Hozzák vagy viszik?

Nemrégiben egy Nyugat-Magyarországon elektronikai alkatrészeket gyártó külföldi vállalkozás vezetője az utolsó pillanatban lemondta előadását egy konferencián, amelyen a magyarországi befektetések előnyeit kellett volna taglalnia potenciális invesztorok előtt. Ugyanakkor alig lehetett olvasni arról, hogy a Philips a Benelux államokból hazánkba telepítette a korszerű LCD-monitorok és nagyképernyős televíziói gyártását, miközben hatalmas publicitást kapott, hogy a képcsöves (CRT) monitorok gyártását Szombathelyről Kínába helyezi át.

Egyesek szerint mindkét esetre a háttérben maradás szándéka ad magyarázatot. A külföldi vállalatok ugyanis mostanában nem szeretik nagydobra verni határon túli beruházásaikat: a recessziós környezetben nehezen tudják megmagyarázni, miért nem saját hazájukban bővítik termelésüket. A közfelhábo-rodástól félve egy francia járműipari vállalat elnöke például egy konferencián háromszor kért elnézést az anyaország szakszervezeteitől, amiért egy jelentős méretű beruházást Kelet-Európába hoztak.

Félreértés volna azonban azt hinni, hogy csupán a külföldi beruházók diszkréciója okozza, hogy nálunk mostanában nemigen hallani az új beruházásokat üdvözlő örömittas hangokat. A sajtópublicitásnál megbízhatóbb statisztikák világosan mutatják, Magyarországon a külföldi működőtőke-beruházások (foreign direct investment – FDI) dinamikája, volumene az ezredfordulót követően számottevően visszaesett. A baj valóban nagy, a külföldi befektetőkkel foglalkozó kormányzati szervek, és egyes szakértők szerint azonban a mélyponton túlvagyunk, a befektetők bizalma, ha lassan is, de kezd visszatérni. „Nyár óta, a gazdaságpolitikai zűrzavar elmúltával egyértelműen javul a tendencia” – értékeli a fejleményeket Bartha Attila, a Kopint-Datorg kutatója. Arra azonban nem számíthatunk, hogy hazánk működőtőke-vonzás tekintetében ismét a térség éllovasa lesz.

FELZÁRKÓZTAK. Magyaror-szágra az idei esztendő első nyolc hónapjában 812 millió eurónyi közvetlen tőkebefektetés érkezett, tulajdonosi hitelek és reinvesztíció nélkül (a részletekről lásd írásunkat az 55. oldalon). A hivatalos kormányzati vélekedések pozitív hangnemben kommunikálják, hogy ez már némileg jobb érték, mint a tavalyi időarányos mutató, elemzők szerint azonban nem szerencsés, ha az adatokat szétszedve, mindig a számunkra éppen legkedvezőbb részmutatót állítjuk előtérbe. A 2003-as év eddig eltelt időszakában ugyanis hatalmas mértéket öltött a tulajdonosi hitelek visszafizetése: közel 1,5 milliárd euró értékben áramlott ki a tőke ebben a formában. „Azaz az itteni tőkebefektetések összegében 700 millió eurós hiány keletkezett” – mondja Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. A külföldi vállalatoknak ugyanis általában jobban megéri hitel formájában finanszírozni már meglévő beruházásaikat. Mivel a működő tőkét behozó cégek hosszú ideje jelen vannak hazánkban, a tulajdonosi hitelek állománya igen magas.

Recessziós világgazdasági környezetben pedig általános, hogy az anyacégek – romló profitabilitásuk miatt – visszafizettetik külföldi leánycégeikkel a korábban nyújtott hiteleket. Az igencsak siralmas FDI-adatok komoly gondot okoznak az év végére akár 4-5 milliárd euróra is felduzzadó folyómérleg-hiány finanszírozásakor. Az utóbbi időszak rohamosan csökkenő hazai trendjével szemben ugyanakkor a kelet-európai országok többségében éppen hogy felfutóban van a tőkebeáramlás.

