Kezdődik-e végre a fellendülés? Mindenesetre múlt hét csütörtökön, hazai idő szerint kettő és három óra között feléledtek a remények. Az amerikai kereskedelmi minisztérium közölte: a harmadik negyedévben 13 éve nem látott tempóban, 7,2 százalékkal nőtt a világ legnagyobb gazdaságának GDP-je. A gyorsreakciók optimizmust sugároztak: „Az amerikai gazdaság túljutott a nehezén”; „Biztató jel, nemcsak a harmadik negyedévre, hanem a jövőre nézve is” – szólt az egyöntetű értékelés. Az elemzők az utolsó negyedévre vonatkozó előrejelzésük feljavítását ígérték. Kétségtelen, a közölt adat jóval meghaladta a Bloomberg hírügynökség körkérdése alapján kialakult 6 százalékos konszenzust. Ugyancsak a hírügynökség szerint az év utolsó három hónapjában a gyarapodás üteme 3,8 százalékra lassul.
| Túl a mélyponton? |
Németország túljutott a konjunk-turális mélyponton – állítja Hák-Kovács Tamás, a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, a Commerzbank magyarországi érdekeltségének vezérigazgatója.
Több mutató is alátámasztja, hogy a magyar külkereskede-lemben legnagyobb súllyal szereplő gazdaság növekedésnek indulhat. A németországi részvényárfolyamok a márciusi gödör után erősödtek, és most már az év eleji szint fölött vannak; a nyersanyagárak; az Ifo konjunktúrakutató intézet üzleti klíma indexe május óta erősödik, és a következő fél évre vonatkozó várakozások derűlátóbbak a jelenlegi helyzet megítélésénél, sőt a várakozások már a második hónapban a pozitív tartományba kerültek, ami a fellendülés jele (nem uralkodik azonban ilyen optimizmus a keleti tartományok-ban). A GDP belföldi felhasználá-sa a tavalyi harmadik negyedév óta határozottan növekszik, a kivitel, illetve a külföldi megrendelések a második negyedévi visszaesés után, július-augusztusban megindultak fölfelé. A Commerzbank az idén stagnálást, jövőre viszont 2 százalékos növekedést vár a német gazdaságban. Úgy látják, az euró a dollárral szemben még pár hétig erősödhet, utána viszont fokozatos gyengülésbe kezd, mivel nő a gazdasági szereplőknek az amerikai növekedésbe vetett bizalma. Az árfolyamváltozás a jövő év második felétől fejt ki pozitív hatást a német export növekedésére – vélik. „Az újabb adatok az amerikai növekedésről megerősítik ezt a feltevésünket” – mondta kérdésünkre Hák-Kovács Tamás.
Őszi első GDP-előrejelzésében az Európai Bizottság is javuló kilátásokra számít (lásd a táblázatot). Először is, az első félévben még gyenge világkereskedelem élénkülni kezd, és a forgalom növekedése az idén eléri a 4,4 százalékot, 2004-2005-ben pedig a 7-8 százalékot. Másrészt a megha-tározó kőolajminőség, a Brent október közepén 31 dollárnál tetőző barrelenkénti ára szerintük csökkenni kezd, és az évi átlagos ár az idei 28,3 után jövőre 25,6, 2005-ben pedig 24 dollárra megy vissza. A részvényárak június óta stabilizálódtak. Az idei második félév a fordulat időszaka lehet – áll a bizottság prognózisában. Rosszabbnak látják, okkal, a munkaerőpiac helyzetét. Az eurózónában például a munkanélküliségi ráta az idei 8,9-ről jövőre 9,1 százalékra nőhet. Igaz, a szolgáltató szektor nagymértékben enyhíti a foglalkoztatási gondokat.
