Uniós keserűvíz

Zwack vízigála. Hasonló motívumok.

Megirigyelhette a kétszáz éves Unicum sikereit tavaly a Győri Likőrigyár Rt., mert hasonló formájú és beltartalmú gyógynövény-termékével akart „robbantani” a keserűitalok piacán. A 2002. február 25-én megjelent Hungaricum gömbölyded palackja és címkéje a megszólalásig hasonlított az Unicuméhoz, csupán a csaknem 30 százalékkal alacsonyabb árban volt nagy a differencia.

PER. A Zwack Unicum Rt. tavaly tavasszal pert is indított a Fővárosi Bíróságon, hogy a győri cég vonja vissza termékét, mert a védjegybitorlás mellett jellegbitorlással is gyanúsítható, s megtéveszti a vásárlókat. A Hungaricum gyártója viszont azt állította, hogy a terméket és az egyedi palackot levédte, tehát nincs alapja a konkurencia támadásának. Végül a felek megegyeztek, s a Győri Likőrgyár Rt. hirdetményben vállalta, hogy ezután nem gyártja a szóban forgó keserűlikőrt, kártérítést azonban nem fizet. A prémium italok hazai piacát 70-72 százalékos részesedéssel vezető Zwack Unicum Rt.-t, amelynek árbevétele felét éppen a prémiumtermékek adják, érzékenyen érintette névadó gyomorkeserűjének lekoppintása. Az olcsóbb hasonmásoknak is részük lehetett abban, hogy miközben majdnem 20 százalékkal gyarapodott a „márkás” szeszesitalok piaca, a Zwack az idei első félévben nem egészen 11 milliárd forintos, a 2002 első 6 hónapjára kimutatottnál mintegy fél milliárd forinttal kevesebb árbevételt ért csak el.

A drága italok piacán a korábbi években olyan méreteket öltött a hamisítás, hogy nem volt könnyű helytállni. A kereskedelemben – igaz, nem nagy tömegben – jelenleg is fellelhetőek neves márkák designjához megszólalásig hasonló olcsóbb másolatok, amelyek persze csak a külcsínben „azonosak”, nem pedig az igényes recepturában. A Zwack Rt. által gyártott és forgalmazott italok közül például az Unicumnak fennállása óta tucatnyi, a Bailey’snek legalább tíz, a Johnny Walkernek három-négy, a Vilmos körtepálinkának pedig hat olcsón kínált „alteregója” volt. Az elmúlt években a Zwack Rt. több mint tíz márkajogi pert indított, s amelyek már véget értek, azokban nyert is.

HATÁRESETEK. Számos iparjogvédelmi jogszabály nehezíti, hogy a konkurencia ne tudjon a védjegyoltalommal védett termékekhez a megtévesztéség hasonlóval vagy azonossal kirukkolni, nehéz meghatározni, hol a markáns határ, amelyen belül még elfogadott a hasonlóság, de amelyen túl már védjegybitorlást követ el a konkurens, illetve megtéveszti a vásárlót vagy tisztességtelen a piaci magatartása.

Soós Andrea Klára ügyvéd, a Martonyi és Kajtár, Baker & McKenzie ügyvédi iroda munkatársa szerint – azon túl, hogy elsősorban a vonatkozó jogszabályban szereplő feltételek az iránymutatók a jogalkalmazók számára – a konkrét viták esetében az öszszes elemet együttesen kell mérlegelni, és gyakran szubjektív megfontolások is döntőek lehetnek.

Eltérő feltételek megvalósulását kell vizsgálni védjegybitorlás és tisztességtelen versenycselekmény esetén. Utóbbinál ugyanis a bíróságok azt firtatják, vannak-e olyan elemek, amelyekről a szóban forgó terméket a fogyasztók fel szokták ismerni. Ilyen lehet egy palack formája, címkéje, vagy egy-egy design elem is. Tisztességtelen versenyügyekben egyre gyakrabban vonnak be az eljárásba szakértőket – közvélemény-kutatókat, marketing-szakértőket – annak megállapítására, hogy milyen jellemző minősül a vevő számára meghatározónak. Soós Andrea Klára tapasztalata szerint a jogszabályok megvédik a védjegyoltalmat élvező régi, patinás márkák termékeit a koppintókkal szemben, az eljárás azonban hosszadalmas, nem ritka a 3-5 éves pereskedés sem.