Bár az OECD adatai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az 1990-es évek közepétől kezdődő tőkebeáramlás-felfutást – amely 2000-ben érte el csúcspontját, a szervezet 32 tagországában összesen 1272,6 milliárd dolláros összértékben – radikális visszaesés követte, a közép- és kelet-európai régió országaiban (például Csehországban, Szlovákiában) látványosan gyarapodott a külföldi invesztíciók értéke. Azaz a visszaeső magyar mutatókat nem lehet a recessziós környezetre fogni. Az összehasonlítást mindenképpen nehezíti azonban, hogy míg hazánkban lényegében elfogyott a privatizálható állami tulajdon, máshol most éli aranykorát a magánosítás: a cseh FDI-bevételekből 2002-ben például több mint 4 milliárd eurót a gázszektor eladása tett ki.

Az MSC Hungary körmendi cipőgyára. Végleg leszereltek.

A KPMG nemzetközi tanácsadó cég friss elemzése arra is világosan rámutat, hogy a térségben igen éles küzdelem folyik a külföldi tőke elcsábításáért: ezt igazolja, hogy jövőre öt ország is a társasági adó mértékének csökkentésére készül. Magyarország a tervezett 16 százalékos rátával látszólag igen előnyös feltételeket kínál, a KPMG adótanácsadóinak adataiból azonban egyértelműen kiderül, hogy a helyi iparűzési adók, az élő munka költségeit terhelő adóterhek és az áfa tekintetében már igencsak hátul kullogunk a sorban. A hazai munkaerőköltségeknek a termelékenységet jóval meghaladó mértékű, 2000 és 2003 között euróban számolva 57,4 százalékos növekedése pedig előre látható eredményt hozott: a munkaintenzív ágazatokban drámaian csökkent a magyar versenyképesség.

 

Visszaforgatva

A kelet-európai működőtőke beá-ramlást összegző adatokat nem lehet összeha-sonlítani – figyelmeztetnek makrogazdasági elemzők. A magas cseh, lengyel vagy szlovák FDI-mutatók ugyanis tartalmaznak egy olyan tételt, amelyet a magyar fizetési-mérleg-statisztika nem: a visszaforgatott profit nagyságát. A már letelepedett vállalatok profit-újrabefektetését a Magyar Nemzeti Bank által publikált mérlegadatok csak a jövő esztendő elejétől veszik majd figyelembe.
A külföldi tőkebefektetéseknek három összetevőjük van: a részvény- és egyéb tulajdonosi részesedés, a tulajdonosi hitelnyújtás és a visszaforgatott profit. Ez utóbbi pedig korántsem elhanyagolható tényező, Csehország tavalyi, közel 10 milliárd eurós tőkebeáramlásából majdnem 3 milliárdot a külföldi tulajdonú vállalatok újra befektetett jövedelme tesz ki. „A visszaforgatott nyereség mértékét nálunk csak becsülni lehet, méghozzá a nemzetgaz-daság pénzügyi számláinak segítségével” – mondja Bartha Attila, a Kopint-Datorg kutatója. Ebben a statisztikában ugyanis a „külföld” rovat szerepelteti a hazánkban működő külföldi tulajdonú vállalatokat is. A Figyelő számításai szerint az utóbbi öt esztendőben a külföldi tulajdonú vállalatok által újra befektetett profit éves szinten 1 és 2 milliárd euró között mozog, azaz közel megegyezik a közvetlen tőkebefektetések összegével. Erdősi Péter, a GKM befektetési főigazgatója szerint azonban a reinvesztíció még lapunk számításánál is magasabb: az utóbbi egy-két esztendőben éves szinten 2,5-3,0 milliárd euró körül alakult. A visszaforgatott profit számszerűsítése nemcsak az éves tőkebeáramlás értékét emeli meg, hanem az eddig befektetett összes külföldi tőkeállományra is jóval magasabb számot kapunk. Szakértők szerint a rendszerváltás óta 12-14 milliárd eurót fektettek be újra a külföldiek a már itt elért profitjukból, így az országba áramló összes működő tőke értéke elérheti a 40 milliárd eurót. Ha pedig ez alapján számítjuk az egy főre jutó FDI értéket, a helyzet némiképp más lesz: a 4000 eurós magyar mutató ugyanis lekörözi a 3500 eurós, eddig piacvezetőnek tekintett cseh adatot.
Mindez korántsem jelenti, hogy a kedvezőtlen tendenciák egyszerű könyvelési művelettel eltüntethetők: az FDI értéke ezzel együtt is csökkenő tendenciát mutat.

ELMENNEK.