Az unióhoz csatlakozó országok-ban a nehéz nemzetközi felté-telek ellenére is robusztus maradt a növekedés – feltételezik Brüsszelben. A Balti országok esetében az idén 4,4-6,6, jövőre 5,2-5,7 százalékos gyarapodást jeleznek előre, Lengyelországban az idei 3,3-ra 4,2 százalékos, Csehországban 2,2 után 2,6 százalékos növekedés követ-kezhet. A magyar GDP gyarapo-dását Brüsszelben az idén 2,9, jövőre pedig 3,2 százalékra várják. A magyar kormány derűlátóbb: az idén legalább 3,0, jövőre pedig 3,5 százalékos növekedésre lát esélyt. |
|
Pár óra múltán viszont lehűltek a kedélyek: az amerikai vezető tőzsdék csak mérsékelt, fél százalékon aluli erősödéssel reagáltak a jó hírre. „A GDP mindig visszapillantó tükörben jelenik meg. A harmadik negyedévben semmi látványos nem történt, de éppen ez az, amit beáraztunk” – nyugtázta az egyik elemző.
EGYIDEJŰSÉG. A „visszapillantó tükör” természetesen azt jelenti: más időben zajlanak ténylegesen az események, mint amikor tudomást szerzünk róluk. A tények egymásutánjával összekeveredve bontakozik ki egy „második” valóság, az a folyamat, ahogyan tudomást szerzünk a tényekről. Azért a harmadik negyedévi amerikai GDP-ről elég gyorsan kaptunk hírt, a tengerentúli statisztikusok ugyanis példás gyorsasággal és részletességgel tengernyi információt közölnek (ugyaneb-ben a tárgykörben a mi Központi Statisztikai Hivatalunk csak egy hónap múlva lesz képes becslést adni).
Reménykedni azért elkezdhetünk – éspedig most – a „tengeren innenre” is kiható növekedés megindulásában. „Az amerikai fellendülés hatása Európában hat hónap-másfél év késleltetéssel jelentkezhet” – válaszolta kérdésünkre Hegedűs A. Péter, az amerikai kereskedelmi kamara magyarországi tagozatának (AmCham) elnöke. De nemcsak a konjunkturális tényezőkön múlik a dolog, hanem azon is, sikerrel hajtják-e végre Európában – mindenekelőtt Németországban – az esedékes adó- és szociális reformokat. Ami Magyarországot illeti, „nincs közvetlen összefüggés az amerikai konjunktúra és az ideáramló tőke mennyisége között. A tőkebehozatal sokkal inkább attól függ, befektetőbarát-e és áttekinthető-e a magyar gazdaságpolitika” – fogalmazott Hegedűs.
Kovács Álmos, a Pénzügy-minisztérium (PM) helyettes államtitkára szerint a növekedés szerkezete is igen kedvező, gyors gyarapodásnak indult ugyanis az export. „Ez mérsékelni fogja az aggodalmat, hogy a nagy fizetésimérleg-hiány miatt tovább gyengül a dollár, ami az euró erősödésén keresztül rontaná az EU kilábalásának esélyeit. A devizapiacon újra nőhet a bizalom a dollár iránt” – fejtegette.
Másrészt azonban Kovács Álmos szerint megnőhetnek az amerikai kamat- és hozamemelkedési várakozások. Ennek hátrányos hatása az lehet, hogy a befektetők a közép- és kelet-európai portfólióik rovására növelik az egyesült államokbeli állampapír-befektetéseiket. „Ezzel együtt az amerikai fejlemények egyértelműen pozitívak” – szögezi le Kovács Álmos. Bár a magyar kilátásokat közvetlenül az európai növekedés befolyásolja, az európai prognózisok is az amerikai fellendülés megindulásával számoltak. „Most nagyobb eséllyel igazolódnak azok az európai várakozások, amelyekre a következő évekre vonatkozó hazai előrejelzéseket alapoztuk” – mondta el a PM vezető gazdaságpolitikusa.
 |
MÓDSZEREK. Egyébiránt a 7,2 százalékos növekedés, amelyről Amerikában beszélnek, nem ugyanaz a statisztikai fogalom, mint ami Európában és Magyarországon terjedt el. Odaát az előző negyedévhez viszonyított növekedést figyelik elsősorban, mégpedig „évesítve”, azaz feltételezve, hogy a teljes évben ugyanolyan mértékű gyarapodás érvényesül. A mienkhez hasonló szisztéma szerint, azaz a múlt év harmadik negyedévéhez képest az amerikai növekedés „csak” 3,3 százalékos volt, ámbár e tekintetben is fokozatos gyorsulás figyelhető meg (lásd a grafikont).
