László Csaba pénzügyminiszter a múlt héten mintegy mellesleg bejelentette: tárcája 18 ezer 650 milliárd forint GDP-vel számol az idei évben. A két hete, a parlamentnek benyújtott 2004. évi büdzsében még csak 18 ezer 510 milliárd szerepelt. Egy csapásra megváltoznak a viszonyítási alapok, ha egyáltalán ez fontos. A költségvetésből – az eddigi módszeres gyomlálások egyenes folytatásaként – teljesen kiiktatták az idei előre jelezhető folyamatok leírását, a várható adatok helyett jóformán mindenütt csak tervszámok szerepelnek, nehéz átlátni, mihez képest alakulnak úgy a dolgok jövőre, ahogy alakulnak. Csak fokozza a zavart az a gyakorlat, amelynek során az írásos megokolás funkcióit egyre inkább a sajtótájékoztatók veszik át. Voltaképp az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is ezt a gyakorlatot nehezményezi a jövő évi költségvetésről írt bírálatában.
VASTAGODIK A „BÁZIS”. A pénz-ügyminiszter fő mondandója persze nem az új GDP-becslés volt, hanem az, hogy szerinte mindenképp teljesül az idén a büdzsé, s benne a GDP 4,8 százalékának megfelelő államháztartási hiány. A tárcánál úgy látják, a kiadások 350 milliárd, a bevételek 280 milliárd forinttal haladják meg a tervezettet, így a tényleges deficit a tervezett 838,8 milliárdot „csak” 70 milliárddal lépi majd túl. Bár ebből a GDP 4,87 százalékának megfelelő deficit adódna, ami a kerekítési szabály szerint 4,9 százalék. Éppen akkora mérték, mint amennyi a vastagodó GDP-előrejelzés nélkül jönne ki, lefelé kerekítve. A Reuters felmérése szerint ugyanakkor az elemzők még mindig 1035 milliárd forintnyi (a GDP 5,5 százalékának megfelelő) deficitre tippelnek.
Az idén kamatkiadásokra 80 milliárddal, lakástámogatásra 53, központi beruházásra 13, a helyi önkormányzatok támogatására 12, nyugdíjra 42, más pénzbeli ellátásokra 50, gyógyszertámogatásra 25 milliárd forinttal több kell, mint amennyivel eredetileg számoltak. A költségvetési intézmények is 33 milliárddal többet visznek el. A felsorolt tételek nagy része a „bázist”, vagyis a jövőre is nyilvánvalóan szükséges pénzköltést vastagítja. A Magyar Televízió Rt.-nek is juttatnak még az idei büdzséből 6 milliárd forintnyi vagyont – derült ki a pénzügyminiszteri tájékoztatóval azonos napon, az egyik parlamenti bizottság késő estébe nyúló ülésén -, és ehhez a zárszámadási törvényben egyebek közt azt a feltételt szabják, hogy a köztévénél január végéig a teljes személyi állományára kiterjedő átvilágítás készül.
FOLYTATÓLAG. Igaz, a bevételből is nagyobb többletet várnak, mint eddig: áfából 80 milliárd forintot, fogyasztási, jövedéki adóból 13, társasági adóból 23, illetékből 9, tb-járulékból 50 milliárdot, bár mindebből elvesz a személyi jövedelemadónál kieső 20 milliárd. Szokás szerint a központi intézmények alultervezték – ezúttal 65 milliárd forinttal – az egymás közti átutalásból és a díjakból beszedett, úgynevezett saját bevételeiket, és a magas kamat miatt a kincstári számlán is 17 milliárddal több bevétel keletkezik. Összességében továbbra is áll a GKI Gazdaságkutató Rt. és a Pénzügykutató Rt. megállapítása (Figyelő, 2003/42. szám): a költségvetés kasszíroz a fogyasztás továbbra is jelentős növekedéséből, így az állami bevételek az idén még nem a fokozódó adóterhelés miatt duzzadnak előre nem látott mértékben, hanem mert késlekedik az amúgy szükséges pályamódosítás, az áttérés az export- és beruházásvezérelt növekedésre. Ebben viszont jövőre fordulat várható, hiszen akkor az adómértékek is növekednek.
Végül is már-már „természetes”, hogy sok a bevétel az államháztartásban, és így a kiadások is tovább duzzadhatnak. A költségvetés az idén egyébként is sokkal kevésbé torzít, mint tavaly és tavalyelőtt: „csak” 350 milliárddal. A 2004-es költségvetésről írt jelentésében a számvevőszék mindenesetre leszögezi: „…a jogbiztonság, a költségvetési fegyelem ellen hat az a 2002-ben alkalmazott sajátos, az Országgyűlés költségvetési jogát csorbító jogtechnikai megoldás, amely az államháztartási törvény pótköltségvetésre vonatkozó előírásának alkalmazását felfüggesztette”. A tavalyi korrekció szerint csak akkor kell pótköltségvetést készíteni, ha a kormány a kiadások legalább 5 százalékával (az idén 415 milliárd forinttal) fejelné meg a deficitet, mégpedig olyan keretek növelésével, amihez parlamenti felhatalmazás kell.
A „költségvetői sport” egyre inkább az országgyűlési felhatalmazások begyűjtésére koncentrál; az érvek, az előirányzatok alátámasztása mind kevésbé érdekes már – úgysem foglalkoznak vele a pártok. Az ÁSZ persze finomabban fogalmaz: „A költségvetési törvényjavaslat dokumentumának tartalma, szerkezete, összeállításának metodikája nem meghatározott. Az államháztartási törvény előírásait az éves költségvetési törvényjavaslatok csak részlegesen teljesítik, a bemutatott adattartalom, idősorok változnak.” Vagy másutt: „A költségvetési törvényjavaslatok mellé jellemzően nem készülnek a szabályozás indokoltságát és szükségességét megalapozó, illetve az elvárt hatásokat bemutató tanulmányok.” Nincs hatástanulmány, hiányoznak az előirányzatok racionális indoklásai.
PUHA LEÉPÍTÉS. Persze az előirányzatok között vannak keményebbek és puhábbak, attól függően is, hogy magában a törvényjavaslatban szerepelnek-e, vagy „csak” az indoklásban. Utóbbi körbe tartoznak az ominózus létszám-előirányzatok, amelyekről anynyi szó esik. A kormány sajtókommunikációja szerint a költségvetési létszámot 10 százalékkal (illetve a nem központi intézményeknél 6 százalékkal) kellene csökkenteni. A költségvetés úgynevezett fejezeti köteteiből kiderül: talán nem eszik olyan forrón a kását, több fejezetnél például egyenesen emelkedik majd a keret (lásd a táblázatot). Számításunk szerint összességében mintegy 6600 fővel – 2,1 százalékkal – csökkentenék jövőre a központi szervek létszámkereteit, bár a kormány által ellenőrzött területeken a csökkenés valamivel nagyobb mértékű (7 ezer fő, vagyis 2,4 százalék). „Részletes hatástanulmány hiányában sem a létszámleépítés megalapozottságát, sem a bejelentett nagyobb leépítést célzó intézkedésekkel való összhangját nem tudtuk megítélni” – írja a számvevőszék.
Ugyanakkor hiányolják a számvevők a belső pénzügyi ellenőrzési rendszer változásából eredő, 2004 és 2006 között esedékes ellenőri létszámfejlesztést, sőt erről, mint megállapítják, a megfelelő kormányrendelet sem jelent meg. Márpedig ha máshoz nem, az uniós pénzek elköltéséhez ellenőrök kellenek.
