 |
Természetszerűen vonz minden, ahol kultúrát találok, ez az én bocsánatos elfogultságom, mondhatnám: szakmai ártalom. A kultúra persze nem csu-pán irodalom, színház, zene, képző-művészet. A viselkedés, öltözködés, no meg az étkezési kultúra is ide tartozik. „Mutasd meg, hogyan eszel, és megmondom, milyen vagy” – szándékosan nem úgy írtam, hogy „ki vagy”, mert ez nem osztály-, hanem minden szinten érvényes általános emberi kérdés. Egy tradíciókat őrző parasztcsalád vagy egy akkurátus munkás családanya étkezési szokásaiban is ott van az eszté-tikum. A vendéglők közül azokat becsülöm legtöbbre, ahol a jó konyha mellett megjelenik a terítés meg a tálalás szépsége, szelíd szertartásossága, és ha mindehhez még a vendéglős úgy érzi, hogy a kulinárison kívül szellemi élvezetet is óhajt nyújtani, akkor ez a fajta vendéglő a bajnok.
A Zsolt Udvar tán egy éve létezik a Hegyalja útról a Mészáros utcába futó kurta Zsolt utcában, hiányt pótló helyen. A közeli környéken ugyanis nincs más ilyen lokalitás. Szép, kulturált és korszerű. Nagyon ügyes a konstrukciója: földszintjén önkiszolgáló grill működik, egyszerű, praktikus asztalokkal, az önkiszolgáló része gusztusos, európai színvonalú. Nyilván népszerű lehet, szerintem csupán a szomszédos Duna TV emberei is jó forgalmat jelenthetnek ebédidőben. Az emelet viszont az „a la carte” étteremé. Színvonalas, ízléses belsőépítészet, jó bútorok, hívogatóan terített és dekorált asztalok. Damaszt szalvéták: számomra a minőség névjegye. (Létezik finom és a célnak megfelelő papírszalvéta is, elismerem, de például az úgynevezett „éttermi” szalvétát, mely egy szál, papírnak sem nevezhető anyagból áll, hatóságilag kellene betiltani, mint az áru nevét megcsúfoló csalást. Olyan étteremből, ahol ilyet raknak elém, felállok, s kimegyek.)
A hely és az ízlés harmóniája tehát megvolna. Milyen a konyha? Erről nem sok kétségünk lehet, minthogy a chef a szakma többszörös olimpiai bajnoka, nemzetközi és hazai tekintély, főzőcskés tévésztár: Benke László. Híre mögött semmi trükk és manipuláció, kizárólag teljesítmény. Olyan különlegességek, mint az Ehető Virágok Fesztiválja vagy ő a pörköltfőző Guinness rekorder (1019 kilogramm marhagulyás, 6970 adag pörkölt). És amit „kicsiben” főz, az bizony felséges.
A Zsolt Udvar emeletén sok mindent lehet választani (csak találomra): levesnek bajor fokhagyma krémlevest füstölt marhanyelvvel, netán fehérboros lazaclevest garnélával. Előételnek roston sült vargányát libamájjal, vagy dióba burkolt sült camembert-t, mellé vadrizst, áfonyát. A bőséges főétel-választékból: szürkemarha rostélyost, vagy petrezselymes vajjal ízesített csigát kemencében sütve, esetleg pácolt mufloncom-bot vadas mártással. Végül persze édességeket, sajtokat.
Beszélnem kell az alkalomról, amikor itt vacsoráztunk. Egy sorozat nyitóestjére hívtak, ugyanis beköltözőben van az a bizonyos (antigagyi) kultúra Benke Laci bácsiék tanyájára. A Zsolt Udvari Esték című „zenés-dumás” sorozatnak Turczi István lesz a gazdája. Költő, szerkesztő (egy elképesztő orgánum, a Parnasszus költészeti folyóirat – melyben minden csupa vers – kitalálója és fenntartója, a IX. évfolyamnál tart!), egykor a magyar Playboy főszerkesztője (kell a költőnek egy kis kirándulás), tévé-moderátor, egyszóval az irodalom mindenese. Mint látható, rendkívül jó ízlésű ember, hiszen engem hívott elsőnek vendégül, kell ennél ékesebb bizonyíték? Én is választhattam magam mellé zenész partnert, és én Vukán Györgyöt választottam, régi kedvencemet, éppen itthon volt, nem a nagyvilágot járta.
Sötétvörös angol clubfotelokban üldögéltünk, borozva és szivarozva dumáltunk, olvastunk, zenéltünk. Mi jól éreztük magunkat. Talán a közönség is. Bölcs a rendezés, mert a műsor előtt az egész társaságot megvacsoráztatták. (Anyám mondta mindig: „A vendégeket azonnal meg kell etetni, utána már jó a hangulat!”) A menüt én állítottam össze, ez a szabály, és én a következőket rendeltem: Húsleves gazdagon. Lazac törzs kapros rákraguval. Aranygaluska erdei öntettel. Feltűnt, hogy ehhez sokkal többen gratuláltak, mint a verseimhez.
