Inkább titkolóznak

Mentősök egy fővárosi balesetnél. A halálos munkahelyi balesetek harmada építkezéseken történt.

Az építkezési boom nyomot hagy a munkabaleseti adatokon. Az elmúlt évtizedben évről évre mindkét irányban ingadozott a halálos kimenetelű munkahelyi balesetek száma, ám tavaly hirtelen megugrott ez az adat: 30 százalékkal lelték többen a halálukat munka közben, mint 2001-ben. A tavalyi 160 haláleset egyharmada építkezéseken következett be. Ez a trend az idén is folytatódik, ám ezúttal az átmeneti vagy tartós sérülések száma is emelkedik. Ugyanakkor a szakértők feltételezése szerint magas az eltitkolt balesetek aránya – a különböző becslések 20 és 40 százalék közé teszik a be nem jelentett, titokban tartott munkahelyi baleseteket.

A változást néhányan a biztosítók közül is megérezték: megugrottak például a Generali-Providencia káradatai, és egy-egy idei hónap az Union ügyfélkörében is a szokásosnál több balesetet hozott. Vannak biztosítók, amelyek nemigen tapasztalják a károk szokatlan sűrűsödését. Oka ennek egyrészt, hogy kárhányadban igyekeznek kifejezni magukat: azaz a megkötött szerződések bevételeihez arányítják a káraikat, mely arányszám ugyebár nem nő, ha a károk mellett az állomány is bővül. Az OTP Garanciánál pedig – mint mondják – a teljes portfólión belül oly kicsi ez az állomány, hogy annak kárváltozásait nemigen észleli a cég. Fábián Attila, a társaság vezérigazgató-helyettese mindezt úgy összegzi: e terület egyelőre százmilliós nagyságrendű bevételt hoz a konyhára, amely az összbevételen belül elenyésző.

ADATOK NÉLKÜL. Arról, hogy a munkáltató által az alkalmazot-takra kötött úgynevezett cso-portos élet-, baleset- és egészségbiztosításból mennyi él ma Magyarországon, nem árulkodik statisztika. Ilyen adatot sem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, sem a Magyar Biztosítók Szövetsége nem gyűjt. A biztosítók persze nyilván szeretnék megismerni egymás piaci adatait, s néhány évvel ezelőtt még békésen egymás rendelkezésére is bocsátották a számokat. Az ezredfordulón azonban törés állt be e téren, akadt olyan nagy társaság, amely immáron nem kívánta megosztani ezeket az adatokat a többiekkel. Akkoriban egyébként még mertek összpiaci adatot becsülni, és 2,5 milliárdra saccolták a csoportos biztosítások bevételét. Ez gyors növekedést jelez, hiszen egy évtizeddel korábban a százmillió forintot sem érte el e termékek díjbevétele.

Az is kirajzolódik, hogy az utóbbi évtizedben e szegmens jócskán átrendeződött, éspedig a nagy társaságok javára: a legnagyobb díjbevételű biztosítókhoz kerültek a nagy céges falatok. A kilencvenes évek elején még a kisebb biztosítók ajánlatait is szívesen fogadták e társaságok, ám a versenyben – kiváltképpen az árak tekintetében – e cégek nemigen tudták tartani a lépést a nagyokkal. A csoportos biztosítások egyébként az erőteljes alkudozások fő terepének számítanak. Ugyanakkor nem csupán az egyes cégeknek nyújtott kedvezményeken mutatkozik meg az árverseny, az utóbbi időkben a standard alaptermékek árai is mérséklődnek. Az elmúlt esztendő során több biztosító is a korábbinál alacsonyabb díjszabású termékkel rukkolt elő. Így tett például az Allianz Hungária, ahol a díjszabás átalakításán kívül a szoros versenynek még egy következményét említik. „Egyre inkább hasonlítanak egymásra a termékek, a csoportos biztosítások szolgáltatásai egyre közelítenek egymáshoz” – mondja Kósa Zoltán, az Allianz Hungária főosztályvezetője. Apró eltérések után talán azért érdemes kutakodni: e biztosítónál például úgy látják, hogy a csoportos balesetbiztosítások közül saját termékük kiemelkedő az égési sérülések esetében.

KI FIZET? A piac ugyanakkor korántsem telített.: látható, hogy a cégek szívesebben biztosítják vagyontárgyaikat, járműflottáikat, mint dolgozóik testi épségét. Maradva a vélhetően legnagyobb hazai csoportos biztosítási szereplőnél, az Allianz Hungária adatai azt mutatják: a valamilyen vagyonbiztosítással rendelkező céges ügyfeleinek alig több mint az egytizede kötött eddig az alkalmazottak „védelmére” biztosítást. Ugyanakkor az ilyen szerződések száma gyarapodik, mintegy 10 százalékos a növekedés.

„E termékek terjesztésében manapság egyébként nem is a baleseti kockázatok fedezése a fő érv” – foglalja össze egy biztosítási szakember. Többnyire azt hangsúlyozzák a csoportos biztosítás előnyeként, hogy az remek motivációs eszköz. Az alkalmazottat hűségre ösztönzi, maradásra készteti, hogy egy gondoskodó céggel áll munkaviszonyban. Nem csupán az érzelmi elköteleződés tudható be e terméknek, hanem az is, hogy így pénzügyi konstrukció köti az alkalmazottat a céghez. Mindez önmagában nem is a balesetbiztosításra, hanem főként az egyazon csomagban kínált életbiztosításra jellemző – egy rendre fizetett tisztességes összegű kockázati életbiztosításról a munkatárs alkalmasint nehezen mond le. A vállalat oldaláról további előnyök is sorolhatók, így az, hogy az alkalmazottaknak adott ezen segítség adó- és járulékterhe alacsonyabb más juttatásokénál.

A munkavégzés során elszenvedett sebesüléseket alapverzióban a társadalombiztosítás „gyógyítja”: a felépülést a munkavállaló után fizetett járulékok fedezik. Munkabaleset esetében az alkalmazott kártérítést kérhet, akár visszamenőleg is, ám csak bizonyos időhatárig: három éven belül. A cég ezt biztosítással kikerülheti, illetve fedezheti: az elszenvedett károkért a társaság helyett a biztosító fizet. S mint mondják, többnyire vita nélkül. A baleset körülményeit be kell jelenteni a biztosítónak, a kár elbírálásában és a kártérítés fizetésében mindazonáltal e terület sokkal nyugodalmasabb, mint mondjuk a gépjármű-felelősségbiztosításoké. Vitás esetekről legalábbis a biztosítók nem adnak számot. Annak ellenére is gördülékeny kárrendezésről nyilatkoznak, hogy mind gyakrabban alvállalkozók tömegével készül egy-egy munka. Ilyenkor fontos tudni, meddig terjed a biztosítás határa. A csoportos termékek ugyanis csak az alkalmazotti munkaviszonyban állókra köthetők. E szerződé-sek alvállalkozókra nem terjednek ki: ilyenre a felelősségbizto-sításoknál, illetve a projektbiztosításoknál van példa. Ezeknél biztosítható például egy teljes építési beruházás, annak minden alvállalkozójával együtt, és benne minden okozott kárra – ám a személyi sérülésekre a kárrendezési kötelezettség nem terjed ki.