Tavaszi munkálatok. Meglehet, jövő áprilisban hiába tartják majd a markukat a gazdák.
Néhány nappal azután, hogy Németh Imre földművelésügyi és vidékfej-lesztési miniszter az extra pénzügyi kerethez illő pátosszal bejelentette 2004-re a „korszakváltás (agrár)költségvetését”, egy szürke közle-ményt is kiadott. Ebben az áll, hogy a pénzügyi keret kimerülése miatt felfüggeszti a termelési költségeket csökkentő támogatási kérelmek befogadását. Az eddig nem folyósított, de jóváhagyott igény-léseket csak jövőre, a 2004-es büdzséből fizetik. Pedig Glatt-felder Béla, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának fideszes alelnöke már a közlemény megjelenése előtt is kevesellte a „top” támogatási keretet, mondván: ebből nem lehet finanszírozni az agrárvállalkozók uniós felzárkóztatásának legégetőbb feladatait.
PÉNZEK PAPÍRON. Tény azonban, hogy a kormány-előterjesztésben szereplő 293 milliárd forintos agrártámogatási előirányzat kétszerese az ezredfordulós 141 milliárd forintos keretnek, és még az ideinél is 58 milliárd forinttal több. Amennyiben a tárca és intézményei működésére tartalékolt további, mintegy 100 milliárdot is hozzászámítjuk, a fejezet körülbelül 400 milliárd forintja már megközelíti Torgyán József, ex-miniszter három évvel ezelőtt követelt 450 milliárd forintos agrár-költségvetési álmát.
Legalábbis papíron. Szakmai berkekben azonban tényként kezelik, hogy az előirányzottnál parlamenti jóváhagyás esetén is jóval kevesebbet lehet majd a 2004-es célokra ténylegesen felhasználni. Erre utal a miniszteri közlemény is, hiszen az idén befagyasztott, illetve ki nem fizetett támogatási ígérvények öszszegét eleve le kell számolni a keretből. Az egyik évről a másikra áthúzódó állami fizetési kötelezettség, a sajátos „determináció” már korábban is 40-50 milliárd forintra duzzadt, a 2004-re vállalt ígérvény pedig egyes számítások szerint még több lehet, mivel a „régi” támogatási rendszerből át kell állni a teljesen eltérő uniós formára. A korábbi jogcímeken adott kötelezettségek kifuttatása, az átállás a becslések szerint akár plusz 75 milliárd forintot is felemészthet. Információnk szerint a tárca ennyivel többet is kért, de igénye nem talált meghallga-tásra a takarékos költségvetés pénzügyi tervezésekor.
Rendszerzavar
Az EU-pénzek megérkezésének alapfeltétele, hogy Magyarország a csatlakozásig elkészüljön az Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) beüzemelésével és akkreditálásával (Figyelő, 2003/40. szám). Információnk szerint azonban a júliusi pályázaton nyertes francia-német konzorciummal még mindig nem szerződött az agrártárca a 2,5 milliárd forintos, jóval több mint féléves munkára. Szanyi Tibor államtitkár azonban azt ígéri, hogy tartják a vállalt májusi határidőt, addig megtörténik a rendszer akkreditálása, sőt, az IIER egyes részeit már januárban munkába állítják.
Az EU ugyanis csak utólag fizet, sőt, a jelenlegi közösségi szabályok szerint még a nemzeti hányadot sem lehet decembernél előbb folyósítani. A nemzeti kormánynak előbb teljesítenie kell a közvetlen kifizetéseket, s csak azután hívhatja le a megfelelő összeget a brüsszeli pénzügyi alapokból.
„A meghirdetett jövő évi agrártámogatásokban feltüntetett EU-s pénz tehát nem érkezik meg 2004-ben, csak 2005-ben” – állítja Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára. A 2004-es agrárfejezetben szereplő, 136 milliárd forintnyi EU-forrásokból az egyes számítások szerint 73 milliárd, más számítással 93 milliárd forintnak megfelelő közvetlen kifizetéshez, azaz terület alapú támogatási kerethez tehát csak csúszással jut hozzá az ország. A fennmaradó, pályázatos támogatásokat viszont a beruházások, fejlesztések megvalósítása arányában – vagyis szintén utólag, akár évekig elhúzódóan – utalják.
