Változó vonalvezetés

Meghökkentő dolgot művelt a múlt nyáron a TeliaSonera részeként működő finn nemzeti telefontársaság. A vállalat – amely már Alexander Graham Bell idejében is szolgáltatott a Balti-tengertől Lappföldig – rádió- és újsághirdetésekben arra biztatta saját előfizetőit, hogy mondják le a vezetékes szolgáltatást, és álljanak át a mobilra.

IDEÁLIS ÜGYFÉL. Megáll az ész! Egy telefontársaság, amely arra biztatja az ügyfeleit, hogy hajítsák ki a készülékeiket?! Nos, a mobilbolond finnek számára „az ötlet teljesen logikus” – mondja a Helsinkiben szabadúszó fényképészként és részmunkaidős taxisofőrként dolgozó Jukka Vatanen. Az évi 9 milliárd dollár árbevételű svéd-finn TeliaSonera ugyanis egyúttal Finnország legnagyobb mobilszolgáltatóját is üzemelteti, továbbá digitális előfizetői vonalakon (DSL) nagysebességű internethozzáférést is kínál. Vatanen e társaság ideális ügyfele. Két éve csak mobiltelefont használ, vezetékest nem, de a vonalat megtartotta a DSL miatt. Ez tökéletesen megfelel a Sonera hosszú távú stratégiai tervének, amelyben azt tűzték ki célul, hogy a hangszolgáltatás teljes egészében áthelyeződjék a mobilhálózatra, a 3,2 millió egyéni előfizetői vonal pedig csak a szélessávú internetezést szolgálja.

Nyomás alatt A régi telefontársaságoknak – amelyeknek ma is a vezetékes szolgáltatások jelentik a fő árbevételforrását – gyorsan változó környezetben kell boldogulniuk. ÁRAK. Az egy vezetékes vonalra jutó bevétel 1997 óta egyharmadával esett vissza. A vezetékes szolgáltatások globális forgalma 2000-ben tetőzött 477 milliárd dolláron, az idén már csak 455 milliárd dollár lesz. MOBILMÁNIA. Tíz évvel ezelőtt a mobiltelefonálás a teljes hangfor-galomnak még csak a 9 százalé-kát tette ki. Azóta ez az arány 43 százalékra nőtt, és a mobilhasználók száma az idén már meg fogja haladni a vezetékes előfizetőkét. KONKURENCIA. A helyi hívások piacán még mindig az egykori monopóliumok vannak domináns helyzetben, de a nemzetközi forgalomból való részesedésük a tíz évvel ezelőtti 98 százalékról 69 százalékra süllyedt. INTERNET. A nemzetközi hívásoknak ma már 11,5 százaléka zajlik az interneten keresztül a hagyományos hálózatok helyett. Hat évvel ezelőtt ez az arány még mindössze 0,01 százalék volt.

Finnország csak egyik példája a távközlés átalakulásának. Nem kevésbé érdekes a helyzet Nagy-Britanniában, ahol ádáz küzdelmet folytat egymással az egykori távközlési monopólium két, ma már egymástól független fele. A vezetékes szolgáltatást nyújtó BT Group 2001-ben választotta le mmO2 nevű mobilrészlegét adósságcsök-kentési céllal, ám azóta viszont visszatért a mobilpiacra. Azon ügyfelek számára, akik egyetlen helyről akarnak beszerezni mindent, a BT viszonteladóként értékesíti a Deutsche Telekomhoz tartozó T-Mobile International – az mmO2 egyik fő vetélytársa – által kínált mobilszolgáltatásokat. Ám a jövő évtől az mmO2 is támadásba lendül: ott próbálja meg elcsábítani volt anyavállalata vezetékes ügyfeleit, ahol az a legnagyobb biztonságban érzi magát – az otthonokban. Innovatív, vezeték nélküli készülékeket dob piacra, amelyekkel a BT hálózata helyett a szélessávú hálózaton lehet majd telefonálni.

Egy évtizeddel a telefontársaságokat megrázó dereguláció, és három évvel az ágazat valaha volt legsúlyosabb válságának kitörése után még mindig javában tart a felfordulás. Az üzletben egykor domináló nagy telefoncégek világszerte küzdenek az új riválisokkal, a hagyományos hívások tarifáinak meredek csökkenésével és a mobiltelefonálás feltartóztathatatlan térnyerésével. Ráadásul a fiatalok körében a telefonhasználat rovására hódítanak a kommunikáció más formái, így az e-mail, az internetes csevegés és a mobil üzenetküldés. „Elképesztő átalakulás folyik” – mondja a német Siemens konszern mobilkészülék-üzletágát irányító Rudi Lamprecht.