A Foglalkoztatási Hivatal adatai jól mutatják, hogy a külföldi befektetők által az idén bejelentett gyárbezárások és termelőkapacitás-leépítések alaposan megdobták a létszámcsökkentési bejelentések számát. Míg a múlt év egészében 29 ezer fő elbocsátásáról értesült a hivatal (a cégeknek csak a csoportos leépítéseket kell bejelenteniük), addig az adat az idén már nyolc hónap alatt megközelítette a 26 ezret. Ebben jelentős szerepet játszik egy-egy olyan cég kivonulása, mint például a német Salamander AG. A cipőgyártó januárban jelentette be, hogy átszervezés miatt 900 főt elbocsát.

Bár a tőkekivonásnak örülni soha nem lehet, azon cégek elvándorlása, amelyek az alacsonyabb munkaerőköltség miatt új országot keresnek, természetes folyamatnak tekinthető. „Hosszú távon nem szabad az olcsóságra építeni, hiszen a világban mindig van olyan ország, amely még olcsóbban dolgozik” – summázta nemrégiben a Financial Times brit gazdasági napilap magyarországi befektetésekkel foglalkozó cikke.

Az utóbbi időszak létszámleépítései javarészt a feldolgozóipart, azon belül is a textil- és ruházati ágazatot érintették. „A gazdasági élet globalizálódásával semmilyen gazdaságpolitikai ösztönzőkkel nem marasztalható egy olyan cég, amelynek termékei iránt radikálisan lecsökken a kereslet, és ezért dönt a kivonulás mellett” – utal egy másik jelenségre Erdősi Péter, a Gazdasági és Közle-kedési Minisztérium (GKM) befek-tetési főigazgatója. „A CRT moni-torok piacán egyre élesebb verseny tapasztalható, így ezen eszközök gyártása a Philips meglévő, kínai monitor gyártó létesítményeibe került át, mely gyárak a termelési méretgaz-daságosságból adódó előnyöket is kínálnak” – adott a Figyelőnek erre egy konkrét példát Blazse-vácz Péter, a holland társaság kommunikációs vezetője.

A főleg az olcsó termelési tényezőkre alapozó vállalatok távozása nem feltétlenül probléma. Az ország szempontjából az igazi kérdés az, sikerül-e a fenti cégek kivonulását a magasabb hozzáadott értékű, technológiát és fejlett szakképzettséget igénylő termelés hazánkba csábításával ellensúlyozni.

Interjú a magyar-német kamara elnökével

 Vonzóbbá kell válni

Infrastrukturális fejlesztéseket, képzettebb munkaerőt, csökkenő bérterheket sürget Straub Elek kamarai elnök, a Matáv elnök-vezérigazgatója.

Milyennek ítéli most a magyar befektetői klímát?

– A hazai befektetői környezet vonzereje valóban csökkent az utóbbi időben. Az idei első félévben a beáramló működő tőke csak a fele volt a tavalyi, s kevesebb mint harmada a 2001 hasonló időszakában mértnek. A fő okokat abban látom, hogy lezárult a privatizáció, számos piac telítődött, nőtt a bérszínvonal Magyarországon. Néhány régióbeli ország erőteljes befektetés-ösztönző politikát valósít meg, ez is csökkentette hazánk előnyét. Szerencsére nálunk is érvényes a „befektetés befektetést szül” aranyszabálya. Ez azt jelenti, hogy a meglevő invesztíciók további tőkét vonzanak. Számos példát mondhatnánk arra is, hogy a külföldi befektetők itteni profitjuk egy részét újra nálunk fektetik be. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara fontosnak tartja a befektetési kedv élénkítése érdekében, hogy a 2004. évi szabályozási, adózási környezet hatékony ösztönzést nyújtson a Németországból hozzánk készülő vállalatoknak.

– Melyek azok az ágazatok, ahol a legnagyobb külföldi befektetői érdeklődés érezhető?

– A gépipar, a bankok és a energiaszolgáltatás iránt érdeklődnek leginkább. Ez a képzett munkaerőnek, az európai piacokhoz való fizikai közelségnek és a viszonylag még mindig alacsony béreknek köszönhető.

– Akad arra is példa, hogy a befektetők elhagyják Magyarországot. Minek tulajdonítja ezt a jelenséget, és mit kellene tenni ennek megállítására?

