Korlátozott racionalitás
Az emberek általában értéknek tartják a iracionalitást. A valós döntési helyzetek tanulmányozása azonban megmutatta, hogy többnyire mégsem törekednek racionális választásokra. A korlátozott racionalitás elmélete arra az alaptételre épül, hogy a döntéshozók meglévő kognitív korlátjaik miatt a kielégítő megoldások elfogadására kényszerülnek. E megközelítés sokkal valóságorientáltabb, mint a korábbi döntéselméleti felfogásmódok, mivel figyelembe veszi, hogy a döntéshozatal során az ember információfeldolgozó képessége korlátozott. Herbert Simon 1978-ban többek között azért kapott közgazdasági Nobel-díjat, mert feltárta a döntéshozatalban a korlátozott racionalitás mechanizmusát. A döntéshozókat a figyelem, a megértés, a memória és a kommunikáció erős korlátozottsága jellemzi. Az elmélet három folyamattal magyarázza a döntéshozatal ilyen gyakorlatát: az alternatívák szekvenciális (egymás utáni) kezelése, heurisztikák alkalmazása és a kielégítő megoldásokra törekvés.
Heurisztikák
Hüvelykujjszabályoknak is nevezhetnénk ia heurisztikákat, mivel olyan leegyszerűsítő logikai fogásokat takarnak, amelyek segítségével a döntéshozó időt és energiát takarít meg, miközben levonja a szükséges következtetéseket. Olyan területekre irányítják a döntéshozót, ahol nagy valószínűsége van annak, hogy kielégítő megoldásokat találjon. Lecsökkentik a kezelendő információk mennyiségét. Nem az a céljuk, hogy az optimális megoldást megtalálják. A hüvelykujjszabályok alkalmazásával lehetőség van a problémák hatékony kezelésére és jó döntésekre úgy, hogy közben időt takarítanak meg, noha gyengébb választásokhoz vezethetnek. A jelenség legismertebb kutatói Amos Tversky és Daniel Kahneman. Utóbbit 2002-ben közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazták a lehetőségelmélet területén folytatott kutatásaiért.
ZOLTAYNÉ PAPRIKA ZITA
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
