Lógnak a hálón

Vízityúkra vadászni ártatlan szórakozás. A számítógép segítsé-gével űzhető „sport” a németországi irodisták körében Moor-huhnjagd néven vált minden idők legsikeresebb hivatali játéká-vá. Néhány éve, 2000 telén a vállalatok dolgozói egymás re-kordjainak megdöntésén fáradoztak, és presztízskérdésnek tekintették, hogy mely cég válogatottja ér el jobb eredményt a másfél perces játékban. Mindez konkrét veszteségeket okozott a munkaadóknak. A hivatalos honlapról a rajongók napi több száz esetben töltötték le a játékot, ami számos vállalati szer-vert tett átmenetileg működésképtelenné. A károkozás az elfe-csérelt munkaidőben, az informatikai erőforrások leterheltsé-gében, illetve a renyhe produktivitásban is jelentkezett.

Az őrület Magyarországot sem kerülte el, nálunk azonban enyhébb lefolyású volt. Honfitársaink számára erősebb hívószónak bizonyult, amikor a parlamenti választások idején néhány fiatal magas színvonalon manipulálta és tette elérhetővé a Csillagok háborúja II., a Klónok támadása paródiáját hazai politikusok „szereplésével”. A filmecskében a Star Wars-univerzum sötét oldalán az egységbe forrt szociálliberális koalíció vezetői küzdöttek a lézerkardos Jedikkel, akik a Polgári Erők oldalán harcoltak a Köztársaság értékeiért.

MEGFIGYELNEK. A Net Research Center (NRC) 2003 tavaszán 667 fő bevonásával készült hazai kérdőíves felmérésekor a megkérdezettek 40 százaléka naponta félórányi időt ismert be öncélú internetezés címen. Egyötödük pár órában határozta meg a szóban forgó időtartamot, közel 2 százalékuk pedig elismerte, hogy szinte a teljes munkaidejében szörfözési kedvtelésének hódol. A válaszadók egynegyedét érte már megrovás a jogosulatlan internethasználat miatt, 3 százaléka pedig azt állította, hogy már rúgták ki munkahelyről ilyen indokkal.

Ugyan a cégek belépő alkalmazottaikkal általában írásban rögzítik a magáncélú internetezés szabályait, ez még nem garantálja, hogy a dolgozó nem csábul a tilosba munkaidőben. A papíron rögzített tilalmak mellett komoly informatikai arzenál áll a cégvezetők rendelkezésére az internethasználat ellenőrzésére, illetve korlátozására. Az öncélú, munkaidőben történő netezés kivédésére itthon többnyire az elavultnak számító naplózás a bevett szokás. Ilyenkor a számítógép nyomon követi, mely oldalakon járt az adott felhasználó. Amenynyiben szembetűnően sok a munkaköre szempontjából indokolatlanul felkeresett honlap, következik a szankcionálás, ami nem kizárólag szóbeli feddés lehet.

„A naplózási módszert etikátlannak és jogszerűtlennek tartom” – mondja Nemes Dániel, a filter:max erőforrás-biztonsági cég stratégiai igazgatója. „Ha valaki megnéz egy speciális irányultságú erotikus oldalt, abból az illető szexuális szokásaira lehet következtetni, ami személyes adat. Az adat kezelője az adatvédelmi törvény értelmében nincs felhatalmazva, hogy birtokolja ezen információt, sem arra, hogy szembesítse vele beosztottját. Ilyenkor tehát jogszerűtlenül intézkedik, bűncselekményt követ el.”

BŰN. Természetesen a munkavállaló is könnyen bűnelkövetővé válhat. Kevesen tudják, hogy a fájlcserélő programok használója a letöltéssel egy időben az anyag terjesztőjévé is válik, ami büntetendő cselekedet. Nem ismerte az ide vonatkozó jogszabályokat az a két magyar egyetemista, akiket nemrég letartóztattak, mert olyan – hitük szerint – könnyű erotikus anyag letöltésébe fogtak, amely később gyermekpornónak bizonyult.

Mivel nem állhat minden alkalmazott monitora mögött egy biztonsági őr, a tartalomszűrési iparág a közelmúltban fejlődésnek indult. A nethasználat szabályok közé szorításáról ma már egyre intelligensebb szoftverek gondoskodnak. Vannak olyan megoldások, amelyekkel letiltható bizonyos kulcsszavakat tartalmazó oldalak látogatása. Ha például a „szex” szó feketelistán van, akkor a dolgozó online újságot sem tud olvasni addig, amíg annak címlapján a szót tartalmazó hír szerepel.

