Szívből vagy színből?

Leállította a munkaügyi felügyelőség egy vidéki kúria felújítását, mivel úgy ítélte meg, illegális munkának minősül, ha az építkezésen dolgozóknak nem fizetnek bért. Amennyiben ugyanis valakit nem jelent be a munkáltatója, s nem fizet számára ellenszolgáltatást, akkor a hatályos jogszabályok értelmében feketemunkásnak számít. Abban az esetben is, ha nemes cél vezérli a megbízót és a megbízottat, azaz tenni szeretnének valamit a környezetükért.

„Ha nem akarnak összeütközésbe kerülni a törvénnyel, úgy kell fogalmazniuk: ők nem dolgoznak, hanem tevékenykednek” – mutat kibúvót F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány igazgatója. A hivatalos statisztikák 400 ezer hazai önkéntesről számolnak be, s további bő egymillió állampolgárról, akik alkalmanként szállnak be valamilyen karitatív feladat megvalósításába. Feketén vagy fehéren, a bruttó hazai termékhez így is, úgy is hozzájárulnak: a GDP-nek mintegy fél százalékát adják.

FELVÉRTEZŐ ERŐ. A vállalatok főként azért vállalkoznak e segítségnyújtásra, mert erősíti az imázsukat, ha a környezetükért felelősséget vállaló cégként működnek. A mások érdekében végzett önkéntes munka segíti a vállalat beilleszkedését a település életébe, s gondolhatnánk, hogy jelentős reklámértéke is van, a cégek azonban ezt – legalábbis Magyarországon – nem érzékelik. Az emberi erőforrás menedzsmentben viszont jó hasznát veszik az önkéntes munkának. Erősíti ugyanis a csapatszellemet, új képességekkel vértezi fel az alkalmazottakat, sőt a munkatársaknak a cég iránti elköteleződését, ragaszkodását is fokozhatja.

Az önkéntes munka céges támogatásának sokféle verziója létezik: előfordul, hogy a munkavállaló fizetett munkaidőben végezhet a szokásos feladataitól eltérő, a társadalom számára hasznos tevékenységet. Ezt a modellt követi a Levi’s önkéntes programja, amelynek keretében ráadásul a dolgozó végezte minden órányi önkéntes munka után száz dollárnyi összeg adományozható az illető rászoruló szervezetnek. A másik variáció, amikor nem tekinti ugyan a cég munkaidőnek e tevékenységet, ám valamiképpen hozzájárul ahhoz: segíti az odautazást, rendelkezésre bocsátja a szükséges eszközöket, például vödröt, festéket egy kerítés felújításához, vagy éppen ebédet ad az alkalmazottnak. Ezen a ponton az önkéntes munkának egyébként újabb jogszabályi gátja van. Mihelyst a cég – vagy akár civil szervezet – az önkénteseinek ilyen természetbeni, esetleg pénzügyi támogatást ad, az rögvest adó- és járulékköteles. A helyzet faramuci, hiszen ha egy egyesület árvizi mentés alkalmával például teát oszt a segítőknek, az is e kategóriába esik.

Maradva azonban a cégeknél, a gyakorlatukban különbségek mutatkoznak abban is, hogy maga a társaság szervezi-e meg e feladatokat, abba külső segítőt von be, vagy az önkéntes munka kiválasztását rábízza a munkatársaira, döntsenek ők szabadon, milyen területen és kinek akarnak segíteni. Az első esetre a Budapest Bank lehet a példa, ahol főállású alkalmazott tartja és szervezi a pénzintézet kapcsolatait a helyi közösségekkel. Civil szervezet közreműködésével munkálkodik az Unilever, amelynek marketing munkatársai e napokban – az önkéntesség hete alkalmából – a Maholnap Alapítvány szervezésében, fogyatékos kertészek iránytása mellett parkot, kertet gondoznak. Az Önkéntes Központ Alapítványhoz az utóbbi időben a Hill International és a Nokia fordult: ajánlatot kértek arra, hol is segíthetnének. A vállalatok általában manuális munkát keresnek, amelyben egy egész csapat tud együttdolgozni, hogy a cég számára fontos építő hatások is érvényesüljenek. A Nokia más módon is közelít az önkéntességhez: a helyi fiatalságot támogató, összesen 15 országban futó programjának itthoni célja az önkéntes csoportok fejlesztése. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) közreműködésével tavaly 20 millió forintot, 2004-2005-re pedig együttesen 60 millió forintot fordít e célra. Az összeget részben önkéntesek képzésére – projektmenedzselésre, pályázatírásra, oktatásra fordítják -, részben a helyi csoportok által kigondolt programokra költik, ilyenkor pályázat útján ítélik oda a pénzt. Így jutottak forintokhoz például azok az önkéntesként tevékenykedő debreceni egyetemisták, akik tavaly egyebek mellett a helyi menekülttáborban szerveztek játszóházat, hátrányos helyzetű gyerekeket korrepetáltak, illetve a lakásotthonban lakó diákok rajzaiból aukciót hirdettek, s a befolyó pénzből gyereknapi mulatságot szerveztek. Az elmúlt évben közel két tucat pályázatra futotta a pénzből, a megvalósult programok pedig országszerte mintegy kétezer ember számára jelentettek támogatást.