– A befektetők nem mondhatnak le a gazdaságos működésről, a megtérülésről. Ha egy adott terméket máshol olcsóbban képesek előállítani, akkor megfontolják a kapacitásaik áthelyezését. A magyarországi bérek és infrastrukturális költségek a nyugat-európainál alacsonyabbak, mi viszont drágábbak vagyunk a tőlünk keletebbre fekvő, sőt néhány régióbeli országnál is. Jellemzően a kis hozzáadott értéket termelő ágazatokban működő vállalatok döntenek a magyarországi termelés áthelyezése mellett. Ezt a befektetők szempontjából teljesen racionális viselkedést csak hosszú távú szakemberképzési stratégiával lehet ellensúlyozni. Ennek nagyon jó példáit látjuk több német cég esetében, gondoljunk csak az Audi és a Knorr-Bremse hazai leányvállalataira, amelyek jelentős kutatás-fejlesztési részlegeket létesítettek nálunk. Olyan képzett munkaerőt kell kínálni, amely a magasabb bérek mellett is vonzó a külföldi tőke számára.

– Hoz-e változást az ország megítélésében az uniós csatlakozás?

– Természetesen hoz, általa az ország vonzereje nőni fog. A szabályozási rendszer egységessé válása és az unión belüli vámmentes kereskedelem önmagában is gazdaságélénkítő hatással bír. A belépéssel a befektetési kockázat is számottevően csökken. Annak érdekében azonban, hogy az EU kínálta lehetőségeket minél jobban ki tudjuk használni, még bőven van tennivalónk. Feltétlenül szükség lenne az országon belüli regionális különbségek minél gyorsabb kiegyenlítésére, elsősorban a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra fejlesztésével. És természetesen további beruházásokat vonzhatnak a megfelelő kormányzati intézkedések, például az adó-, a bérterhek és a járulékok csökkentése, hiszen a magyar munkaerő drágaságát nem önmagában a bérek színvonala okozza. Mivel a nagy multinacionális cégek már jelen vannak itt, így a kis- és középvállalati szféra megerősítésére kell koncentrálni. TORONTÁLI ZOLTÁN

BIZTATÓ JÖVŐ?

Arról azonban, hogy a gazdaság tőkevonzó képessége jelenleg milyen állapotban van, az idén publikált fizetési mérleg adatok nem nyújtanak megfelelő információt. „A pénzügyi számlákon csak egy-másfél évvel a befektetésről szóló döntést követően jelennek meg a külföldi tőkebeáramlás számadatai” – magyarázza az időbeli eltolódást Erdősi Péter. Azaz, amennyiben arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tőkebeáramlás terén valóban történt-e fordulat, az idén már meghozott és bejelentett, valamint a közeljövőben várható befektetési döntéseket kell górcső alá vennünk. Ezek alapján nemcsak a külföldiek befektetései kedvének élénkülése, de némileg a befektetői struktúraváltás is érzékelhető: egyre több kutató-fejlesztő, valamint regionális fejlesztőközpont hazánkba telepítéséről lehet hallani. Jó példa erre a francia Sanofi-Synthélabo gyógyszercég, amely leányvállalatánál, a Chinoinnál október elején adott át egy 4,3 milliárd forintos, vérnyomás-csökkentőket előállító új gyártósort, és 2005-ig további beruházásokra készül, 150 millió euró értékben. „Cégünk bátran támaszkodott a technológia és a gyártási know-how kialakítása során a magyar kémiai és vegyészmérnöki tudásra, és így egy nagyon korszerű gyártókapacitást építettünk ki” – nyilatkozta lapunknak Patrick Chocat, a Sanofi-Synthélabo vállalatcsoport magyarországi vezérigazgatója.

A Figyelő információi szerint még az idén több olyan jelentős, milliárd eurós nagyságrendet elérő régiós befektetésről születhet döntés, amelyek megszerzését illetően hazánk jó esélyekkel rendelkezik. Az ITDH által menedzselt, jelenleg folyamatban lévő befektetési kezdeményezések száma eléri a kétszázat. Ezen esetek felénél az invesztíciót fontolgatók a tervezett beruházói összeget is megadták: a túlnyomórészt többfázisú beruházások összértéke elérheti a 2,5 milliárd eurós nagyságot. Amennyiben az összes érdeklődő Magyarországot választaná – ami persze erősen kétséges -, az alkalmazottak tervezett létszáma a végfázisban közel 14 ezer fő lenne. „Újabb 13 francia cég mintegy 100 millió eurós befektetési szándékot jelezve érdeklődik az ország iránt – közölte Lednitzky Péter, az ITDH vezérigazgatója -, ezek főként az alumínium- és a vegyipar, a logisztika és az autóipari alkatrészgyártás területén kívánnak beruházni.” A Figyelő információi szerint a sorban ott van a Pechiney alumíniumipari óriáscég is, amely az erős euróárfolyam miatti versenyképesség-romlást igyekszik azzal kompenzálni, hogy Közép- és Kelet-Európába telepítené termelésének egy részét. Új jelenség, hogy a távol-keleti vállalatok érdeklődése is a térség felé fordulhat. A kínai elektronikai összeszerelő nagyvállalatokat például saját kormányuk sürgeti: mielőbb építsenek ki globális hídfőállásokat. E tekintetben az unió tagjává váló országok kitűnő terepet nyújtanak.

