 |
Amiről nem lehet beszélni, azt hall-gatni kell. Vagy éppen táncolni kell rá. A Chemical Brothers (CB) nevű népszórakoztató duóra mindenkép-pen állnak az előbbi mondatok, kiegészítve azzal, hogy ha szívritmus szabályzód van, semmiképp se tedd fel a brit csapat kilúgozott tánc-zenéket tartalmazó lemezeit, kiegészítve azzal, hogy ha más a ritmikája az elektromos fogkefédnek, mint mondjuk a Block Rockin’Beats című alapműnek, akkor kerüld reggel a Chemicalt.
Ezen a mintegy hetven perces elektro-matinén megismerhetjük mindazt, amiért érdemes volt a kilencvenes évek második felében klubokba járni, várni, hogy jöjjön az extázis 7-től reggel 9-ig. A gépi baszszusok önmagukon túllendülő dinamikáját a break, a drum and bass, a breakbeat és a britpop gitárzenék strukturális újraértelmezésének köszönhetjük. A CB esetében eredményes érdekegyeztetés történt az elektronika és a gitárpop kényszerházasságakor, de aki még nem hallott korábban CB-felvételt, annak ideges zakatolásnak tűnhet ez a kerekre kalapált muzsika.
A pop periódusos rendszerét figyelvén rájöhetünk, hogy a CB szinte mindennel reakcióba lépő, monotonnak tetsző zenéje valójában kísérlet arra, hogy az elektronikában jelöljék ki a műfajok közös nevezőjét. A Tom Rowlands és Ed Simmons alkotta duó dolgozott együtt az Oasisszel, a Primal Scream tagjaival, a Manic Street Preachers-szel és a Charlatansszal is.
Egy felvett hang(minta) kitartó hordozásával és az adott motívum egyre árnyaltabb felvillantásával olyan feszültséget teremt a két komponista, hogy az ember vagy kikapcsolja a kocsijában a zenét (majd elmegy megnézetni a lengéscsillapítóját) vagy azonnal beugrik egy step-aerobic tornára, hogy levezesse a pörgést.
| |
Chemical Brothers: Singles 93-03 • EMI • 71 perc, 13 szám
Poptőzsdei árfolyam: **** |
|
A Singles 93-03 gyűjtemény a címmel megegyező módon a CB legnagyobb slágereit tartalmazza, melyről nem hiányozhatnak a Block Rockin’ Beats és a Hey Boy Hey Girl című védjegy értékű kompozíciók, ahogy minden komoly csalinak számító klubslágerüket szerepeltetik itt, a Song To The Sirentől a The Get Yourself High-ig.
A kiválóan mixelhető dalok ebben a sorrendben is egybefüggő, kerek egészet alkotnak, így erre a Best Of albumra nem áll, hogy kizárólag az anyagi középszerűség ellen írta fel a menedzsment.
