PROFIT ÉS MUNKABÉR. A jövedelmeket alapvetően két részre szokás osztani. Az egyik a tőketulajdonosok része (profit), míg a másik jellemzően a munkavállalóké (munkabér). A két fél adott jövedelemszint mellett csak a másik rovására növelheti részesedését.
TERMELÉKENYSÉGI ALAPON. Ha a termeléshez felhasznált nyersanyagok, erőforrások mértékét nem növeljük, akkor a magasabb jövedelem alapvetően a termelékenység függvénye. Magasabb termelékenység magasabb jövedelmet, ezáltal több kifizethető bért eredményez. Emiatt szokás a bérnövekedést közgazdaságilag a termelékenység javulásához kötni (nem pedig valami külső mesterséges elváráshoz).
ROMLÓ VERSENYKÉPESSÉG. A termelékenységet meghaladó bérnövekedés jellemzően az adott vállalat profitabilitásának csökkenését okozza. Emiatt kevesebb saját forrás állhat rendelkezésre később új beruházások megvalósítására, a termelési folyamatok megújítására, új technológiára. Ezek együtt a versenyképesség romlását okozzák az érintett vállalatnál (egyúttal a jövőbeni bérnövekedés esélyeit is rontják).
REÁL, NETTÓ, BRUTTÓ. A gyors bérnövekedés természetesen a munkavállalóknak kedvez, ugyanakkor az erősebb kereslet hatására emelkedő árszint a bérek vásárlóerejét csökkenti. A nominális béremelkedés inflációt meghaladó részét nevezik reálbérnek. Míg keresleti oldalon jellemzően a nettó bér (közterhekkel csökkentett) szolgáltathat releváns információt, addig kínálati oldalon jellemzően a bruttó mutatóval (bruttó bér plusz a foglalkoztató által fizetett közterhek, juttatások) kell kalkulálni.
