Szeretetszezon

Pénz helyett csokoládét, kekszet ad a hajléktalanoknak a fővárosban élő pszichológus-írónő, mert így biztos abban, hogy valóban az éhségüket csillapítják. Jelentős összeggel támogat non-profit szervezeteket, s az egyik fővárosi idős-szociális gondozó otthonban önkéntes segítőként betegeket ápol.

Fővárosi koldus. Változatos adománygyűjtő módszerek.

A társadalmi problémák enyhítésében ilyen tudatosan csak kevesen vesznek részt Magyarországon, mindazonáltal a hazai felnőtt lakosság közel kétharmada alkalomszerűen vagy rendszeresen jótékonykodik. A magánadományozók túlnyomó többsége kerüli az intézményesített adakozási formákat, mert egyszerűbbnek, biztonságosabbnak találják, ha zsebből-zsebbe adnak. A magánszemélyek – szemben a cégekkel, amelyek preferálnák a nyilvánosságot – inkább inkognitóban maradnak. Ennek jórészt az is oka, hogy nálunk inkább rejtőzködnek a jó anyagi helyzetben lévő emberek, nehezen tolerálják, ha e minőségükben kerülnek mégis a kirakatba. Egy tavalyi felmérés szerint ugyanakkor a különböző magánadományok becsült összege a lakossági összjövedelemnek csupán 0,3-0,5 százalékát tette ki.

KÓDOLT KUDARC. Az adománygyűjtő szervezetek felmérése szerint a pénzek bő fele a vállalati szférától érkezik, míg a fennmaradó 47-49 százalék direkt marketingmódszerek, televíziós kampányok és óriásplakát hirdetések révén magánszemélyektől. A karácsony előtti néhány hétben némileg függetlenedik az adakozási hajlandóság a személyes anyagi kondíciótól, és sokan olyan célokra is hajlandóak áldozni, amire máskor nem. Egy fővárosi jogász említette, hogy a tavalyi szenteste előtti napon két egyházi szervezetnek is adományozott több ezer forintot, holott egyébként messzire elkerüli a vallási csoportokat. Erre az ünnep előtti segítőkészségre építenek a karitatív szervezetek. Telefonon, vagy az utcán szólítják meg a potenciális adományozókat, s gyűjtenek élelmiszerre, ruhára, könyvre, orvosi műszerre. Felemás sikerrel.

„Érdekli-e Önt a csökkentlátó gyermekek sorsa?” – e kérdéssel állította meg az arra járókat Budapesten a Déli pályaudvarnál a Rózsavölgyi Márk Egyesület képviselője a minap. Közvetlenül mellette a „Katicák a gyermekekért Alapítvány” munkatársai kértek adományokat, ám az arra járók bizalmatlanul kerülték ki őket. Az ilyen, úgynevezett hideg megkeresések eredménytelensége a non-profit szektor szakértői szerint előre kódolható. A magánszemélyek adakozási szokásairól készült kutatások szerint ugyanis az emberek szívesebben támogatják azokat a szervezeteket, amelyeket már ismernek, s kellő garanciát látnak arra, hogy a pénzt a meghirdetett célra használják fel.

AJÁNLÓLEVÉL. Miközben a karitatív alapítványok túlnyomó többségének társadalmi hasznos-sága megkérdőjelezhetetlen, számos visszaélésre is akad példa. Több Baranya megyei faluban borzolta a kedélyeket az elmúlt hónapban, hogy alapítványok erőszakosan, már-már zaklató módon kerestek fel magánszemélyeket, cégeket. Véletlenszerűen, vagy nagyon is tudatosan kiválasztott telefonszámokat tárcsáztak, s próbáltak adományt gyűjteni, a személyes megkeresésekkor pedig arra hivatkoztak, hogy akciójuk a polgármester jóváhagyásával történik. Előtte valóban jártak a településvezetőnél, s ajánlólevelet kértek tőle, hogy legitimálják tevékenységüket. A módszer különösen a falvakban bizonyult hatásosnak, az emberek ugyanis attól tartottak, megszólják őket, ha nem adnak kisebb-nagyobb összeget. A nagyobb városokban már kevésbé lehet eredményes a házról házra járás. Nem is jellemző, inkább a telefonos adománygyűjtés dívik, ami ugyancsak ellenérzést vált ki, ha alkalmatlan időben vagy agresszív stílusban történik.

Nem kedvez a karitatív gyűjtésnek, hogy általában is emelkedett a társadalmi ingerküszöb. Ma már nem igen vált ki együttérzést a forgalmas tereket ellepő hajléktalanok, vagy kisgyermekükkel a puszta járdán üldögélők látványa. Az autóval közlekedők az első kereszteződésben még kinyújtanak kétszáz vagy ötszáz forintot a kocsik között araszolgató Fedél nélkül című újságot árusítóknak, ám a harmadik piros lámpánál már zárják az ablakokat, és szfinx merevségű tekintettel fordulnak el, ha ugyanezt a kiadványt meglátják valakinek a kezében.

