 |
| Illegális hulladéklerakó. Halmozódó gondok. |
Ha úgy vesszük, győzött a civil kurázsi. A Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom, a Magyarországi Zöld Párt, a Mentsük meg Keszeget Baráti kör (illetve a hozzájuk csatlakozók, köztük a korábbi elutasító döntést hozott települések polgármesterei) tevékenysége nyomán ugyanis – a személyeskedéstől sem mentes kampány hatására – már előzetesen 378 aláírás gyűlt össze a lerakó építése ellen, a mindössze 565 választásra jogosultat felvonultatni képes Keszegen. A hétvégi referendum tehát tulajdonképpen puszta formalitás volt. Az immár öt település (Püspökszilágy, Kosd, Kartal, Sződ, s legutóbb Keszeg) által népszavazáson elutasított beruházás sorsa egyre inkább veszélyben forog. A lerakónak ugyanis még az idén helyszínt kellene találni, hogy ne vesszen el az építkezéshez megítélt 3 milliárdos uniós támogatás. „Merthogy az unió legközelebb csak a 2006-utáni, új tervezési időszakban foglalkozik ismét új pro-jektek befogadásával” – mondta a Figyelőnek Donáth Béla mi-niszteri biztos, a Környezetvédelmi Minisztérium nemzetközi tá-mogatásokért felelős illetékese. A sajtóhírek szerint a követke-ző lehetséges helyszín az ugyancsak a térségben fekvő Valkó.
VESZTESÉGEK. Keszeg mindenesetre máris vesztett: a beruházást végző társulás egyösszegű 300 milliós, majd további évi 40 millió forintos támogatást helyezett kilátásba, ha befogadják a lerakót. „Soha még ennyi pénzből nem gazdálkodhattunk” – ismerte el Petrik Sándorné, a település polgármestere a népszavazást megelőzően. A község éves költségvetése mintegy 50 millió forint, s lenne helye a pénznek: a falu kisiskolásai ma egy rossz állapotú barokk kastélyban tanulnak, ami értékesíthető, s így felújítható lett volna, a falu képes lett volna iskolát, óvodát építeni. Felmerült egy iskolabusz vásárlásának a lehetősége is, hiszen a felső tagozatos nebulók nem helyben tanulnak. Zajlanak a településen csatornaberuházások is, amelyeknek lakossági önrészét tudta volna mérsékelni az önkormányzat. Az úthálózat szintén fejlesztésre szorul, s továbbra is szükség lenne orvosi rendelőre, csecsemőgondozóra. Mindez most úgy tűnik, továbbra is ábránd marad.
A zöldek viszont azt feszegetik, hogy milyen áron valósultak volna meg a tervek. A Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom Brüsszelbe küldött levelében konkrét bűncselekményeket ró fel az állami környezetvédelmi vezetésnek: a másfélmillió köbméter hulladék befogadására tervezett létesítmény pályázata szerintük hamis alapokon nyugszik, ezért feljelentést is tettek ismeretlen tettes ellen. Illés Zoltán, a Fidesz-MPSZ témában érdekelt képviselője is bírálta az egyébként két évvel ezelőtt, azaz Túri-Kovács Béla minisztersége alatt előkészített és Brüsszelbe továbbított projektet, mondván: nincs szükség ekkora létesítményre. Utóbbi érvvel egyébként Donáth Béla is egyetértett: lényegesen, akár 20-50 százalékkal kisebb lerakó is elég lenne a térségben. „Ma én sem így adnám be ezt a pályázatot” – ismerte el. A probléma egyik oka éppenséggel a „Pest megye szindrómában” keresendő. A megye a főváros gyűrűjeként nehezen alkothat gazdaságos hulladékkezelési rendszert, a kukásautók ma kompokon kelnek át, s szállítják terhüket 10-50 kilométerre. A 6,5 milliárdos beruházás ráadásul olyan környezetben épülne, ahol könnyen elérhetők fölös kapacitással bíró, önkormányzati kézben lévő lerakók is.
BEZÁRÁSRA ÍTÉLVE. A képet azonban bonyolítja, hogy mintegy 2700 legális, ám a szigorú EU-előírásoknak jelentős többségükben nem megfelelő hulladéklerakó várja az országban, hogy bezárják és rekultiválják. E létesítményekbe eddig nagyrészt válogatatlanul ömlött a szemét. Az alkalmazott „technológia” (sok esetben egyszerűen elhagyott bányagödrökről van szó) többnyire nem előzi meg a csurgalékvíz talajba, talajvízbe szivárgását, a bomlásból képződő gázok pedig élhetetlenné tették a környezetet, s szennyezik a levegőt. „A szemétlerakásnál keletkező metán több mint 30-szor nagyobb mértékben járul hozzá az üvegházhatáshoz, mint az égetésnél keletkező szén-dioxid” – írta Bánhidy János, a rákospalotai hulladékhasznosító főmérnöke a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) Kukabúvár című lapjában. Az összekevert és lerakott szemét ráadásul nem használható másod-nyersanyagként, így ez a megoldás eleve lehetetlenné teszi a valóban komplex hulladékkezelési rendszer kiépülését, az újrafeldolgozást.
