akik szerint az atmoszféra összetételének megváltozása sokkal aggasztóbb jelenségeket is okozhat. Ezek egyike a világ-tengerek kémhatásának módosulása, ami akár a tengeri élővilág mai formájának teljes pusztulásához is vezethet.
Korallszirtek. Megsínylik a felmelegedést.
Az amerikai klímakutatók szerint van valószínűsége annak, hogy a lég-körben felszaporodó szén-dioxid – ennek százalékos aránya az elmúlt évszázadban megduplázódott – az óceánok vizével érintkezve szénsav képződését idézi elő. Ez oly mér-tékben savanyíthatja a világten-gereket, amire az elmúlt háromszáz millió évben nem volt példa.
A kutatók abból indultak ki, hogy az atmoszféra szén-dioxid tartalma 2300 körül a mai szint ötszörösének megfelelő értéken maximálódhat. Az erre a feltételezésre épülő modell szerint ebben az esetben a tengerek pH-ja 7,4-re csökkenhet, szemben a mai 8,1-es adattal. A régmúlt idők éghajlatát vizsgáló kutatók már korábban megállapították, hogy az ipari forradalom előtt még 8,2 volt az óceánok pH-ja, s ez alighanem a civilizációs tevékenység következtében módosult a jelenlegi értékre. Az elmúlt pár száz millió évben ugyanakkor soha nem voltak savanyúbbak a tengerek a 7,5-es pH értéknél, mert a víz alatti mésztartalmú kőzetek pufferolták az éghajlati hatásokat. A most zajló légköri változások azonban olyan mértékűek, hogy azokat a modellek alapján már ez a hatás sem képes féken tartani; ezt pedig a széntartalmú meszet vázukba beépítő egysejtűek ugyanúgy megsínylik majd, mint a korallszirtek, vagy a magasabb rendű gerincesek.