LENYELNI A BÉKÁT. A hazai gazdák a jelen EU-szabályok szerint a tavaszi pénzzel Horváth Gábor szerint már nem számolhatnak, így ő jövőre inkább csak a 156 milliárd forintos nemzeti agrárkeretben bízik. Ezt a keretet viszont a fentebb jelzett megkötéseken túl az uniós versenyben hátránnyal induló baromfi-, sertés- és tejgazdaságok 2004-es extra támogatási összege is apasztja. A szabadabban felhasználható 90 milliárd forint „maradék” viszont kevés lesz a terület alapú támogatásokhoz és az egyéb fejlesztési célokhoz. Horváth azt tartaná megoldásnak, ha a magyar költségvetés az indulásnál „lenyelné a békát”: nemzeti forrásból elkülönítené és 2004-ben előre kifizetné a gazdáknak az elszámolás miatt csak a rákövetkező évben megérkező uniós agrártámogatást is. E nélkül az érintetteknek teljes egészében saját zsebből, illetve banki kölcsönből kell megfinanszírozniuk a jövő évi agrártermelést. A bankok hitelezési politikájából és kamataiból kiindulva így viszont előre felélnék a kenyerüket.
Közös kasszán
A költségvetési előirányzat szerint 2004-ben 293 milliárd forint az agrár- és vidékfejlesz-tésre fordítható támogatási keret. A nemzeti forrás 157 milliárd forint, és mintegy 136 milliárd forintnak megfelelő euró érkezik az EU kasszából. Az uniós pénzekből mintegy 94 milliárd forint a közvetlen kifizetés, 42 milliárd forint pályázatokkal érhető el a Garancia-, illetve az Orientációs-alapból. Ezen felül az agrártárca és intézményei fenn-tartására további mintegy 100 milliárd forint áll rendelke-zésre.
Nem eszik olyan forrón a kását, állítják ezzel szemben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban, hiszen a magyar kormány a csatlakozó másik kilenc országgal karöltve éppen azon mesterkedik Brüsszelben, hogy támogatási előleget fizethessen. Szanyi Tibor, az agrártárca államtitkára csak félreértésnek tekinti Horváth aggodalmát. Többféle elszámolásról van ugyanis szó. Brüsszel valóban csak december 15-e után fizet, de az a dátum a tárcának a gazdákkal kötött megállapodását nem érinti. A minisztérium tervei szerint májusban, előleg formájában megkaphatják a terület alapú támogatásokat azok a regisztrált gazdák, akik áprilisig beadják igényüket. E jövőre esedékes támogatás pedig a négyszerese a jelenleginek: hektáronként 35 ezer forint lesz, üzeni megnyugtatásul Horváth Gábornak. Igaz, ehhez a támogatási előlegfizetést még Brüsszelben engedélyeztetni kell, de tekintve, hogy az idén az aszály sújtotta Franciaország is kapott előlegfizetési engedélyt, a magyarok esélye is jó.
Raskó György agrárközgazdászként viszont azt sem is tartaná bajnak, ha a hatékonyságot rontó, a piaci hatásokat torzító támogatások végleg eltűnnének a magyar mezőgazdaságból. A dél-amerikai farmerek esetét hozza példaként, akik képesek voltak támogatás nélkül versenyképes agrárvállalkozásokat létrehozni, miközben a konkurens, támogatott brazil vállalkozók hatékonysága romlott, s végül tönkrementek. Raskó állítja, hogy hosszú távon a magyar gazdáknak sem segített a támogatás. Ezt szerinte az egy évtized alatt egyre mélyebb válságba zuhanó, folyamatosan támogatott sertéságazat példája is bizonyítja, amelyre a csatlakozás után, a szubvenciók megszűntével nem sok jó vár. Átmenetileg javít viszont a hazai gazdák felkészülésén, hogy szemben a korábbi módszerrel – amikor a támogatást a termény árához kapcsolták – a szubvenció „föld alapúvá” válik. Így legalább közvetlenül a termelőhöz jut a pénz, és nem vész el a közvetítők, integrátorok, élelmiszer-kereskedelmi láncok labirintusában.
