráadásul az Európai Központi Bank is szorgalmaz. Az eladás módja egyelőre nem ismert, de állítólag van egy olyan verzió, miszerint a bankok érdekeltek lennének az elszámolóház jegybanki pakettjének megszerzésében, amit viszont a BÉT nem nézne jó szemmel. A tőzsdén azt a véleményt képviselik ugyanis, hogy a nyugati példák szerint a Keler Rt.-nek célszerű volna teljes egészében a tőzsdéhez kapcsolódnia. A BÉT vezetése tavaly novemberben lépett ebbe az irányba, amikor 1,4 milliárd forintos vételi ajánlatot tett a BÁT 25 százalékos Keler-csomagjára, azt azonban az árutőzsde vezetése elutasította, s egyidejűleg 1 forinttal magasabban ellenajánlatot nyújtott be a BÉT kezében lévő pakettra.
ÁRSRÓFOLÁS. E válaszlépés aligha volt a véletlennek köszönhető: Török Sándor a mostani tárgyalások során a jól becsülhető Keler-pénzállomány alapján a 25 százalékos részesedés értékét 2,7 és 3,0 milliárd forint közé taksálta. Az árat persze nem véletlenül srófolta felfelé, hiszen az integráció legvalószínűbb kimenetele az lenne, hogy a BÉT megvenné a BÁT Keler-csomagját és az árutőzsdei kereskedést. Korányi szavai alapján ugyanis a tőzsdék részvényesei nem támogatnának egy jogi értelemben vett fúziót, mivel egy ilyen megoldás esetén ki kellene fizetni a koncepciót ellenzők tulajdonrészének megfelelő sajáttőke-értéket, ami várhatóan igen komoly összeget képviselne. A tőzsdei részvények jelenlegi piaci ára ugyanis a saját tőke értéke alatt van, ami azt vetíti előre, hogy sokan nem a fúziót támogatnák, hanem inkább a készpénzt látnák szívesen. Ez esetben pedig a létrejövő “BÁÉT Rt.” erősen megcsappant vagyonnal működne, ami megkérdőjelezné a későbbi tőzsdeképességét.
A pénzügyi feltételeken túl a BÁT vezetése és szereplői még egy komoly kritériumhoz kötik az összeolvadást: az árutőzsde gabonaszekciójának szereplői ragaszkodnak a nyílt kikiáltásos kereskedés bizonyos ideig történő fenntartásához, mint Európában immár egyedülálló gyakorlathoz, amely véleményük szerint értéknövelő tényező a tőzsde megítélésében. Török Sándor azt szeretné, ha a kikiáltásos kereskedés a BÉT épületének régi tőzsdetermében lenne, ahol jelenleg az értéktőzsde kereskedését lebonyolító számítógépek és szakemberek vannak. A BÉT vezetése ugyan nem feltétlenül látná szívesen az új cégben a kikiáltásos rendszert, ám Horváth Zsolt szerint nem ezen a pár tízmillióba kerülő kereskedési módszeren fog múlni a fúzió. Az integráció nyélbeütésének konkrét időpontja egyelőre nem ismert, ám a két cég vezetőinek nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy a tárgyalások előrehaladott állapotban lehetnek, s mindkét fél elképzelhetőnek tartja, hogy akár a fél éven belül megállapodjanak.
