úgy hiányzik a magyar gazdaságnak a világgazdasági konjunk-túra beindulása. És lám, a múlt héten meg is érkezett a kedvező hír a tengerentúlról: az amerikai GDP a harmadik negyedévben látványos, 7,2 százalékos ütemben bővült. Az adócsökkentés a jelek szerint megtette hatását, a republikánus kormányzat növekedési csomagja beérett, a gazdaság húsz éve nem látott mértékben növekedett. A rugalmas fiskális és monetáris politika odaát nem erőltet rá kényszerzubbonyokat a gazdaságra, hanem a központi terhek mérséklésén keresztül lökést ad a konjunktúrának.
Hátra is dőlhetünk tehát, várva a tengerentúli fellendülés húzó hatását? Bár csábító a gondolat, sajnos a dolgok korántsem így állnak. Egyrészt azért nem, mert Európa, és benne Németország – mint a magyar áruk legfőbb felvevőpiaca – továbbra is csak enyhén növekszik, vagy inkább stagnál. Az öreg kontinens a jóléti állam válságával küzd, amely sok tekintetben – a merev munkaerőpiacon keresztül – blokkolja a növekedési forrásokat.
De még ha a német lokomotív motorjai felpörögnének, akkor is végzetes hiba lenne pusztán a kedvező külső hatásokban vakon megbízva magára hagyni a magyar gazdaságot. Még mindig súlyos deficitek terhelik ugyanis a hazai makromérlegeket. Az elmúlt három év gazdaságpolitikája miatt az az abszurd helyzet állt elő, hogy a lakosság hovatovább nettó hitelezővé vált (több hitelt vesz fel, mint amennyit megtakarít), a vállalkozások pedig éppen ellenkezőleg: az államháztartás finanszírozóivá léptek elő. Pont fordítva, mint egészséges gazdaságokban.
Nos, ha – amúgy örvendetes módon – a vállalatok elkezdenek beruházni (aminek már vannak jelei), akkor végképp negatív tartományba süllyedhetnek a megtakarítások, még inkább megnövelve ezzel az államadósságot és a költségvetés hiányát. Vagyis: az egyensúlytalanság körülményei között az élénkülés veszélyes ajzószer lehet. Nincs mese, a deficiteket mérsékelni kell.
A tengerentúlról tehát, ha a növekedés nem is, a tanulság azért „begyűrűzik”: az alacsonyabb adók, valamint a lazább monetáris gyeplő elegye „csodákra” képes. Ámbár kétségtelen, hogy mindehhez nem elég csupán várni a világgazdasági fellendülést…
