 |
| A Medve-tó. A külföldi vendégek jobbára még magyarok. |
A nemzetközi helyzet fokozódik – juthat eszébe az ötvenes évek egyik kulcsmondata a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Rt. részvényeseinek, amikor a társaság gazdálkodásáról szóló vezetői nyilatkozatokat kísérik figyelemmel. Az elmúlt hónapokban az iraki háború, a gyengébb turisztikai szezon, a hazai szállodaépítési láz, korábban pedig a forint árfolyamának ingadozása volt a magyarázat a romló bizonyítványra. A cég eredményei jóval elmaradtak a várakozásoktól, miközben a régiós terjeszkedés esetenként nem kevés bosszúságot okoz. A csehországi és a szlovákiai szállodavásárlások hamar sikeresnek bizonyultak, ám az eleinte jó húzásnak tűnő erdélyi terjeszkedés inkább a szélsőségesen nacionalista felhangoktól sem mentes vitákról és perekről vált ismertté. A privatizált szállók bérlői ugyanis nem vették jó néven, hogy a szállókat eladták a fejük fölül, s bírósághoz fordultak. A romániai szociáldemokrata párt, az SPD nacionalista szárnyának hangadói „Erdély elleni bűntettként” emlegették a szovátai privatizációt (lásd külön írásunkat), s az üdülőkomp-lexum tényleges vevőiként a magyar titkosszolgálatokat emlegették (ebben lehetett némi szerepe annak is, hogy az egyik ottani szálló bérlője köztudottan magyarellenes). Tavaly a román szenátus is vizsgálta a magánosítás körülményeit.
 |
VEGYES SIKER. „Egy tavasszal született román legfelsőbb bírósági döntés értelmében a per tárgyát képező két hotel közül a jobb fekvésű, Hotel Bradetet a cégcso-porthoz tartozó Balneoclimaterica SA átvehette korábbi bérlőjétől, s kisebb felújítás, festés után tavasszal meg is nyitjuk” – mondja Betegh Sándor, a Danubius Rt. vezérigaz-gatója. „A Hotel Alunist azonban el kell adni bérlőjének, mivel erre kötelez a Legfelsőbb Bíróság ide vonatkozó döntése, de remélem, hogy ezzel végleg lezárul a két éve tartó vita és pereskedés” – teszi hozzá.
Bár a fontosabb szálló a cégé maradt, a Danubiusra további több tucat szovátai villa kapcsán is jogviták várnak. „A szintén a csoporthoz tartozó 40 villa közül 35 jogi sorsa továbbra is kérdéses, elképzelhető, hogy ezeket, vagy ezek nagy részét vissza kell adni az eredeti tulajdonosoknak” – ismeri el a Danubius vezetője. Kiemeli azonban, hogy az épületek 90 százaléka igen leromlott állapotú, korszerű fűtés és fürdőszoba is kevésben van, így lényegében értéküket a telkek adják. Betegh Sándor emlékeztet, hogy a kedvező, 1,9 millió dolláros vételárba e perek kockázati tényezőit is belekalkulálták. Az erdélyi szállók ugyanis önmagukban szerény értéket képviselnek, hiszen egyenként mintegy 5 millió dolláros befektetéssel lehet csak nemzetközi színvonalúra fejleszteni őket. A jelenlegi állapotukban elérhető bevételek jellemzően még a költségeket sem fedezik. A két már működő szálloda, a perben nem érintett Faget és a Danubius Hotel Sovata. Ez utóbbi korszerűsítésére eddig 5 millió dollárt, a gyógyközpont modernizálására pedig 2,5 millió dollárt költött a cégcsoport.
| Az ígéret vize |
| A négy nagyobb szállodából, egy gyógyászati kezelőközpontból és mintegy 40 villaépületből álló cég, az SC Balneoclimaterica privatizációs pályázatát 2001 szeptemberében nyerte meg a Salina Invest. A román alapítású társaság 20 százalékban a Danubius Rt. saját tulajdona, a fennmaradó részt az rt. főtulajdonosának, Sir Bernard Schreirernek a cégei és a Corvinus Rt. – a Magyar Fejlesztési Bank kockázatitőke-társasága – jegyzik. A román vagyonügynökségnek 1,9 millió dollárt fizetett a Salina Invest, s egyben vállalta, hogy két év alatt 5 millió dollárt költ a vállalat szállóinak fejlesztésére. Ezt túlteljesítve, 7,5 millió dolláros felújítási programot valósított meg a Salina Invest Erdélyben. Hosszabb távon mindenképp van fantázia a beruházásban, ma még azonban alig ismertek a múlt században keletkezett, magas sótartalmú Medve-tó kiváló adottságai. A külföldi turistákat a tó mellett egyelőre jobbára a magyar vendégek képviselik, hiszen Dél-Németországtól mintegy 17 órányi autóútra fekszik a fürdőhely, s egyaránt körülmé-nyes a vonatközlekedés és a repülővel való megközelítés is. |
|
NAGYÜZEM. „Nem szabad hinni azoknak az interneten felbukkant értesüléseknek, miszerint elúsztak volna a Danubius erdélyi reményei, hiszen az ott megvásárolt négy hotelből csupán két kisebb jelentőségű egységről érkezett most hír, ráadásul ezek közül is csak az egyik vonatkozásában döntött a cég hátrányára a bíróság” – hívja fel a figyelmet Makray Péter, az Erste részvényelemzője. A két legfontosabb hotel, a Sovata és a Faget szinte teljes kihasznált-sággal üzemel. Ezt erősíti meg, hogy a Magyarországról érkező vendégeknek köszönhetően például az október 23-i négyna-pos ünnep idején is teljes áron vásárolt telt házzal működnek a szovátai Danubius szállók, amelyek még így is feleannyiért vehetők igénybe, mint a hazai vidéki szálláshelyek.
Az amúgy a terjeszkedés mellett érvelő tőzsdei elemzők most mégis kissé szkeptikusak a Danubius stratégiáját, illetve döntéseinek megalapozottságát illetően. Makray Péter például néhány rossz kihasználtsággal működő, nem túl jó állapotú hotel bezárását is indokoltnak látja. Példaként az üresen álló pécsi Nádor szállót említi, ám rögtön hozzáteszi: a Danubius valószínűleg nem értékesíti egyetlen szállodáját sem, még ha az veszteséget is okoz számára. E politika mögött a Danubius igazgatóságának elnöke, a cégcsoport részvényeinek 53,4 százalékát társaságain keresztül birtokló Sir Bernard Schreirer személye áll. A Bank Leumi Plc. elnökhelyettesi posztját is betöltő, nemzetközi hírű Schreirer szinte konokul ragaszkodik az egy évtized alatt felépített régiós szállodalánc mindegyik egységéhez. Nincs ez másképpen az erdélyi befektetésekkel sem. E kockázatos terjeszkedési lépés most számtalan kényelmetlenséget okoz a Danubiusnak, de az idős főtulajdonos hosszabb távon ezekben az egységekben is nagy fantáziát lát, s esze ágában sincsen megválni a menedzsment figyelmét a kelleténél jobban lekötő romániai portfóliótól.
