 |
Még az utolsó napokban is folyt a tárgyalási játszma arról, hogy az Antenna Hungária (AH) Rt. lehívja-e vételi opcióját a Vodafone Magyarország Rt.-ben, s ha igen, milyen feltételekkel. Ennek nem kis tétje van az AH szempontjából, a tőkehiányos műsorszóró- és távközlési társaságnak az eddig a Vodafone-ra költött 17 milliárd forintját még körülbelül 20 milliárddal kell megfejelnie ahhoz, hogy 25 százalék plusz egy szavazatos részarányát tartani tudja a mobilcégben. Lapzártánkkor még több megoldási lehetőség is feküdt az asztalon, pedig az opció lehívásának határideje október 9-én lejár. Az AH vezetőinek úgy kellene „jól kijönnie” a már régóta folyó egyezkedésből, hogy az állami tulajdonos köztudottan egyértelművé tette, pénzt erre a célra nem ad.
MÉRLEGELÉS. A Vodafone márkanév alatt mobiltelefon-szolgáltatásra 1999-ben létrehozott, akkor még V.R.A.M Rt.-nek hívott, nemrég azonban Vodafone Magyarországra átkeresztelt cégben az AH jelenleg 12,1 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik, szavazati aránya viszont 30 százalékos. A harmadik mobiltelefonos koncesszióért kiírt pályázat feltétele volt, hogy az AH is tulajdont szerezzen. A műsorszóró az utóbbi időben nem tudta tartani a lépést a mobilcég tőkeemelési ütemével, de egészen eddig ki tudta alkudni, hogy vételi lehetősége a kérdéses részarányra vonatkozóan megmaradjon. A mostani tárgyalási fordulókban azonban már fel sem merült annak a lehetősége, hogy az opciót mindenfajta pénzfizetési kötelezettség nélkül újra meghosszabbítsák. „Nagyon meg kell gondolni, hogy csupán az opció fenntartásáért érdemes-e fizetnünk, a vételi lehetőség ugyanis elsősorban nem az AH, hanem a társaság jelenleg 2004-re tervezett privatizációjában részt vevő, leendő befektetője számára lenne kedvező” – avat be a tárgyalási fordulók nehézségeibe Lévay Örs, a társaság elnöke. Az opció fenntartásának lehetőségén kívül gyakorlatilag három megoldás maradt: vagy fizet az AH, vagy kiszáll a Vodafone-ból, esetleg nem tesz semmit, vagyis nem vesz részt a tőkeemelésben, s részesedésével együtt a szavazati aránya is 12 százalékra apad.
A társaságnak sikerült összehoznia azt a banki konzorciumot, amely a bennmaradáshoz szükséges összeget meghitelezi, a pénzintézetek azonban csak szigorú feltételekkel folyósítanák a pénzt. „A hitelezők garanciákat várnak, tisztázni kellene például azt, hogy az AH milyen feltételekkel tudna a jövőben a Vodafone-ból kiszállni” – mondja Lévay Örs. Kérdés, hogy a garanciák biztosítása iránt a fő tulajdonos „nagy Vodafone” mennyire nyitott, hiszen elképzelhető, hogy ettől elzárkózva inkább olyan mederbe szeretné terelni az ügyet, hogy a végén megszerezhesse a mobilcég feletti teljes irányítást. Az AH bennmaradása esetén is van mit mérlegre tenni. Eddig körülbelül 17 milliárd forintjába került a cégnek a mobilos érdekeltség, most további, több mint 20 milliárdot kellene kifizetnie, miközben a vezetők nem látják világosan, mikor lesz ebből az akcióból készpénzben mérhető haszon. Kétségtelen, hogy a Vodafone Magyarország fejlődése – elsősorban az öszszesített mobilpiaci részesedés növekedését tekintve – figyelemreméltó, mégis, a távközlésben igen nagy jóstehetséggel kellene rendelkezni ahhoz, hogy a befektetések megtérülését látni lehessen. A közeljövő egyik nagy kérdése például, hogy a harmadik generációs mobilrendszer fejlesztésébe a magyar Vodafone mikor kezd bele, és a tőkeigényes vállalkozás mikor fizet osztalékot. Ez utóbbi tényező a most esetleg befektetésre kerülő összeg megtérülését alapvetően befolyásolhatja, hiszen az AH-nak még 25 százalékos tulajdoni hányaddal sem lesz nagy ráhatása a mobilcég osztalékfizetési politikájára. „Ha a részesedésünk 12 százalékra hígulna, ezek a körülmények hatványozottan jelennének meg a társaságnál” – utal a köztes megoldásnak tekintett lépés hátulütőire László Géza vezérigazgató.
