Képes-e rabul ejteni egy gyereket egy emberi méretű pókháló, egy forgószéknek álcázott monumentális textilkagyló vagy egy Guliverre méretezett fapapucs? A számok tükrében igen, hiszen az „Ikea gyermek szenátusnak” tavaly átadott Smaland játszóház népszerűsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nálunk piacvezető lakberendezési áruházlánc tovább növelje előnyét. A svéd számvitel szerint augusztus végével záruló 2003-as üzleti évben bruttó 21,5 milliárd forint árbevételt ért el az Ikea Lakberendezési Kft., s ez 10 százalékkal több, mint az egy évvel korábbi forgalom.

A konkurencia is rohamosan fejlődik. A szintén két áruházzal rendelkező Kika Lakberendezési Kft. – a magyar számviteli rend szerinti – mérleg-adatai alapján 2002-ben 10,56 milliárd forint bruttó árbevételt ért el, 30 százalékkal többet a megelőző évre kimutatott 8,12 milliárdnál. A Fotex-csoporthoz tartozó, országosan 21 áruházzal országos hazai lakberendezési láncot alkotó, két éve 7,7 milliárd forint nettó árbevételt elérő Domus Lánc Kft. elmúlt évi növekedése ezzel szemben visszafogottabb volt. Mindössze százmillió forinttal, 7,8 milliárdra gyarapodott 2002-ben, az idei első félévre pedig 3,2 milliárd forintot regiszt-ráltak. Bár a két külföldi lánc bruttó adatokat közölt, ezt figyelembe véve is elmondható, hogy a Domus kisebb náluk, pedig ez az egyetlen lakberendezési lánc, amely belföldön saját termelőüzemmel – a Balaton Bútorgyárral – rendelkezik.
A lakásépítési támogatások hatására megélénkülő bútor- és lakberendezési piacon több új igényes külföldi szereplő is megjelent speciális választékával – mint amilyen az Óbuda Gate üzletházban lévő BoConcept –, és se szeri, se száma a legmódosabb vevők ízlését követő, egyedi gyártmányokat készítő „trendi” design stúdióknak. A választék üde színfoltját alkotják a hangzatos, idegen névvel újjáéledő hazai bútormárkák, mint a Quattro Mobili, amelyet a német tulajdonba került Kanizsa Trend cég használ. A potenciális vevők szerint az a baj, hogy nincs átmenet: hiányzik a középkategória, de legalábbis gyenge belőle a felhozatal.
Időalagút
A GfK Piackutató Intézet felmé-rése megalapozza a lakberen-dezési áruházak távlatos opti-mizmusát. Magyarországon a megkérdezettek 82 százaléka egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán vásárol lakberendezési cikket és bútort. Jellemzően a 15–29 éves korosztály szeret bútor- és lakberendezési áruházba járni. Ezek a fiatalok két és félszer többet vásárolnak, mint az átlag, amelynél még a 35–49 éves korosztály is másfél-szer többet költ bútorra. Az öt-venévesnél idősebbek pedig szinte nem is vásárolnak. Míg a magyarok általában húsz évig használják a bútoraikat, a nyu-gat-európaiak mindössze hat évig.
A Kika még direktebb növekedési menetrend szerint halad, hogy szándéka szerint az első legyen a magyar piacon. Lapunk megjelenésének napján adja át harmadik, és egyben legnagyobb magyarországi áruházát. A 6,9 milliárd forint beruházással felépített háromszintes, 25 ezer négyzetméteres eladóterű és 15 ezer négyzetméteres raktárral ellátott budaörsi monstrum éppen az Ikea szomszédságában épült fel. Ewald Repnik, a Kika vezetője tavasszal magabiztosan nyilatkozta, hogy az új áruház jóvoltából nemcsak az összes eladótér nagyságában, de jövőre már a forgalomban is megelőzik a mostani piacvezetőt. A jövőben ugyanis rohamléptekkel tör előre az osztrák lánc, amely már a telket keresi a következő négy évben Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Győrben nyíló új áruházaihoz. Ugyanakkor az Ikea a következő években mindössze egy új áruházzal számol, de hogy hol és mikor, azt egyelőre nem tudni. A kapacitásfelesleggel küzdő Domus viszont nem tervez új áruháznyitást. Nemrég zárta be két egységét, s a jelenlegi 5–7 százalék közötti piaci részesedése megtartását célozta meg.

HULLÁMVASÚT. Kérdés persze, hogy a növekedési terveket nem húzzák-e keresztül a kormány részéről bejelentett megszorítási intézkedések. „Tavaly tényleg volt fellendülés” – erősíti meg Laskay Lajos, a Bútor- és Faipari Szövetség szakértője. A választás és a reálkeresetek megugrásának évében 44 százalékkal több bútort adtak el a hazai gyártók, nem is említve a növekvő importot. Ám az idei első félévben 24 százalékkal csökkent a hazai gyártók eladása, az előző év azonos időszakához képest. A visszaesés akkor is drámai, ha a bázis magas volt. Mutatja, hogy milyen rugalmasan igazodik a bútorkereslet a pénzkiáramláshoz. A hazai gyártók helyzetét tovább rontja, hogy a fő exportpiacon, Németországban megmakacsolta magát a recesszió, ezért nemcsak oda nem lehet szállítani, de az ottani gyártók is nálunk akarnak eladni.
A magyar beszállítók helyzetén nem sokat javít az inkább olcsóbb árszínvonalú termékeket forgalmazó lakberendezési láncok itteni növekedése sem. Az Ikeának ugyanis zömmel kínai, lengyel és svéd, a hazai Domusnak is csak fele részben magyar, de ötven százalékban távol-keleti, amerikai és európai cégek a fő beszállítói. A konkurensek szintén főleg román és szlovén partnerekkel dolgoztatnak. Az onnan származó import meg is növekedett az elmúlt két évben. A csúcsminőségű bútorokat főleg exportra szállító nagyobb magyar gyártók ezért inkább az éledő orosz megrendelőkben reménykednek.
