 |
| A művész, Lehoczky János házának bejárata. Vasplasztika lemezívekből, szegecsekkel. |
Lehoczky János december közepéig látható életmű-kiállítása A vas metamorfózisa címen nyílt meg az Iparművészeti Múzeumban. A hatvanas években induló fiatal kovács-iparművészek közül Lehoczky nemcsak töretlen pályájával, alkotásainak négy évtizeden keresztül megtartott egységesen magas színvonalával tűnik ki, de a kovácsoltvas formanyelvének megújításában, korszerűvé tételében is ő jutott a legmesszebb, ő volt a legkövetkezetesebb. Minden műfajban képes volt időtállót alkotni. Gyertyatartói, kandeláberei és cégérei ugyanolyan biztos ízlésről és technikai fölényről tanúskodnak, mint a középületekhez vagy magánházakhoz tervezett kapui és rácsai.
 |
| Főkapu a veszprémi temetőben. Monumentális térszervező elem. |
Szentendrei műhelyében a kor nyelvét beszélő, művészi értékű kovácsoltvas munkák születnek. Lehoczky a kezdetektől fogva érezte, hogy a historizáló formakincs gyökeres megújítása szükséges ahhoz, hogy a kovácsoltvas ismét korszerű műfaj lehessen, ezért szakított a barokk és rokokó munkákra jellemző díszítményes-séggel és a román kori vasmunkák tiszta szerkezeti megoldásai felé fordult. A történeti stílusokat elsősorban a síkban való díszítgetés jellemezte, Lehoczky viszont térbeli megoldásokat keresett. Kovácsoltvas kapuit, rácsait úgy komponálta, hogy körüljárva minden nézetből új élményt nyújtsanak. Alkotásainak szépsége magában a konstrukcióban rejlik. Szerkesztési módszerének alapja általában egy, az építészeti környezethez igazodó motívum megtalálása és újrafogalmazása. A motívumot formaképző elemként ismételve és variálva épülnek fel a munkák. Szinte minden egyes műve térplasztika, amelyben a szobrászat iránti erős vonzódása fedezhető fel.
 |
| Rácsszerkezet. Minden irányból más képet mutat. |
Amikor 1965-ban, öt év restaurálás után műhelyt alapított, elhatározta, hogy csak olyan munkát ad ki a kezéből, amely a cégére is lehetne. A nagyszabású műemléki megbízások mellett alkotói életművének emlékezetes állomása a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum belső kapujának megtervezése, amiért 1974-ben nívódíjat kapott. Két évvel később ugyanezen elismerésben részesült a Hilton szálló kapujának és rácsainak elkészítéséért. Művészi ars poeticáját talán a veszprémi temetőkapu-együttes (1985) tükrözi a legjobban. Ebben a munkában egyszerre van jelen a plaszticitás, a lendületes vonalvezetés és a tökéletes technikai megoldásra való törekvés.
A kovácsolás azon a fokon, ahogyan Lehoczky műveli, egy-szerre művészet és mesterség. A 60 éves mester mindennapi gyakorlata által újrateremti a vasműves kultúrát, műveivel gazdagítja azt, miközben kovácsművességét a vas architek-turális értékeit kibontva az építészet társművészetévé emeli.