ELŐZ A MOBIL. Semmi kétség, a régi rend összeomlóban van. A világon még mindig emelkedik ugyan a vezetékes vonalak száma, ám a mobilpiac hatszor olyan gyorsan bővül. A londoni Ovum piackutató cég prognózisa szerint a mobil előfizetők száma az idén először meghaladja majd a vezetékesekét. A hangszolgáltatásból származó globális bevételnek ma már közel a fele a mobilcégeké, szemben a tíz évvel ezelőtti 9 százalékos aránnyal. Finnországban a becslések szerint a háztartások egynegyedében már csak mobiltelefon van. S hogy a vezetékes szolgáltatók még rosszabbul érezzék magukat, az egy vonalra jutó bevételük 1997 óta egyharmadával esett. A genfi székhelyű International Telecommunications Union (ITU) arra számít, hogy a vezetékes hangszolgáltatások által generált globális árbevétel az idén 2,2 százalékkal lesz kisebb a tavalyinál.

Mindazonáltal az átrendeződés nem azonos a kimúlással. A vezetékes telefontársaságoknak a visszaesés ellenére is világszerte 455 milliárd dollár árbevételük származik 2003-ban a hangszolgáltatásból. Ezek a cégek ráadásul továbbra is igazi pénzgyárak: a Merrill Lynch befektetési bank szerint a világ vezető távközlési vállalatainak cash-flowja az idén 10 százalékkal, 132 milliárd dollárra nő, és jövőre is emelkedni fog, igaz, várhatóan csak egymilliárd dollárral. A növekedés ugyan már nem hasonlítható ahhoz, amilyen a kilencvenes években volt, de ezzel együtt tény, hogy a Standard & Poor’s 45 részvényt tartalmazó globális távközlési indexe jelenleg 9 százalékkal áll magasabban, mint az év elején.

A vezetékes szolgáltatóknak mindenképpen van egy adujuk, nevezetesen maga a hálózat. „Óriási előny a számukra, hogy továbbra is ők birtokolják a helyi hálózatokat” – szögezi le James Eibisch, az IDC piackutató cég elemzője. Hogy miért akkora érték ez a mobilforradalom korában? Azért, mert a rézdrótokon lehet a legjobban nagysebességű szolgáltatásokat nyújtani, márpedig a digitális média világában a gyorsabb mindig jobb is. „A vezetékes társaságoknál a DSL lett a húzóerő” – mondja Bruno Duarte, az Arthur D. Little tanácsadó cég párizsi partnere.

Telefonok egy budapesti aluljáróban. Lapátra kerülnek?

A szélessávú üzlet mára csakugyan lendületbe jött. Eleinte több tényező gátolta a fejlődését – a kusza szabályozás, a még kiforratlan technológia és a befektetők tartóz-kodása -, de az Ovum szerint a lassú kezdet után az idén világszerte csaknem a kétszeresére, 36 millióra nő a DSL-vonalak száma, 2007-re pedig eléri a 160 milliót. Ez ugyan még mindig csak 13 százaléka a telefonvonalak számának, de sok fejlett országban ennél jóval magasabb az arány. Persze a telefontársaságoknak konkurenciát támasztanak e téren a nagysebességű internet-hozzáférést kínáló kábeltévés cégek. Ám az Egyesült Államokon kívül majdnem kétszer annyi DSL-csatlakozás van, mint kábeltévés. A DSL-üzlet bővítésével – és a kapcsolódó szélessávú szolgáltatásokkal, amilyen az internetes telefonálás vagy mozizás – a vállalatok ellensúlyozhatják a hagyományos hangszolgáltatás visszaesését. A követendő példa Dél-Korea, ahol világviszonylatban a legnagyobb a lakossági DSL-penetráció. Az idén a helyi telefonhívásokból befolyó árbevétel előreláthatólag 7,4 százalékkal, 2,5 milliárd dollárra csökken, ugyanakkor a koreai távközlési társaságokat kárpótolja ezért a DSL-szolgáltatásokból származó 2,2 milliárd dollár. A Gartner piackutató cég szerint a globális DSL-piac forgalma 2007-ben 46,6 milliárd dollár lesz.