NYOMÁS. A vállalati önkéntesség mentén mindazonáltal felvethető: mekkora nyomás nehezedik az alkalmazottra a cégen belül? Annak érdekében, hogy felelős vállalkozásként tűnjön fel, vajon mennyire „használja ki” a cég munkatársai szociális érzékenységét, az alkalmazott pedig jószántából vagy karriermegfontolásokból vállalkozik-e „önként”? Az önkéntes központ tapasztalatai szerint a cégek e „nyomást” igyekeznek elkerülni, hiszen akkor saját csapaterősítő céljaikat sem érik el.

Jóllehet a hazai önkéntesek száma magasnak tűnik, nemzetközi összehasonlításban inkább alacsony. Európa nyugati felén a GDP 8-14 százalékát önkéntesek hozzák létre. Idehaza a fejlődésnek az is korlátot szab, hogy számos intézmény nem fogadja szívesen a segítséget, mondván: e „dolgozók” képzetlenek. A lemaradásban ugyanakkor nyilvánvalóan közrejátszanak a rossz emlékek, amelyek az önkéntes munka állampárti változatához, így a kommunista szombathoz, az építőtáborokhoz kötődnek. Ahhoz, hogy legálissá váljon, s a társadalom által is elfogadott tevékenységgé váljon, törvényi keretekre volna szükség. A megfelelő szabályozás alapjait immáron három éve finomítja a civil szféra. „Nem pusztán a munkaügyi felügyelettel kapcsolatos afférokat szeretnénk elkerülni, a közösségi munkát például adókedvezménnyel is serkenteni kellene” – mondja Bíró Endre, a Jogismeret Alapítvány életre hívója, a jogszabály egyik civil oldali előkészítője. A legfontosabb lépés persze az, hogy az önkéntességgel szembeni jogi akadályok szűnjenek meg, de az adományok kedvezményéhez hasonlóan miért ne lehetne az adományozott munkát is támogatni? Nemzetközi tapasztalatként egyébként az látszik kirajzolódni, hogy a nyugati társadalmak közül az önkéntesség ott kapott nagy teret, ahol az jól szervezett, kiépült a háttér infrastruktúrája és amelyet az állam is elismer és segít. E tevékenységre 2001-ben az ENSZ az önkéntesség nemzetközi évével kívánta felhívni a figyelmet, ebből nőtte ki magát Magyarországon az önkéntesek hete rendezvénysorozat, amelyet októberben tartanak. S ha már a dátumoknál tartunk: az Európa Tanács – hangsúlyozandó az oktatás fontosságát e kérdésben -, a 2005-ös évet az „aktív állampolgárságra nevelés” esztendejének nyilvánította. A hazai felmérések szerint a közösségi munkát végzőknek alig az egytizede kerül ki a fiatal korosztályokból. Pedig az így megszerzett gyakorlatot a vállalatok egy része kifejezetten jó néven veszi, azaz az álláskeresésnél előnyt jelent – mondja F. Tóth András. Átlátják ugyanis, hogy például egy tábor megszervezése során mennyivel több tapasztalat érheti a diákot, mint amikor egy vállalati gyakorlat során hónapokig esetleg csak kávét főz.

DIÁKOK ÉS TANÁROK. Ma mintegy 500 diák végez heti, kétheti rendszerességgel önkéntes munkát – számol be Garas Ildikó, a DIA ügyvezetője. Programjuk specialitása, hogy rendszeres, úgynevezett civil órákon a konkrét segítségnyújtáson kívül annak tapasztalatait is megtárgyalják, úgymond az állampolgári készségeket fejlesztik. Minderről – így a munka során a tanár és diák között megszűnő hierarchiáról, egyenrangúságról, a pad helyett a valóságban elsajátított tudásról – pedig nemcsak a diákok visszajelzése kedvező. A résztvevő tanárok véleménye ugyancsak pozitív: a pluszterhek ellenére az agyukat, eltökéltségüket frissíti e tevékenység – mondják.

A közösségi munka fontosságának iskolai elsajátítására bőven találni hatékony eszközöket – igaz, külföldön. Ilyennek tetszik, ha az értékelésben a civil munka is szerepet kap, például egyetemi felvételinél ennek alapján is megmérettetnek a diákok. E gondolatot Észak-Amerikában, vagy éppen az Egyesült Királyságban korántsem tartják eretneknek – mondja Galambos Rita, a Civic Education Project Közép-Európa Alapítvány igazgatója. A kanadai Ontarióban például csak az kaphat érettségi bizonyítványt, aki legalább 40 óra közösségi munkát végzett. Nagy-Britanniában az edinburghi herceg nevével fémjelzett program a középiskolásoknak meghirdetett verseny, amelynek a helyezései nagyra értékelt és széles körben ismert fokozatok, s nagyon is számítanak a felsőoktatási intézményekbe való bejutásnál. Az arany-, ezüst- és bronz fokozatok megszerzéséhez egyszerre négy területen kell a diákoknak helyt állniuk: a tanulás, a sport, és a művészet mellett ugyanolyan súllyal esik latba a közösségi munka.