Itt most egy másik Kovács Gábor mutatkozik be – ezzel igyekezett eloszlatni az 1990-es években a Bankár-csoport fejeként (a cégről lásd a külön írásunkat) több milliárdos vagyont felhalmozó, a Magyar Hírlap által 2002-ben a száz leggazdagabb magyar egyikének tartott üzletember a Figyelő kérdéseire azokat a kételyeket, amelyek a múlt héten bejelentett és a nevével fémjelzett, kortárs alkotókat támogató művészeti alapítvány elindítását kísérték.
Kovács Gábor. A XXI. századi gyűjtemény létrehozásán túl mecénásként, pályázatok kiírójaként, tanulmányutak finanszírozójaként is támogatja majd a művészetet az alapítványa.
ALAPÍTVÁNY PÉNZZEL. „Nincs adózási megfontolás, nem ingatlanspekulációról van szó, egyáltalán semmiféle üzleti érdek nem áll a háttérben, egyszerűen klasszikus értelemben vett mecenatúrába kezdtem” – bizonygatta az elmúlt évtizedben számos merész húzásáról ismertté vált üzletember, akinek a neve hallatán persze a hazai pénzvilágban sokaknak automatikusan az ugrik be, hogy a konstrukcióban valahol valamiféle trükknek kell lennie. Kovács Gábor leginkább azzal az érvvel igyekszik elejét venni a kétkedésnek, hogy amennyiben pénzügyi nyereséget szeretne elérni a kortárs képzőművészek menedzseléséből, akkor sokkal inkább egy céget és nem egy alapítványt hozott volna létre, továbbá nem mondott volna le 3 milliárd forintról a saját vagyonából. „Műgyűjtő vagyok, nem pedig műkereskedő” – szögezi le, magyarul pénzt továbbra is máshol akar keresni. Ezzel a gesztussal – szavai szerint – egyszerűen csak példát akar mutatni a rendszerváltást követő évtized „eredeti tőkefelhalmozásában meggazdagodott rétege számára: a jómódnak létezik egy nem öncélú válfaja is”.
Az üzletemben saját minősítése szerint a vagyonában „nem jelentéktelen tételnek” számító 3 milliárd forintos készpénzzel hozza létre a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt, amely így az eddig nyilvánosságot kapott hasonló szervezetek közül a legnagyobb értékű, magánszemély által alapított művészeti alapítvány lesz Magyarországon. Ezen túlmenően az alapítvány – valószínűleg jelképes bérleti díj ellenében – használhatja (és hasznosíthatja) az egyik cégének nevén lévő, Andrássy úti, jövő áprilisig felújítás alatt álló XIX. századi palotát, amely egykor a Fiatal Művészek Klubjaként vált híressé Budapesten.
Megtízezerszereződve
A 2 milliárd forintos jegyzett tőkéjű Bankár Holding Rt. jelenleg a Sasad Rt.-t, a Telki Magánkórházat, az Agárdi Mezőgazdasági Rt.-t és a Bakony Műveket foglalja magában. A társaság, amely 99 százalékban a Kovács Gábor személyes tulajdonában áll, 2001-ben 7,1 milliárd forintos árbevétel mellett 251 millió forintos veszteséget, tavaly pedig 5,5 milliárd forintos forgalom után mínusz 82 millió forintos eredményt mutatott ki. Az egykor sokkal szerteágazóbb birodalmat jegyző Kovács Gábor, valamint az általa jegyzett, főként vállalatfelvásárlásokra és pénzpiaci spekulációkra szakosodott cég a kilencvenes évek elején robbant be a hazai nagyvállalkozások közé. Ahogyan az Élet és Irodalom című hetilap 1999-ben megjelent cikksorozata megállapította: az 1989-es induláskor 1 millió forintnyi tőkével létrehozott cég tíz évvel később közel 10 milliárd forintos vagyonnal rendelkezett, befektetéseinek és leányvállalatainak száma pedig több tucat volt. Az írás szerint azonban később „a Bankárt is elérte a nagy birodalmak sorsa: a tulajdonosok túlzott önbizalma, amely néhány rossz üzletpolitikai döntéssel párosult, oda vezetett, hogy a pálya szélére kerültek”. Ebben a szerzők szerint az is szerepet játszott, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése után a „politikai célkeresztben” találták magukat, amit egyesek a Postabankkal kötött üzletekkel, mások pedig Nagy Sándor szocialista politikushoz fűződő közeli viszonyukkal magyaráznak. Mindenesetre a cégcsoport akkortájt sorra kezdett megszabadulni befektetéseitől, számottevően visszafogta üzleti aktivitását, bevételei nagyobb részét pedig korábban felhalmozott adósságai törlesztésére fordította.
Kovács Gábor becslése szerint a szervezet évi mintegy 400–500 millió forintot fordíthat majd az alapítvány céljainak fedezésére, anélkül, hogy a kezdő vagyonhoz hoz-zá kellene nyúlni. Az összeg részben a mintegy 3 milliárd forintnyi készpénz konzervatív vagyonkezeléséből – várhatóan állampapír- befektetésekből – származik, ami a létrehozó számításai alapján évi mintegy 250–300 millió forintot hoz majd a konyhára. A klasszikus pénzügyi nyereségen kívül további 200–250 millió forintot termelhet ki évente a háromszintes, mintegy 2500 négyzetméteres palota, a hasznosításra máris számos ötletük van. Az épület földszintjén például kávéház és étterem is működik majd, amelynek profitja szintén az alapítvány forrásait növeli, de a tervek között szerepel az is, hogy esténként elegáns fogadásokra bérbe adják a palotát. Az első szinten, ahol az alapító saját, főleg XIX. és XX. századi klasszikus magyar festők műveiből álló, mintegy 200 darabos gyűjteményét helyezi el, elegáns üzleti fogadásokat vagy akár 120 főre ültetett vacsorát is lehet rendezni, a három szint egybenyitása pedig akár 800 fős rendezvények megtartására is alkalmat adhat.
MűVÉSZI CÉLOK. További bevétel remélhető attól, hogy az egyébként nyitott alapítványhoz csatlakoznak egyes magáncégek, amelyeket esetleg sikerül meggyőzni arról, hogy saját kortárs gyűjteményük kialakításához, netán irodáik műalkotásokkal való díszítéséhez vegyék igénybe az alapítvány szakértelmét, de nem kizárt az sem, hogy állami, netán uniós pályázatokon sikerül pénzt szerezni. „A becslések szerinti, évi félmilliárd forint a hazai kortárs képzőművészet szempontjából óriási összeg” – mondja Kovács Gábor, aki szerint ez a pénz lehetőséget ad arra, hogy a tervezett XXI. századi gyűjtemény kiépítésén, tehát az alkotások megvásárlásán túl a mecenatúra számos egyéb válfaját finanszírozhassa a kuratórium. Az alapító szándékai szerint a támogatás formája leginkább attól függ majd, hogy a művészek milyen igényekkel jelentkeznek. Az eszköztárban az épület második és harmadik szintjén kiállítások szervezése éppen úgy szerepel, mint pályázatok kiírása, katalógusok, bemutatkozó anyagok összeállítása, vagy tanulmányutak támogatása. A tervek között szerepel az is, hogy a gyűjteményt itthon és külföldön is utaztatják, sőt az épületben más hasonló intézmények anyagait is bemutatják.