A DSL-alapú szolgáltatások közül az internetes telefonálás ígérkezik az egyik legfontosabbnak. A hangszolgáltatás a telefonhálózat több mint száz évvel ezelőtti feltalálása óta a rögzített kapcsolóállomásokra épül, az új technológiának viszont az a lényege, hogy a hangforgalmat digitális adagokra osztják, és nagyjából az e-mailhez hasonlóan továbbítják. Onodera Tadasi, a második legnagyobb japán távközlési cég, a KDDI elnöke arra számít, hogy a rendkívül olcsó internetes telefonálás terjedése miatt az országban pár éven belül a felére zuhan a hagyományos hívásokból származó bevétel. Az Allied Business Intelligence piackutató cég szerint a DSL-alapú hangszolgáltatás 2007-ben világszerte 4,7 milliárd dollár forgalmat generál majd.

Vezetékes-mobil verseny Magyarországon Azt a sokszor feltett kérdést, hogy miért nincs igazi verseny a magyarországi vezetékes telefonszolgáltatásban, az érintett társaságok felsőve-zetői ma már tévesnek tartják. Szerintük ugyanis a telefoná-lásban éles verseny dúl, igaz, nem az egyes szegmenseken belül, hanem a mobil és a vezetékes technológia között. A hangátvitelben a mobilosok állnak nyerésre – az előfizetői szokások magyarországi fejlődése ebben nem is tér el a nyugat-európai mintáktól. Néhány alapvető különbség viszont még komoly fejtörésre adhat okot a közeljövőben. A mobiltelefonos hálózatok ugyanis Kelet-Európa-szerte a vezetékesnél sokkal kisebb fáziskéséssel fejlődtek a nyugati szintre, és már olyan korán elkezdték átcsábítani a telefonálókat a rézdrótoktól, hogy az utóbbiak piaci kifutására nem maradt idő. Nyugat-Európában már gyakorlatilag minden háztartásban volt vezetékes telefon, amikor a mobilrobbanás ott elkezdődött. Az előfizetők így kezdetben a megszokás, később az internet használata miatt nem mondták le a vonalakat, annak ellenére sem, hogy a beszélgetések közel 90 százaléka ma már mobiltelefonon folyik. A vezetékes telefoncégek ennek következtében ott arra törekszenek, hogy az adatátvitel révén ellensúlyozzák a mobilok terjedése miatt kieső bevételeiket. A korábbi monopol szolgáltatóknak leányvállalataiknak köszönhetően általában erős hadállásaik vannak a mobilpiacon is, így az elvándorlás okozta gazdasági nehézségeket ezzel is mérsékelni tudják. Magyarországon ezzel szemben az elmúlt néhány évben a vezetékes és a mobil közötti választás másképp zajlott le: az előfizetők meglehetősen nagy arányban adják vissza vonalaikat, és egyre több a vezeték nélküli háztartás, sőt iroda is. Ennek két fő oka az, hogy a hazai előfizetők sokkal árérzékenyebbek nyugati társaiknál, tehát a semmire sem használt otthoni vonal havidí-jának megspórolása komoly ösztönző. Másrészt eddig az internetnek sem sikerült olyan vonzóvá válnia, hogy az az előfizetés megtartására késztesse a fogyasztókat. Ez a hagyományostól eltérő fejlődési folyamat két alapvető problémát okoz. Egyrészt a szűkülő vezetékes piacon minimálisra csökkenti a befektetési hajlandóságot, és ezzel csak tovább gátolja a szegmensen belüli verseny éleződését. Másrészt veszélyezteti a kormányzat információs társadalom építési törekvéseit. Az előfizetők ugyanis manapság éppen az internet elérhetőségének egyik legfontosabb csatornájáról mondanak le, amikor visszaadják vezetékes előfizetésüket, elvégre ha már most is nehéz őket rávenni a világháló otthoni használatára, telefonvonal nélkül még nehezebb lesz. A várhatóan januártól életbe lépő új elektronikus hírközlési törvény a jelenlegi tervezet szerint nem teszi lehetővé, hogy annak a potenciális magyar előfizetőnek, akinek a házához gazdasági szempontból nem éri meg telefonvonalat kihúzni, mobiltelefont adjanak. A büdzsé ugyanis a vezetékek védelmében ilyen esetekben csak a rézdrót fektetését támogatná az erre a célra létrehozott alapból. A tervet a mobiltársaságok ellenzik, mondván: az Európai Unió kifejezetten előírja ezt a lehetőséget számukra. A Matáv viszont éppen azért lobbizik Brüsszelben, hogy az uniós szabályozás vegye figyelembe a piac eltérő fejlődéséből adódó különbségeket. TORONTÁLI ZOLTÁN