BÜNTETŐ ADÓK. „A hideg megkeresés, mint a világon mindenütt, nálunk sem nagyon sikeres, ellenben az adománygyűjtő levél már igen, mégpedig azért, mert a címzettnek lehetősége van arra, hogy utóbb önszántából visszajelezzen” – magyarázza Ertsey Katalin, a United Way Erőforrás Alapítvány tanácsadója. Ezzel a módszerrel élt az elmúlt hónapban a budapesti Pethő Intézet és a Gyermekétkeztetési Alapítvány is. A tanácsadó úgy látja, sokkal nagyobb mértékű lehetne az adományozás, ha azt a magyar adópolitika is támogatná. Ám az csak kismértékben jutalmazza a karitatív megnyilvánulást. (Közhasznú szervezeteket támogató magánszemélyek az adomány 30 százalékát, legfeljebb adójuk 15 százalékát igényelhetik vissza, míg a gazdálkodó szervezetek az adomány értékének 100 százalékát, kiemelkedően közhasznúakat támogatók 150 százalékát vonhatják le az adóalapból, legfeljebb az adózás előtti nyereség 20 százalékának mértékéig.) Kuti Éva, a KSH Nonprofit Kutatócsoport vezetőjének tapasztalatai szerint ennek ellenére az utóbbi években sem csökkent az adományozók köre, s az adományok összege.

A magánadakozók nagyobbik része tudatos koncepció nélkül támogat, ám a gazdasági szektor képviselői, főleg a multinacionális vállalatok, már nagyon is tervezetten költik el a donációs büdzsét. A vállalati profilnak megfelelően, a nettó árbevétel arányában (1-2 ezrelék erejéig) határozzák meg, hogy mely területeket támogatnak. Az általuk kiosztott támogatás becsült összege 25-30 milliárd forint évente. Az adománykérők is tisztában vannak azzal, hogy mikor járhatnak sikerrel. A hatékony pénzszerzés feltételei: a megfelelő időzítés, a körültekintően megírt, a cég támogatási területeit ismerő, s abba illeszkedő pályázat.

„Elsődleges a személyes kontaktus kialakítása és az alapítvány működésének átláthatósága” – emeli ki Koczor Zoltánné, az Aranyág Alapítvány munkatársa. A hozzájuk 2003 novemberéig befolyt 31 millió forint közel fele származik céges befizetésekből, a többi magánadományokból. „Egy hónapig sem lenne elég a keret, ha minden kérelmet teljesítenénk” – fogalmaz a Figyelőnek Nagy Bálint, a Matáv kommunikációs igazgatója, aki az elmúlt évek megkeresési szokásainak fő változását abban látja, hogy egyre több „profi” kérelemmel találkozik. Olyannal, amelynek készítői figyelembe veszik, hogy a cég kiemelt támogatási területe a mozgás. Ennek megfelelően a Matáv elsősorban az egészségügyet támogatja, főként a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos betegségek kezelését, megelőzését. Feltételül szabják, hogy a kérelmező szervezetnek a program megvalósításához szükséges pénz egyharmadát saját magának kell előteremtenie, ami egyfajta garancia a program életképességére.

„Hosszú távon csak társadalmi legitimációval működhetnek eredményesen a vállalatok” – magyarázza Jamniczky Zsolt, a Philip Morris Magyarország Kft. igazgatója, hogy miért tartja fontosnak cége a társadalmi felelősségvállalást, s bizonyos ügyek, köztük a családon belüli erőszak, vagy az éhezés elleni küzdelem, illetve a kultúra támogatását. A professzionális, átlátható és objektív jóléti adományozás nyomán valóban kimutathatóan megnő az adott cég presztízse partnerei és alkalmazottai körében is. A vállalatok által adott jótékony forintok pedig a non-profit szervezetek hálóján át eljutva az „életet” jelentik a rászorulóknak. Ma Magyarországon 1,5 millió szegény él, jövedelmük nem éri el a havi átlagjövedelem felét sem. Közülük a legveszélyeztetettebbek a gyermekek. Az UNICEF 2000-es felmérése szerint a világ 23 fejlett ipari országa közül gyermekszegénység tekintetében Magyarország a 22. helyen áll. A gyermekek persze csak egy célcsoport, de ugyanilyen reflektorfénynek kellene ráirányulnia a romákra, a tartósan munkanélküliekre, az idősekre, illetve más, a társadalom perifériáján élő csoportokra.

új színek. A non-profit szektor szerint a hazai adományozási technikákban még rejlenek lehetőségek. Ilyen lehet például a termék vagy szolgáltatási adomány, valamint az angolszász országokból átvett gyakorlat, amelynek lényege, hogy a cégek munkatársai magánvagyonukból ajánlanak fel pénzt, amit a vállalat arányosan további összeggel egészít ki. Új szín a hazai gyakorlatban a nyugaton már bevált presztízsadományozás intézménye, amelyre az 1990-es évek közepe óta nálunk is van példa. Az ismert, közéleti emberek átlagot messze meghaladó mértékű jótékony célú felajánlása pezsdítőleg hathat a hazai adományozási kultúrára.