– a tudósok az állatok agyának elektromos jeleit számítógépes utasításokká lefordítva alakították ki a gépet az élőlénnyel szervesen összekapcsoló rendszert.
Rhesusmajom. Tanulékonyan.
Az agyhullámok (EEG) elvezetésén alapuló távirányítással már korábban is kísérleteztek a biológusok, ám mivel az EEG az agy összes, egy időben zajló elektromos tevékenységeinek eredője, és így akaratlagos befolyásolása szinte lehetetlen, az ezzel kapcsolatos kísérletek kivétel nélkül zsákutcába futottak. Az amerikai kutatók ezúttal azonban nem az agyhullámokat, hanem kifejezetten a mozgató utasításokat kialakító – motoros – agykéreg-terület, a fali lebeny működését elemezték. Az ezt alkotó sejtrétegek megfelelő pontjaira elektródákat ültettek (egyik kísérleti alanyukba 96 darabot, egy másikba pedig 320-at), majd a majmokat arra tanították be, hogy joystick segítségével irányítsanak egy számítógép képernyőjén megjelenő kurzort. Eközben rögzítették az agykéreg impulzusait; a távirányítás megvalósításának következő lépéseként pedig elvették az állatoktól a botkormányt, s egy, az elvezetett jelek alapján működő robotkarra bízták a joystick, s így a kurzor irányítását. Az állatok eleinte ugyanúgy mozgatták karjukat, mintha valóban a kezükben lenne az eszköz, később azonban rájöttek: izommunkájuk felesleges erőfeszítés, s megtanulták csupán gondolatukkal vezérelni a robotot.
A kutatások két szempontból is érdekes eredményt hoztak. Egyrészt kiderült, hogy a motoros parancsok kiadása elválasztható azok végrehajtásától (tehát az izmok a mozgatórendszer valamely szintjén kikapcsolhatók), másrészt bebizonyosodott, hogy a mozgássérültek, amennyiben agykérgük nem sérült, speciális kiegészítők és implantátumok segítségével meggyógyulhatnak. Az amerikai agykutatók máris több önkéntesen próbálják ki az elektródás módszert; távlati céljuk, hogy a betegek ne csak gépkiegészítőkkel, hanem saját izmaik újraindításával nyerhessék vissza eredeti képességeiket.