Az opciós tárgyalások végkimenetele megváltoztathatja az állam 1999-ben elhatározott magyar mobilpiaci szerepvállalását is. A harmadik mobilcégbe annak idején – az AH mellett a Magyar Posta Rt.-vel együtt – a tenderkiírás azért tette be kötelezően (és kifejezetten legalább 25 százalék plusz egy szavazat erejéig) az állami cégeket, hogy a magyar beszállítói rész minél nagyobb legyen, és a tulajdonosi oldalon is maradjon hazai képviselő. A postát időközben kivásárolta a Vodafone. Ha állami források híján az AH is kilép a Vodafone-ból, a kezdeti elveket elsöpri a gazdasági kényszer. Így legfeljebb a privatizáció előtt álló állami társaság adósságállományának jelentős felduzzasztásával lehet az eredeti célokat fenntartani. A kilépés emellett más gazdasági kérdéseket is felvet, nevezetesen azt, hogy a 17 milliárdos állami befektetés megtérül-e a jelenlegi részesedés eladásával, és egyáltalán érdemes-e akkor kiszállni, amikor a gyors fejlődés jelei mutatkoznak.
PRIVATIZÁCIÓ. Az AH problémáin tehát értelemszerűen nem a hitelek felduzzasztása, hanem a privatizáció és az azzal érkező friss tőke könnyíthetne. A magánosítás legutóbb tervezett, 2003-as időzítését azonban nemrég 2004-re csúsztatták. A tranzakció eredeti menetrendje már tavasszal borult, amikor az AH nem került fel arra a „prioritási listára”, amely a legfontosabb privatizálandó cégeket tartalmazta. Utána döntöttek arról, hogy a stratégia kidolgozását végző tanácsadó kiválasztására pályázatot írnak ki, az ezt megnyerő Erste Bank Befektetési Rt.-nek pedig decemberre kell letennie a kész dokumentumot. A tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. a 2004-es dátum bejelentésekor „bizonyos hangsúlyeltolódásokra” is hivatkozott, ennek mögöttes tartalma várhatóan szintén csak a privatizációs stratégiából derül majd ki. Az AH mindenesetre a napokban egyszerűsítette szerkezetét, amelynek legfőbb elemeként a távközlési egységeket külön részvénytársaságba emelte ki. „Ezzel egy évi 4–5 milliárd forintos forgalmú, növekedési lehetőségeket rejtő üzleti kommunikációs társaság jött létre, amely szerepet kaphat a magyar távközlési piac konszolidációjában is” – mondja László Géza. Ami azt jelenti, hogy ha a most készülő stratégia alapján a kormány végül úgy dönt, hogy például a műsorszóró és multimédiás, illetve a távközlési érdekeltségeket külön-külön is értékesíteni lehet, akkor az AH erre szervezetileg is fel lesz készülve. Mint ismert, a magyar távközlési piac alternatív – azaz Matáv-csoporton kívüli – cégeinek egységbe kovácsolására elsősorban a korábban Vivendi néven ismert, nemrég Invitelre átkeresztelt társaság mögött álló pénzügyi befektetőket tartják esélyesnek. Utóbbiak – a GMT Communications és az AIG International – viszont nem valószínű, hogy érdeklődni fognak például az AH műsorszóró tevékenysége iránt.
 |
Megoszlanak a szakmai vélemények arról, hogy az AH értéke a privatizá-ció előtt hátralévő egy évben alap-vetően változhat-e. A távközlési egységek januártól várhatóan új jogszabályi környezetben működnek majd, a vezetők szerint pedig az EU-konform liberalizációs törvény életbe lépése jól jöhet a cégnek. „Ez új lehetőséget nyithat az AH előtt” – mondja Lévay Örs. Mások úgy vélik, ahhoz túl rövid időről van szó, hogy a társaság távközlési kapacitása az új törvény életbe lépése után felértékelődjön, a piacon ugyanis jelenleg visszafogott a kereslet, s ez nem változik meg egyik napról a másikra. „A műsorszórás terén viszont helyzeti előnyben van az AH, hiszen számára kedvező, hogy ezen a nem növekvő piacon a digitális televíziózás lehetőségének megjelenése miatt sok a bizonytalanság és magas a belépési korlát” – véli Pápai Zoltán, az Infrapont tanácsadó cég ügyvezető igazgatója. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a műsorszórásban ma alkalmazott analóg technológiát mikor és milyen szabályozási környezetben váltják fel a digitális eszközök. Így az AH-val jelenleg versenyezni kívánó cégek bizonytalanok abban, hogy megéri-e még az analóg beruházás, vagy érdemes kivárni a digitális korszakot.