Vermut-vádak Pár nappal ezelőtt politikai ügybe keveredett a Zwack Rt., amikor Font Sándor MDF-es képviselő közvetetten tisztességtelen érdekkijárással vádolta meg Zwack Pétert. A politikus nem nevezte meg Zwackot vagy a cégét, hanem csak „az egyik kormánypárthoz közel álló, szeszipari gyártó-forgalmazó-ként” említette. Az ügyet tálaló Magyar Nemzet azonban már egyértelműen a Zwack Rt. érdemének tudta be a várható törvénymódosítást. A 2001-re datálható ügy lényege, hogy az országos vámparancsnokság egy vizsgálata során azt állapította meg: az Éva Vermut jövedéki-adó-besorolása hibás volt, s e termék után literenként nem 115, hanem 292 forintot kellett volna fizetnie 2001 elejétől a Zwacknak. A szeszesital-gyártó ezt vitatta, s egyeztetést is folytatott erről a Pénzügyminisz-tériumban. A politikusi kritika szerint a Zwack a jogvitát úgy simítja el, hogy az új törvény számára kedvezőbb helyzetet teremt. Kerényi Péter, a Zwack kommunikációs igazgatója a Figyelőnek határozottan cáfolta ezt. A cég közleményben is megerősítette, hogy az említett vita már 2003 márciusában lezárult, mert egy független szakértő megerősítette, hogy a Zwack törvényesen alkalmazta az alacsonyabb, 115 forintos jövedékiadó-mértéket. Tehát már a törvényjavaslat készítésének idején sem volt érdeke a Zwack Rt.-nek lobbizni. Az ominózus javaslat szerint a jövedéki termékek besorolása még a forgalmazás előtt kötelező lesz, s megszűnik a gyártó lehetősége arra, hogy nem egyértelmű esetben – amilyen például a vermut ügye is volt – maga határozza meg és jelentse be, milyen jövedékiadó-tarifa alatt értékesíti a termékét. Ez pedig akár hátrányos is lehet a Zwack – s persze a szeszt, illetve ásványolajat tartalmazó terméket előállító többi cég – számára, hiszen besorolási vita esetén egy termék könnyen a nagyobb adótartalmúak közé kerülhet. Halaska Gábor

Csiky Péter, a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy és mintaoltalmi főosztályának vezetője állítja, a jóhiszemű gyártók kellő elővigyázatossággal elkerülhetik, hogy akaratlanul védjegybitorlás vagy a fogyasztó megtévesztése gyanújába keveredjenek. A hivatal ugyanis ingyen, térítés nélkül tájékoztatja az érdeklő-dőket az oltalom alatt álló védjegyekről, azok árujegyzékébe tartozó árukról és szolgáltatá-sokról, de akár a világhálón keresztül a hivatali védjegya-datbázisából is beszerezhetőek a szükséges információk.

Schleicher Évának, a Zwack Unicum Rt. védjegyoltalomban is illetékes vezérigazgatói szaktanácsadójának azonban éppen attól fáj a feje, hogy nem jóhiszeműek a konkurensek. Azt tanácsolja a gyártóknak, hogy védjegyeztessék a termékeiket. A cégeknek is figyelniük kell a szabadalmi hivatal védjegyezett, illetve a védjegyezésre bejelentett „jelöltek” listáját, nem akar-e egy másik gyártó nagyon hasonló terméket védjegyeztetni. Ha gyanúsan hasonló védjegyet talál a listán, a sértett védjegytulajdonos kérheti a hivataltól, hogy a hasonlóság, azonosság miatt töröljék a később lajstromozott védjegy törlését. Amennyiben a hivatal nem találja megalapozottnak a kérést, a kérelmező bírósághoz fordulhat. A védjegyezett márka tulajdonosa a bíróságtól kérheti a hasonmás gyártásának beszüntetését, a kára megtérítését.

BORÚS JÖVŐ. Schleicher Éva a védjegyviták soha nem látott tömegétől tart. Az EU-csatlakozással ugyanis a mai 15 tag közösségi védjegyoltalma automatikusan kiterjed a 10 belépő országra is. Azt pedig egyelőre az iparjogvédelemmel foglalkozó jogászok is csak találgatják, hogy például a csatlakozó országban már régebben védjegyezett termék és az unióban később levédett közül melyik védelme erősebb, melyik termék megjelenésén, beltartalmán kell ilyen esetben változtatni. A továbbiakban pedig a cégeknek maguknak kell ügyelni valamely hasonmás felbukkanására, mert a hivatal a védjegytörvény hatályba lépő módosítása alapján – hivatalból – a lajstromozási eljárásban már nem fogja érvényesíteni a – korábbi védjegy azonosságból, hasonlóságából eredő – kizáró okot, automa-tikusan megadja a kérelmezőnek a védjegyet. Persze csak az után, ha a védjegybejelentés meghirdetését követő három hónapon belül nem szólaltak fel ellene.