Sírbolt

A legtöbb sírkert tulajdonosa és karbantartója az önkormányzat, amely e feladat ellátására saját céget hozott létre, s temetések teljes körű lebonyolítását is vállalja.

Egyedül tartózkodott kórházi szobájáiban az agyműtéten éppen csak átesett férfi, amikor belépett hozzá egy temetkezési ügynök, s cége szolgáltatásait ajánlotta figyelmébe. Az eset néhány hónappal ezelőtt történt Szegeden, s az időpont hangsúlyozása azért fontos, mert 1999 óta a kegyeleti cégeknek tilos bármilyen módon jelen lenniük az egészségügyi intézményekben. Korábban általános gyakorlat volt, hogy a kórház boncmestere kegyeleti vállalkozást vezetett, vagy a kegyeleti cég embere főmunkaidőben az egészségügyi intézmény felvételi irodáján dolgozott. Mára ezek a nyilvánvaló összefonódások megszűntek, de több, a Figyelő által megkérdezett piaci szereplő szerint bizonyos vállalkozások máig igénybe veszik némely kórházi alkalmazott „segítőkészségét”.

TORZSALKODÁS. Az 1999-ben hatályba lépett kegyeleti törvény azt is tiltja, hogy a cégek az egészségügyi intézményen belül reklámozzák magukat. Csupán arra van lehetőségük, hogy nevüket és címüket alfabetikus sorrendben feltüntessék a kórház információs irodáján. A piacon lévő mintegy 550 vállalkozás számára a legnagyobb probléma a megrendelésszerzés, s a szolgáltatói túlkínálat nem ritkán tisztességtelen versenyben nyilvánul meg. Ezt mutatja, hogy egyre több bejelentés érkezik a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH). A cégek a gazdasági versenyt korlátozó lépések, és erőfölénnyel való visszaélés miatt jelentik fel egymást.

A torzsalkodást az okozza, hogy a kegyeleti szolgáltatásokat nyújtó privát cégek nem kerülhetik meg a temetőket üzemeltető állami-önkormányzati vállalkozásokat. A legtöbb sírkert tulajdonosa és karbantartója ugyanis az önkormányzat, amely e feladat ellátására saját céget hozott létre, s temetések teljes körű lebonyolítását is vállalja. Az üzemeltető biztosítja a sírhelyet, a ravatalozót, a temetői személyzetet, néha a temetőn belüli halottszállítást is, s ezekért díjat számít fel a kegyeleti szolgáltatást nyújtó külső cégek felé. Előfordul, hogy eltérő tarifákat alkalmaz a saját, illetve a külső vállalkozás által lebonyolított temetéseknél, s ezzel önmagát hozza versenyelőnybe.

„A törvény kimondja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mégsem azonos esélyekkel indulnak a vállalkozások” – erősíti meg Koncz Tamás, a Magán Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke. Mint mondja, a fenntartók néha olyan feltételeket szabnak, amelyek kínos pillanatokat okoznak a gyászolóknak és a temetés lebonyolításával megbízott külső vállalkozóknak egyaránt. Arra hivatkoznak például, hogy nincs sírhely, vagy nem tudják a sírt kiásni a kért időpontra. Ám ha a hozzátartozók őket bízzák meg a teljes körű ügyintézéssel, rögtön elhárul minden akadály. A GVH-hoz érkezett panaszok is azt mutatják, hogy a temető-üzemeltetők időnként visszaélnek birtokon belüli helyzetükkel. „Az eddigi csúcs bírság 1 millió forint volt, amelyet utóbb a Fővárosi Bíróság 700 ezer forintra mérsékelt” – mondja Kardos László, a GVH vizsgáló főtanácsosa.
ÜGYELETI DÍJ. A hozzátartozók a halál miatti döbbenetben szó nélkül fizetik ki a számlát, később azonban elgondolkoznak azon, miért számított fel a cég „temetői ügyelet” címén 7 ezer forintot. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) adatai szerint sok a hibás számlázás, nem egy esetbe ténylegesen el nem végzett szolgáltatásokat is felszámolnak. „Az idén egyébként kevés, mindössze 7 panasz érkezett” – mondja Tóth Istvánné, az FVF Pest megyei igazgatója, amit szakértők úgy kommentálnak: a gyász miatti fájdalom tartja vissza a rokonokat attól, hogy a rendőrségre vagy más hivatalba rohangáljanak.