 |
Alig 50 olyan létesítmény működik az országban, mely megfelel a kritériu-moknak, az illegális lerakóknak pedig még a száma – és sok esetben a helye – sem ismert. A környezetvé-delmi tárca forrásai „természetesen” végesek. Mégis, a minisztérium két tűz közé került: a zöldek alapelve szerint csak az a termék nem szennyezi a környezetet, s nem válik valamilyen formában hulladékká, amelyet nem készítenek el. Az unió által is szorgalmazott kibocsátás-csökkentést, azaz a hulladékképződés megelőzését helyezik első helyre, másrészt, a „szennyező fizet” elv alapján arra buzdítanak, hogy az állam a termékek előállítóit kötelezze a felmerülő költségek megtérítésére. Az ipar képviselői ezzel azt állítják szembe, hogy terhelésük, a tőlük beszedett „zöld sáp” mértéke nem növekedhet, mert ez a versenyképesség romlásához, munkahelyek megszűnéséhez vezetne.
A zajos elméleti viták közepette az állam lépéskényszerbe került az uniós csatlakozás miatt. A tavaly elfogadott Országos Hulladékhasznosítási Terv (OHT), illetve a még 2000-ben jóváhagyott Hulladékgazdálkodási törvény alapján indulhattak meg azok a beruházások az országban, amelyek az évente képződő, mintegy 5 millió tonna kommunális hulladék sorsát hivatottak hosszabb távon is rendezni. Az elképzelés, harmonizálva az uniós elvárásokkal, komplexen kezeli a hulladékok sorsát: beszél a hulladékképződés megelőzéséről, a szelektív gyűjtésről, az újrahasznosításról, illetve prioritásai között szerepelnek a különböző ártalmatlanítási eljárások, így a komposztálás, az égetés, és végső megoldásként a lerakás.
A célkitűzések alapján 2009-ig 100-120 olyan lerakónak kell működnie az országban, amelyekben már komplex hulladékgazdálkodási tevékenység folytatható. Ezt az unió is támogatja az Ispa-projektek formájában. A programon három éve dolgoznak, 10 esetben már folynak is a fejlesztések. A 2000-ben megítélt támogatás alapján a Hajdú-Bihar megyei, a szegedi, a miskolci és a szolnoki beruházás várhatóan 2005-re, a következő évben jóváhagyott Tisza-tavi, Duna-Tisza közi nagytérségi és Sajó-Bodva-völgyi 2006-ra, a tavaly sikeresnek ítélt dél-balatoni, homokhátsági, Nyugat-Balaton-zalavölgyi és északkelet-pesti pedig a tervek szerint 2006 második felében, legkésőbb 2007-ben készül el – bár az utóbbi körül egyre több felhő gyülekezik. Ezekhez a projektekhez az EU összesen mintegy 160 millió eurót biztosít. Általában a költségek felét az EU, 40 százalékát a magyar állam, 10 százalékát pedig az érintett önkormányzatok állják. Az „Ispa-programos” korszakot hulladékgazdálkodási szempontból Magyarország várhatóan az észak-balatoni lerakó projektjével zárja, annak környezeti hatástanulmányai a napokban készültek el. Az elkészült hulla-déklerakók 1247 település 3,5 millió lakosát szolgálják majd ki.
MEGNÖVELT FORRÁSOK. A jövő évtől pedig már a kohéziós alaphoz is hozzáférhet Magyarország, ami azzal jár, hogy az eddigi legnagyobb, 40 millió eurós projektekhez képest akár 70 millió eurós beruházásokra is pályázhatunk. A tervek szerint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei projekt lesz az első ilyen fejlesztés, s azt további négy másik követi majd a 2004 utáni időszakban.
Az Ispa-pénz ugyanakkor nem csak lerakókra megy el. A rendszer komplexitását az adja, hogy a támogatás egyharmada a szelektív hulladékgyűjtés megszervezésére fordítandó, egyharmad jut a működő lerakók rekultiválására, bezárására, és egyharmadból kell felépíteni az új lerakókat, amelyek magukban foglalják a hulladékkezelés és a végleges elhelyezés létesítmé-nyeit. Persze, csak ha megépülnek. Az utóbbi hetek élénk sajtóvisszhangot kiváltó ügyei kapcsán (az északkelet-pesti, illetve az észak-balatoni lerakó körüli vitákról van szó) ugyanis Donáth Béla miniszteri biztos sem tagadja, hogy egyfajta „elbizonytalanodásról” beszélhetünk. Ám a hivatal töretlenül bízik abban, hogy sikeresen véghezviszik a fejlesztést.