ELCSÁBÍTÁS KÍNÁBÓL? Ezzel függ össze, hogy lapunk információi szerint a Figyelő TOP 200-as listája alapján 739,4 milliárd forinttal a magyar gazdaság második legnagyobb exportőre, a Flextronics cégcsoport éppen Kínából érkező beruházásról tárgyal. A nagyobb volumenű megállapodásra novemberben lehet esély, ám a jelenleg is folyó tárgyalások miatt csupán azok tényét erősítették meg a cég részéről.

A gazdasági miniszter felavatja az új Chinoin- beruházást. Szaporodnak a fejlesztőközpontok.

A megroppant magyar tőkevonzó-képesség helyreállítására azonban valószínűleg a Hyundai hazánkba csábítása lenne a legjobb bizonyíték – főleg, hogy az utóbbi időszak jelentősebb járműipari beruházásai rendre a környező országokba mentek. A cég vezetői folyamatos tárgyalásokat folytatnak, hogy a 2007-től termelő, közel 1,2 milliárd eurós költséggel felépítendő autógyárat hova telepítsék: a dél-koreaiak Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország között mérlegelnek.

 Szakértők az uniós csatlakozással kapcsolatos jelenségnek tekintik, hogy számos beszállítói tevékenységet folytató vállalkozás is magyarországi befektetéseken gondolkozik. Az országban 1992 óta jelen levő német Bosch-csoport egyértelműen igyekszik minél több nemzetközi beszállítóját ide hozni. Az első ilyen, az FKW GmbH. itteni vállalata, a CEC Kft. gyártóüzemet telepített Alsózsolcára.

Hans Straberg, az Electrolux-csoport elnök-vezérigazgatója egy új szempontra hívta fel a figyelmet. „A versenyképesség növelése érdekében Magyarországnak beszállítói hálózatot kellene kiépítenie, méghozzá úgy, hogy annak egy része Ukrajnában és Romániában legyen” – mondta a Figyelőnek. Bár a határon túli beszállítók nyilvánvalóan a költségek csökkentését szolgálnák, az elnök-vezérigazgató hangsúlyozta, nemcsak pénzügyi kérdés, hogy hol célszerű megvalósítani egy új befektetést.

Amikor nemrégiben egy új, 65 millió eurós beruházásnál Nyíregyháza mellett döntöttek, számított például, hogy a hatóságok rendkívül segítőkészek voltak. „A jászberényi gyár jó hátteret, tudásközpontot ad, a környezet biztonságos, s az, hogy Nyíregyházától 30 kilométerre van az ukrán határ, lehetőséget ad későbbi termelés-kihelyezésre” – mutatott rá Wolfgang König alelnök, a háztartási gépekért felelős európai vezérigazgató. Hozzátette még, hogy a szállítást figyelembe véve Magyarország a Távol-Keletnél olcsóbb telephelynek számít.

SÜRGŐS TENNIVALÓK. A bejelenté-seken alapuló működőtőke-állomány összegének értékelésével azonban nem árt óvatosan bánnunk. A kilencvenes évek közepén ugyanez-zel a technikával élt az FDI-beáram-lás terén akkor még viszonylag szerény pozíciókat elérő Csehország és Lengyelország: bejelentésekre építve 10 milliárdos összegeket mutattak ki. „A későbbi statisztikák aztán világosan megmutatták, ennek alig harmada valósult meg” – figyelmeztet Antalóczy Katalin. Azaz igazából Magyarországon is csak 2004-2005-ben derül ki, valóban fordulat következett-e be 2003 második felében.