 |
| Csizmadia Ervin politológus, az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos főmunkatársa |
Leginkább egy megnyilatkozás került a figyelem középpontjába a magyar közélet elmúlt hetében. Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sport-miniszter „legszebb napjaira” (értsd: amikor ő még nem volt miniszter, hanem egyszerű, ám nagyon is befolyásos miniszterelnöki tanács-adó) emlékeztető módon látványosan állást foglalt a belpolitika „időszerű kérdéseiben”. Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy 2001 tavasza és 2002 ősze között Gyurcsány dolgozatai meglehetős rendsze-rességgel jelentek meg a lapokban, s ezek kapcsán sokan azt gondolták, hogy talán eljött az idő a baloldal tényleges megújulására. Gyurcsánynak nem csekély érdemei voltak az MSZP 2002. évi választási győzelmében. Aztán egyszer csak alábbhagyott stratégiai lelkesedése, s kisvártatva miniszteriális pozícióban találta magát.
ÚJ FEJEZET. A minap azonban új fejezet körvonalai sejlettek fel a miniszter pályafutásában. Gyurcsány átlépte a Rubicont. Vagy egy másik ismert mondással: a kocka el van vetve.
Gyurcsány eddig a polgári baloldal, a nemzeti közép és a köztársaság eszméinek elsőszámú szószólója volt. A miniszterelnök mellett leginkább ő volt az a baloldali politikus, aki a másik tábor felé tett gesztusok, az árokbetemetés fontosságát szorgalmazta. Ezt mondta 2001 nyarán és ezt mondta 2003 tavaszán is. Látványosan nem ezt mondja azonban 2003. október 23-a után. Nemrégiben ugyanis, Orbán Viktor október 23-i ünnepi beszédére reagálva, kijelentette: úgy tűnik, nincsenek meg a feltételei a nemzeti közép politikájának folytatásához. Ezen túlmenően Gyurcsány azt is megjegyezte, hogy a Fidesz nem árnyékkormányt, hanem árnyékállamot kíván létrehozni, ez pedig fenyegeti a demokratikus jogállam működését. Az árnyékállamban – mondta a miniszter – az egyes közszolgálati intézmények és azok vezetői nem a köztársasághoz, hanem az őket kinevező politikai erőkhöz hűségesek. Végül megállapította: az árnyékállami „működésmód” fenyegeti a köztársaság legitim intézményrendszerét, s az árnyékállam kiépítésére törekvő erőkkel meg kell vívni a küzdelmet.
Gyurcsány feladta azokat az alapelveket, amelyeket eddig következetesen védelmezett. Az, hogy ez így történhetett, több okkal magyarázható. Először is: Gyurcsány Ferenc kezdettől fogva szokatlan eszméket hirdetett a baloldalon. A nemzeti közép ideológiáját az MSZP nagyjainak jó része nem szerette és nem szereti, nem tudott és tud mit kezdeni vele. Az idegenkedés és az ódzkodás ettől a „rejtelmes” ideológiától nagy részben jogos: az ellentáborral való béküléssé, árokbetemetéssé oldódó koncepció, különösen a választások után, nem sokat hozott a baloldal konyhájára. Ráadásul a Medgyessy-kormány egyáltalában nem tudta „aprópénzre” váltani a polgári baloldal ideológiáját; azok az elvek, amelyek Gyurcsány korábbi dolgozataiban olyannyira középponti szerepet játszottak, szinte alig jelentek meg a kormányzásban. A kabinetnek hagyományosan pragmatikus-baloldali maradt a kormányzati gyakorlata, a polgári baloldal eszméje kifulladt.
Az MSZP köreiből mostanság kiszivárgó információk alapján megkockáztatható: a baloldalon korábban sem a gyurcsányi ideológiát és jövőképet szerették, hanem a Medgyessy személyében testet öltő, párton belüli konszenzust. Ha ma azt mondják, elég volt a „kibeszélésből”, ezzel visszamenőleg is magyarázatot adnak arra, hogy miért volt sikeres párt az MSZP 2002-ben. Azért, mert a polgári baloldal ideológiája valójában a „legkisebb közös többszörös” szerepét töltötte be. Segítségével érte el a párt, hogy a nagyközönség előtt egységesnek tűnjék. S mivel a párt számára legbecsesebb érték, a belső konszenzus az elmúlt hónapokban megbomlott, készülnek elbúcsúztatni az ideológiát.
FOLYTONOSSÁGPÁRTI VOLT. De nem csupán ez az oka a Rubicon Gyurcsány által történő átlépésének, hanem az ellenzék viselkedése is. A polgári baloldal ideológiájában a jobboldal a polgárfogalom elorozását látta, a Fidesz versenypozíciójának tudatos rombolását. Egy dologban bizonyosan tévedett az ellenzék: nem akarta észrevenni, hogy Gyurcsány sok mindent tanult a Fidesztől, azaz nem vetett el egy az egyben mindent, amit a Fidesz csinált. Gyurcsány talán tényleg az első volt a baloldalon, aki komolyan gondolta a folytonosságot.
A Fidesz ellenben úgy kezelte, mint a legbaloldalibb baloldalit, s támadta-támadja, ahol tudja.
S e két okból talán nem is történhetett más, mint a gyurcsányi „pálfordulat”. Ha Gyurcsány Ferenc továbbra is politikai tényező akar maradni, fel kellett adnia az eddigi népszerűtlen elveit.