Az internetes telefóniára való átállás azért lényeges a vállalatok számára, mert a költségek leszorításának a kulcsa lehet. Csakhogy a DSL csupán a hálózat peremein működik, az előfizetők otthonába vezető utolsó néhány száz méteren. A költséghatékonyság megőrzése végett a szolgáltatóknak át kell alakítaniuk a törzsvonalakat is, amelyek nagyobb távolságokra továbbítják a forgalmat. Az ok: az internetes telefonáláshoz szükséges eszközök mindöszsze tizedannyiba kerülnek, mint a mostani hálózatoknál használt berendezések, és üzemeltetésük is csak fele olyan drága. Az elkövetkező évtizedben ez az átállás lesz az első számú technológiai kihívás a szolgáltatók számára. Ha sikeresen végrehajtják, képesek lesznek olyan egységes kommunikációs csatornát kínálni, amely egyszerre alkalmas hang-, adat- és videoátvitelre. „Az összes szolgáltató ugyanabba az irányba halad, csak az időzítésben vannak köztük különbségek” – mondja Mark de Simone, a Cisco Systems angliai részlegének technológiai megoldásokért felelős alelnöke.

Néhány merészebb társaság már hozzákezdett e futurisztikus modell megvalósításához, méghozzá bámulatos eredményekkel. A legtovább a Telecom Italia jutott, amely országos hálózatának magját teljesen átalakította az Internet típusú eszközökre építve. A technológia finomhangolásához még körülbelül egy évre van szükség, s a vállalat arra számít, hogy akkortól üzemi költségei 60 százalékkal csökkennek. Ily módon – a Merrill Lynch szerint – továbbra is fenn tudja tartani ágazati csúcsként számon tartott 44 százalékos üzeminyereség-rátáját, annak ellenére, hogy az elkövetkező években drasztikus apadás várható a vezetékes szolgáltatásokból származó bevételeiben.

FOKOZATOSAN. Az átalakulás nyilván nem megy egyik napról a másikra. Ráadásul irdatlan költségekkel is jár. A Gartner prognózisa szerint a szolgáltatók 2003-tól 2007-ig 44,7 milliárd dollárt költenek internet típusú eszközökre hálózataikhoz, míg a hagyományos berendezésekre fordított kiadásaik ugyanebben az időszakban évi 12,5 százalékkal csökkennek, de a teljes összeg így is 41,9 milliárd dollár lesz. „A világ egyik legbonyolultabb és legfejlettebb infrastruktúráját próbáljuk lecserélni” – világít rá a változás jelentőségére Tal Simchony, az internetes telefonáláshoz szükséges eszközöket gyártó amerikai Veraz Networks vezérigazgatója.

A szolgáltatók biztosan örülnének, ha a technológia volna az egyetlen kihívás, amellyel szembe kell nézniük. Miközben azonban a jövőt tervezgetik, kénytelenek foglalkozni a zűrös jelennel is. Legégetőbb problémájuk az ügyfelek megőrzése. A dereguláció következtében a stabil pozíciókkal rendelkező szolgáltatók piaci részesedésének egyre nagyobb szeletét hódítják el a rivális helyi szolgáltatók. Európa legtöbb országában az egykori monopóliumok a telefonvonalak 90-100 százalékát birtokolják, ugyanakkor – a londoni Pyramid Research piackutató cég szerint – az e vonalakon folytatott beszélgetések összidejéből 30-50 százalék jut a dereguláció nyomán már választható alternatív szolgáltatókra. Németországban a Deutsche Telekomnak a beszélgetési időből való részesedése tavaly már csak 68 százalék volt, 6 százalékkal kisebb, mint két évvel korábban. A France Télécom vezetékes árbevétele 2,1 százalékkal, 12,5 millárd dollárra csökkent az idei első félévben, a Japánban piacvezető NTT-é pedig 9 százalékkal, 28,2 milliárd dollárra esett a márciussal zárult üzleti évben.

NÖVEKEDÉSRE ÍTÉLVE. Eközben a piac új szereplői nagyot profitálnak a változásból. Európa legversenyképesebb szolgáltatójának, a stockholmi székhelyű Tele2-nek ma már 23 országban 20 millió előfizetője van, kétszer annyi, mint három éve, árbevétele pedig 2003 első hat hónapjában éves összevetésben 18,2 százalékkal, 2,3 milliárd dollárra emelkedett. Még ennél is gyorsabban nőnek a kisebb vállalatok – köztük a német 3U Telecom, amely hét európai országban és az Egyesült Államokban kínál olcsó vezetékes szolgáltatást. Oroszországban az első számú alternatív távközlési cég, az üzleti internetre és adatszolgáltatásra összpontosító Golden Telecom az idei első negyedévi 78 millió dolláros árbevételével csaknem megduplázta egy évvel korábbi forgalmát.