Bármelyik módszert vesszük is alapul, igen kedvező változások figyelhetők meg a növekedés szerkezetében. A belföldi végső fogyasztás a GDP-nél erőteljesebb tempóban, 7,8 százalékkal emelkedett, ebben azonban a tartós fogyasztási javak, a lakásépítkezések és az üzleti állóeszköz-beruházások játszották a főszerepet. Elemzők azonban kiemelik: a készlet-beruházások nemigen gyarapodnak, ami aggodalmat ébreszthet a növekedés tartósságát illetően. A kormányzati kiadások mérsékelten, mindössze 1,3 százalékkal nőttek, és ezen belül stagnáltak a katonai költések – legalábbis az előző negyedévhez képest. A múlt esztendő harmadik negyedévhez viszonyítva e tétel reálértéke nem kevesebb, mint 11,8 százalékkal ugrott meg. Nem csoda: a Clinton-adminisztráció alatt a GDP 3,0 százalékára leszorított katonai büdzsét Bush alatt, 2002-re 3,4 százalékra emelték, az idén és jövőre pedig el fogják érni a 3,5 százalékos szintet.
 |
Hasonló a helyzet a külkereskede-lemmel. Negyedéves összehasonlí-tásban az export újabban megugrott, az import viszont stagnált, ami igen jótékonyan hat a leromlott külke-reskedelmi mérlegre. Az éves alapú indexek nem ilyen kedvezők (tavaly július-szeptemberhez képest az amerikai kivitel mindössze 0,2, a bevitel viszont 2,3 százalékkal nőtt). Az áruk és szolgáltatások külkereskedelméből a harmadik negyedévi folyamatok alapján a GDP 4,4 százalékának megfelelő, évi 488,5 milliárd dollár hiány keletkezik, ami már napi 1,3 milliárd dollár, holott két éve a hiány „csak” napi 1 milliárdot tett ki.
 |
STIMULUSOK. Ha a növekedés tartósnak bizonyul, az persze nyilván igazolhatja Amerikában az ennek érdekében igencsak aktívan bevetett gazdaságpolitikai eszközök sikerét. Az évezred végének növekedése többletet hozott a költségvetésnek, 2002. azonban deficittel zárult, az idén azután a szövetségi költségvetés hiánya már eléri a GDP 2,8 százalékát, amitől persze nem független a külső deficit felduzzadása. Bush nagy visszhangot kiváltott intézkedése, a júliusban életbe léptetett (tíz évre 350 milliárd dolláros) adócsökkentési törvény ugyanakkor éppen a növekedés szempontjából vitatható hatású – mármint, ha azoknak van igazuk, akik állítják, hogy ez leginkább a felső 1 százaléknak kedvez. Ez esetben az adócsökkentés keresletteremtésben vajmi keveset hozott, igaz, erősíthette a bizalmat a gazdaság módos szereplői körében. Eddig ebből munkahelyek csak mérsékelt számban keletkeztek, a munkanélküliség még mindig 6 százalék fölött van.
Sokan már az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed kamatemelésére számítanak. A 2000 végén még 6,5, ma 1 százalékos irányadó kamat utolsó két csökkentését (tavaly novemberben és ez év júniusában) egyértelműen a növekedés támogatásával – avagy, ahogyan ők fogalmaztak, a „monetáris politika alkalmazkodó magatartásával” – magyarázták. Ha viszont a kamatemelés bekövetkezik, akkor az – bízzunk benne – a dollár erősödésén keresztül használ az európai konjunktúrának, s benne a magyarnak is.
