 |
| Bella aktja. Égboltként lebeg. |
Ötvenéves volt akkor, másfél évtizede emigráns, a berlini időzés után Párizsban, s még nem pusztult el a hely Közép- és Kelet-Európa határán, a Jiddisland, ahol Chagall az úgynevezett elkülönített körzet egyik városában felnőtt, s ahol 1917 után egy rövid és illuzórikus pillanatig a képzőművészeti főiskolát is vezette. Köztes Európának Pándi Lajos által szerkesztett kitűnő történeti atlasza szerint (Osiris, 1997.) Chagall szülővárosában, Vityebszkben – Minszktől a moldovai Jászvásárig (Ias‚i) a térség több más városához hasonlóan – a lakosság több mint ötven százaléka volt zsidó.
Az idézett mondatra épült életművet majd’ kétszáz reprodukcióval mutatja be egy többszerzős monográfia, angolul is, franciául is, mint az előbb a párizsi Grand Palais-ban (március 11-e június 24-e között), majd most (július 26-ától november 4-éig) a modern művészet San Franciscó-i múzeumában megrendezett nagy Chagall-kiállítás. Az életrajz (1887–1985) s a pályakép után tüzetes tanulmányok elemzik, miként kapcsolódik Chagall az úgynevezett orosz világhoz, a zsidó hagyományokhoz, hogyan találja meg az emigrációban jelmondatát, mely arra biztat: „haladj saját magad felé”, miként kíséri végig a pálya egészét a bibliai inspiráció. (Nizzai múzeumának neve: Musée national Message Biblique Marc Chagall; magyarul: A Bibliai Üzenet Nemzeti Múzeuma.)
Mindig is alakokat, személyeket, történeteket ábrázolt, vissza-visszatérően Krisztust, mint a mártírium képét. (Vermes Géza könyveire gondolva azt mondhatnánk: a zsidó Jézust.) Hű maradt a figurális ábrázoláshoz és a képi elbeszéléshez, s ekként volt köze minden modern törekvéshez, iskolán, irányzatokon kívül teremtve meg a látás új iskoláját. Ernst és Eluard biztatták, hogy csatlakozzék végre rokonaihoz, a szürrealistákhoz. Megfestette ehelyett az egyik legszebb szürrealista elbeszélést, az első feleség, Bella aktját, mely egész égboltként lebeg Vityebszk fölött.
