 |
Legújabb, a hét elején nyilvános-ságra hozott inflációs jelentésében az MNB egytized százalékponttal feljavította az idei, ám ugyanennyivel lerontotta a jövő évi áremelkedésre vonatkozó előrejelzést a legutóbbi, augusztusban közölt prognózisaihoz képest. Most úgy becsülik, az idén decemberben az árak 5,1 százalékkal haladják meg a múlt év végi szintet, majd a drágulás a jövő év elején felgyorsul – a második negyedévben már 7,2 százalékra -, hogy aztán 2004 utolsó hónapjára 5,9, 2005 végére pedig 4,0 százalékra lassuljon. A jegybankosok fontos feltételezése az, hogy a jövő év eleji nagy adóemelések csak egyszeri árfelhajtó hatást okoznak majd, és nem fokozzák fel az inflációs várakozásokat. A megemelt és új közvetett adók önmagukban is 1,6 százalékponttal emelik a jövő évi árszín-vonalat. Ugyanakkor előrehaladhat az eddig igencsak lassú béralkalmazkodás, azaz a piac szereplői alacsonyabb inflációra számítva határozzák meg a bérek emelését.
A lakossági fogyasztás visszafogása nem lesz olyan mértékű, mint azt a nyáron meghirdetett megszorító csomag alapján várták. Ebben az új adótábla a fő ludas. Bár így is emelkednek a jövedelmekre rakott terhek, hiszen a jövőre – a 2002-2003. évekkel ellentétben – a bérek bruttóban gyorsabban emelkednek, mint nettóban. A külpiacokon viszont az idei év második felére végre kedvezővé váltak a külső keresletbővülés felgyorsulásának esélyei.
A monetáris tanács szerint az euró 2008-ra kitűzött bevezetéséhez még számottevő költségvetési kiigazításra van szükség, és kívánatos lenne, hogy ennek során az adóterhek ne növekedjenek, viszont csökkenjen az újraelosztás. Kedvező jelnek tartják a jövőre tervezett költségvetési létszámleépítést. Az október végi állampapírhozam-emelkedés kapcsán, amikor nyílt piaci beavatkozásra kényszerültek (Figyelő, 2003/47. szám) a testület cáfolja, hogy közvetlenül befolyásolni kívánta volna a hosszú lejáratú papírok hozamát (amelynek viszonylag alacsony szintje az euró bevezetésének feltételei között szerepel). A hozamemelkedés azonban annak is jele, hogy a közép- és kelet-európai régió kockázati megítélése általánosan romlott, egyebek közt azért, mert „a befektetők egyes országokban nem tartják megfelelőnek a fiskális konszolidáció ütemét, és ezért az euró bevezetésének elhúzódásától tartanak”. Ez a grémium szerint nagyban hozzájárult a forintárfolyam és a hozamok ingadozásához.