A végső búcsú számlája mindazonáltal tetemes még akkor is, ha korrekt a szolgáltató. A fővárosban legkevesebb 150 ezer forintba kerül a koporsós temetés, míg a hamvasztás minimálisan 100 ezer forint. Vidéken az árak 20-25 százalékkal szolidabbak, a kisebb falvakban még ennél is nagyobb a különbözet. A koporsós temetésnél az egyik legnagyobb tétel a sírhely, amelyet a fővárosi sírkertek közül a legolcsóbban (30-50 ezer forintért) az Újköztemetőben, a legdrágábban a Farkasrétiben (minimum 100 ezer forintért) lehet megvásárolni. A költségek közel felét a kellékek teszik ki. A Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) Rt. által kínált legolcsóbb szociális koporsó 30 ezer, a legdrágább 200 ezer forint, az urna ára pedig 5 és 36 ezer forint között mozog. A nem állami kegyeleti cégek exkluzív kellékei ennél jóval drágábbak. Egy, a Figyelő által megkérdezett vállalkozás 60 ezer forintért adja a legolcsóbb, és 800 ezerért a legdrágább, selyemmel bélelt, üvegbetéttel ellátott acél-tölgyfa kombinációjú amerikai koporsót.

A versenyt másként látják a privát cégek és másként a monopolhely-zetben lévő önkormányzati temet-kezési vállalkozások. A tíz éve működő Segítő Kéz Kft. tavaly 400 temetést bonyolított le, s 37 millió forintos nettó árbevétel mellett 800 ezer forintos veszteséget produkált. „A kegyeleti vállalkozások profitra főként az általuk nyújtott pluszszolgáltatásokból tudnak szert tenni” – mondja Angelotti Zsuzsa, a nagykovácsi temetőt is üzemeltető cég vezetője. A temetések száma lényegében állandó (a statisztikai adatok szerint az utóbbi években 130 és 135 ezer közé esett a halálozások országos mutatója). Versenyelőnyük azon cégeknek van, amelyek egészségügyi intézmény közelében, de legalább is ilyenhez vezető forgalmas útvonalon, vagy plébánián nyitottak irodát. Az egyházzal főként vidéken nehéz versenyezni, ahol erős a hitélet. A lelkészekkel való jó kapcsolat kifejezetten kedvező helyzetbe hozza a vállalkozásokat.

Lányiné Kakas Magdolna, az egyik legnagyobb európai temetkezési vállalat, a spanyol Funespana csoport tulajdonában lévő, a fővárosban 6 irodát működtető, évi 140 millió forintos nettó árbevételű Kegyelet Kft. vezetője szerint a megrendelésekért vívott harc miatt keltik egymás rossz hírét a vállalkozások. Budapesten például örökös ellentét feszül a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló BTI Rt. és a magáncégek között, mivel utóbbiak legfőképpen az önkormányzati cég piaci részesedését csökkentik azzal, hogy több és sokszor magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtanak az ügyfeleknek. Simóka Kálmánné, a BTI Rt. vezérigazgatója nem lát ellentétet, s leszögezi: valamennyi szerződéses ügyfelükkel jó kapcsolatot tartanak fenn. A múlt évre 3,2 milliárd forint bevételt kimutató cég egyébként a budapesti piac 80 százalékát fedi le, a fennmaradó 20 százalékon osztozik a többi 20-25 vállalkozás. A vezérigazgató szerint a Magyarországon működő társaságok különböző tőkeháttérrel, más-más felszereltséggel, és eltérő kultúrával működnek ugyan, ennek ellenére a temetkezési szakmát nem jellemzik a sokhelyütt hangoztatott rémhírek.

A szakmabeliek ennek ellenére tisztább versenyt, etikai kódexet és piaci önszabályozást sürgetnek. „Erre azonban kevés az esély” – fogalmaz Andor Ferenc, a Vas Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója, aki egyúttal az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület elnökségi tagja is. Mint mondja, a szervezetnek nincs jogosítványa arra, hogy a tisztességtelen vállalkozásokat kiszorítsa a piacról, s még ha ki is zárják a szabályszegőket, annak sincs foganatja. Ma is zavartalanul működik például az a szolnoki kegyeleti vállalkozás, amelyik az elhunytakat halomban szállította egy furgonban.

VÁLTOZÁS. Ami a temetkezési szokásokat illeti, az 1980-as évek koporsós temetési eljárásával szemben egyre inkább terjed a hamvasztás utáni urnás vagy szóró parcellás búcsúztatás. A fővárosban tavaly 22 ezer elhunytat helyeztek örök nyugalomra, s csak alig egynegyedüket koporsóban. Húsz évvel ezelőtt éppen fordított volt ez az arány. A hagyományos temetkezési formához főként vidéken ragaszkodnak, a keresztény hagyományok miatt. Szakértők a lelki beállítottságon túl azzal magyarázzák a szokások megváltozását, hogy az elmúlt 10-15 évben húszszorosan emelkedtek a temetkezési költségek, s a hamvasztásos szertartás feleannyiba sem kerül, mint a koporsóba temetés. Elgondolkoztató azonban, hogy a tehetős társadalmi csoportok tagjai is „spórolnak” a gyászban: legtöbben rézurnát rendelnek, igaz utóbb vörös-márványból, gránitból állíttatnak síremléket, amely a feliratokkal, kőbe vésett rajzokkal már százezrekbe, milliókba kerül. Jövőre egyébként 6-7 százalékkal emelkedik az állami kegyeleti szolgáltatások ára, ami „felfelé” húzza a magáncégek tarifáit is.