„A fejlettebb szoftverek kategorizálják (például: politikai, gazdasági, rasszista, terrorista, szexuális tematikájúnak minősítik) a weboldalakat. Ezek közül a munkáltató kiválogathatja, amelyeket engedélyez, vagy tilt, esetleg limitek között hagy jóvá” – mondja Nemes. Előfordulhat, hogy a pénzügyi osztály dolgozói a gazdasági oldalakat korlátlan mennyiségben látogathatják, viszont a politikai híroldalakon naponta csak egy fél órát időzhetnek. A zenei oldalakról soha nem tölthetnek le dalokat, míg gazdasági oldalak videóbejátszásaival megtehetik ugyanezt. Mindenkinek a munkaköréhez kell rendelni, hogy mely oldalakat és milyen mennyiségben látogathat. Az egyes munkakörök korlátozását tekintve sokszor a humánpolitikai vezetők is tanácstalanok. „Például egy újságíró internetezési szokásai nem szoríthatók korlátok közé. A hasonló munkakörökben nem az oldalak nézegetését, hanem a letölthető mennyiséget, illetve a jogsértő anyagok cseréjét kell szabályozni” – véli a szakértő.

A legfejlettebb szoftverek esetén a megfigyelés eredménye arányszámokban jelentkezik a vezetőnél, aki csupán a tendenciákat tudja figyelni, így kerülve ki azt, hogy jogilag és etikailag ingoványos talajra lépjen. „Amennyiben folyamatosan túlzott a nem munkához kapcsolódó internetes tartalmak látogatása, nem a túlkapás egyébként is inkognitóban maradó okozója, hanem az egész kollektíva bűnhődik, mert korlátozzuk az adatforgalmat” – mondja Örményi András, az IT szolgáltatással foglalkozó Grepton Informatikai Rt. belső üzemeltetési vezetője.

NYILVÁNOSAN. Durva becslések alapján a hazai munkavállalók 80 százaléka rendeltetésszerűen használja a hálót, s csupán 20 százaléka él vissza extrém módon azzal, hogy hozzáfér az internethez. A teljes munkaerő-állomány korlátozására ez utóbbiak miatt van szükség. Ha jó a korlát, a tisztességes többség nem érzékeli, hogy rendszabályozzák. Az NRC kutatásában részt vevők 51 százaléka tud arról, hogy a munkáltató figyeli az internethasználatot. 29 százalékuk szintén hallott róla, de meggyőződése, hogy ő nincs a megfigyeltek sorában. A megkérdezettek 30 százaléka elfogadhatónak tartja a megfigyelést, de csak akkor, ha ezt nyilvánosan teszik. Egy pénzintézet nevének eltitkolását kérő informatikai vezetője állítja, cége nem tájékoztatja az alkalmazottakat a megfigyelés tényéről. A pornóoldalak nézegetését elnézi, akárcsak a rasszista oldalakon való látogatást egészen addig, amíg az illető nem kezd igehirdetésbe. „Sávszélesség gondokkal még az ilyen oldalak tömeges nézegetésekor sem küzd a cég” – állítja a vezető. A probléma csak akkor válik kritikussá, ha limitált az adatforgalom. A határ túllépésekor ugyanis pluszpénzt kell fizetni az internetszolgáltatónak. Ha a belső hálózat lelassul egy szórakozó kolléga miatt, akkor a „ludas” sávszélességét úgy korlátozzák, hogy az illető csupán modemes sebességgel tudjon internetezni. Ilyenkor a letöltések és a kiváló szórakozást ígérő, hálózatba kapcsolható játékok (például Quake) futtatása is meghiúsul. Drasztikusabb esetben a rendszergazda lekapcsolja az illető gépéről az internetet. „Idáig azonban csak ritkán fajul a dolog” – mondja a vezető, aki maga kém (spyware) programokat használ az alkalmazottak megfigyelésére. Ezek közvetítik a dolgozók monitorján látható képet, és ily módon tájékoztatják az informatikai vezetőt arról, ki mivel bíbelődik éppen. Ezen szoftverek többnyire csak leskelődésre alkalmasak, a legfejlettebbek viszont már azonnali beavatkozást is lehetővé tesznek.

A szűrés és az esetleges megfigyelés tényéről tájékoztatást ad dolgozóinak az IT megoldásszállító ICON Rt. „Az internethasz-nálati szabályzatot minden új belépő megkapja. Ez tartalmazza, hogy mikor, mi célból, milyen terjedelemben látogatható a világháló. Nincs tiltva a magánhasználat, de ajánlások vannak az útmutatóban. Ilyen például, hogy a fileletöltés csak az esti órákban engedélyezett” – mondja Kocsis Csaba, a cég HR vezetője. Ő elismeri, hogy az öncélú internetezés olykor hasznos is lehet, mert esetleg olyan ügyeket intéz el az interneten a dolgozó, amiért egy személyes megjelenés sokkal nagyobb időkiesést jelentene a munkából.