Kai-Uwe Ricke DT-vezér. Versenyezteti a vezetékes és a mobil részleget.

Persze az upstart vállalkozások számára sem sétagalopp a terjeszkedés. A távközlési szektor 2001-es megroggyanása elsöpört több tucat új céget, egyben csökkentette az ágazat óriásaira nehezedő nyomást. „Utóbbiak az elmúlt három évben folyamatosan 69 százalékon tudták tartani részesedésüket a nemzetközi távolsági hívások piacán” – jegyzi meg Stephan Beckert, a washingtoni TeleGeography piackutató cég elemzője, aki a következő szavakkal jellemzi a helyzetet: „A birodalom visszavágott.” A stabil pozíciókkal rendelkező vállalatok különösen nagy ellenállást tanúsítanak, amikor arról esik szó, hogy hálózataikat nyissák meg az alternatív szolgáltatók előtt. Lars-Johan Jarnheimer, a Tele2 vezérigazgatója szerint minden lehetséges jogi, műszaki és adminisztratív fegyvert bevetnek a vetélytársak fékezése érdekében. Az Európai Kompetitív Távközlési Szövetség nevű brüsszeli kereskedelmi csoport statisztikájából kiderül, hogy a régi telefontársaságok eddig helyi vonalaiknak kevesebb mint 7 százalékát tették hozzáférhetővé a riválisok számára viszontértékesítés céljára. „A szabályozó hatóságoknak sokkal keményebben kellene fellépniük” – mondja Jarnheimer.

Több óriáscégnek vezetékes és mobil hálózata is van, így nem fenyegeti őket a végzet. Néhány közülük azzal is erősítette mobil üzletágát, hogy érdekeltségeket vásárolt a kevésbé fejlett, nagyobb növekedés előtt álló piacokon. A Deutsche Telekomnak három kelet-európai mobilszolgáltatóban van tulajdonrésze, a spanyol Telefónicának Latin-Amerikában található számos érdekeltsége, a szingapúri SingTel pedig kisebbségi tulajdonosa fülöp-szigeteki, indonéziai és thaiföldi szolgáltatóknak. Néhány vállalat viszont – köztük a BT és az AT&T – évekkel ezelőtt leválasztotta mobilrészlegét, így legfeljebb csak másoktól vásárolt mobilszolgáltatásokat tudnak viszontértékesíteni.

BELHARC. Ám még a vezetékes és mobil üzletággal egyaránt rendelkező társaságok számára is küzdelmes folyamat az ágazat átalakulása. A fő gondjuk az, mi módon akadályozzák meg az előfizetők elpártolását. A már említett Sonera úgy próbálja megtartani őket, hogy a vezetékes szolgáltatásról a mobilra való átállást ösztönzi. A Deutsche Telekom ellenben a piacra bízza a döntést, ugyanis vetélytársakká teszi a T-Com vezetékes és a T-Mobile mobilrészleget. „Versenyezni fognak egymással a hangszolgáltatásban” – mondja Kai-Uwe Ricke, a társaság vezérigazgatója. Az ilyen belső rivalizálással az a probléma, hogy elvonhatja a vállalatok figyelmét a valódi fenyegetéstől – figyelmeztet Katja Ruud, a Gartner távközlési elemzője -, ahelyett, hogy a külső konkurenciával foglalkoznának, az egymással való harcra fordítják forrásaikat.”

A múlt évtized elején Nicholas Negroponte, a Massachussetts Institute of Technology munkatársa a technológiatörténet véletlenszerű fejleményének nevezte azt, hogy a telefonhívások szinte kizárólag vezetékeken keresztül zajlanak, míg a tévéműsorokat az éteren át sugározzák. A mobiltelefónia és a kábeltelevíziózás elterjedésével valóra vált Negroponte jóslata, miszerint a helyzet meg fog változni. Csakhogy időközben nagyra nőtt az internet is, és elavulttá tette a régi játékszabályokat. „A nagy távközlési vállalatokat sokszor leírták már, de azok mindig újból erőre kaptak” – állapítja meg Mike Quigley, a francia Alcatel vezetékes kommunikációs eszközökért felelős elnöke. A mai felfordulásból idővel kialakul egy új távközlési rendszer, ahol a világ legnagyobb részében egyszerre lehet majd hangot továbbítani a levegőn keresztül és szélessávú hálózatokon. S a régi nagyvállalatok továbbra is ott lesznek, kicsit meggyötörten, átalakulva, de néhány kivételtől eltekintve épségben.