gazdaságpolitika, mégpedig hosszú hónapokkal ezelőtt. Az állami kiadások mértéke a választási kampány, illetve a két 100 napos program jóléti intézkedései következtében messze felülmúlta az ország teherbíró képességét. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a büdzsé hiánya tavaly – európai rekordot döntve – több mint 9 százalékra duzzadt. A magyar gazdaság 2001-től kezdve fokozatosan és egyre erőteljesebben tért le az egyensúlyőrző fejlődés pályájáról.
A múlt pénteki 3 százalékpontos drasztikus jegybanki kamatemelés végső soron ennek a folyamatnak a része (sajnos egyre kevésbé tűnik úgy, hogy a vége). Gazdaságunk negatív spirálba került, és a döntéshozóknak minden erejüket, tudásukat és tekintélyüket latba kell vetniük ahhoz, hogy véget érjen a kedvezőtlen széria.
Az elmúlt időszakban egyaránt hibázott – több esetben egymás ellen játszva – a kormány (az előző és a jelenlegi is), valamint a jegybank. Ma már egyértelmű, hogy a közgazdasági „ősbűn” a választások előtti és utáni osztogatás volt. Ezt követően azonban az MNB is vétett; nem adott adekvát válaszokat a szocialisták forintgyengítő politikájára. Elemzők már a januári – akkor még a forint árfolyamsávjának erős szélét ostromló – spekulációs roham kivédésének módját is megkérdőjelezték. Ám a nyár elején a sáveltolás, vagyis a forint gyengítésére irányuló bejelentés azután mindent überelt. Néhány héttel a kormány és a jegybank által közösen hozott (bár az előbbi által kezdeményezett) döntés után mindkét fél elismerte, hogy hibázott. Tegyük hozzá: kapitálisat. Akkor – egy időre – megpecsételődött a forint sorsa, hitelét vesztette a gazdaságpolitika, a valuta volatilissá vált, a jegybanki inflációs célkitűzés politikája megbukott. A jövő évi költségvetés összeállításánál a kormányzat ugyan próbálja menteni a menthetőt, ám a piacok már nem hisznek a szép szavaknak. A bizalom nagy kincs, ha elvész, nehéz helyreállítani.
Pedig a magyar gazdaság hosszabb távú esélyei továbbra is kitűnőek. Ennek érdekében nem nagyon látszik más út, mint ismét felülni a konvergenciavonatra, hátra hagyva a fedezet nélkül költekező gazdaságpolitikát. Semmit sem ér ugyanis a jóléti fordulat, ha a végén kamatostul kell visszafizetni az adományt
