nevezte a Postabank eladását László Csaba pénzügyminiszter, és nehéz is volna vitatkozni vele. E minősítés ezúttal valóban nem a kormány munkájának üres reklámozása. Mindenekelőtt azért emelhetjük meg a kalapunkat a privatizátorok előtt, mert állták a szavukat. Szűk 15 éves legújabb kori gazdaság-történetünkben szokatlan módon betartották az eladás májusban meghirdetett menetrendjét. Ígéretükhöz híven biztosították az átláthatóságot is, nyilvánosságra hozták a szereplők névsorát, a pályázati árakat. Végül, de nem utolsósorban ahhoz is tartották magukat, hogy a győztes társaság kiválasztásában az ajánlati árak nyomják majd a legtöbbet a latban. Korábban például többeket elbizonyta-lanított, amikor szárnyra keltek a híresztelések a GE esetleges árukapcsolásos ajánlatáról, amely az általuk felkínált összeget ötvözné a vállalatóriás magyarországi befektetéseivel. Persze azon nyomban felmerültek a kérdések, vajon ismét politikai, gazdaságpolitikai alkuk indulnak-e, s hogy lehet itt majd tisztán látni.
A végeredmény azonban magáért beszél. Tiszta versenyben, 101 milliárd forintos, a hazai bankprivatizációk sorában rekordmagasságúnak számító árajánlatával győzött az osztrák Erste Bank. Lám, a piaci körülmények, az umbuldamentes, mindenkinek egyforma esélyt biztosító megmérettetés micsoda mesés összeget kényszerített ki a pénzintézet megvásárlását valóban komolyan gondoló vevőből.
Mindemellett, a legfrissebb sikertörténet nem feledtetheti a Postabank korábbi hányattatását. A magyar államnak és az adózóknak a privatizációig tartó út nagyon sokba került. A számla végösszege 1998-99-ben 220 milliárd forintra rúgott, noha annak idején vitatták, valóban ekkora summát kellett-e belepumpálni a megroppant pénzintézetbe ahhoz, hogy talpra álljon a Princz Gábor által vezetett menedzsment gyalázatos regnálása után, s megmaradjon a teljes magyar bankrendszer stabilitása. A Postabankhoz kapcsolódó korábbi rossz élmények feledtetésében is segíthet a mostani sikeres privatizáció.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
