Ezúttal szavuk sem lehet a magyar borászoknak. Korábbi hivatalos külföldi látogatások alkalmával – például a kormányfő múlt decemberi moszkvai útján – sikerült elkövetni azt a baklövést, hogy a magyar fél által adott díszvacsorán francia borokat szolgáltak föl.
Mádl Ferenc Athénban.Tisztelet a kivételnek.
A TOKAJI EREJE. Az illetékesek szerencsére tanultak a hibából. Amikor ugyanis Mádl Ferenc köztársasági elnök a múlt héten Athénban járt, és a helyi Hilton szálló nagytermében fogadást adott görög kollégája, Konsztantinosz Sztefanopulosz tiszteletére, a vendégek poharába kizárólag villányi, tokaji és más magyar borokat töltöttek a pincérek. Ha pedig ennyi reklám nem lett volna elég, az államfő egy görög-magyar üzletember fórumon még a következő viccet is elsütötte: „Amikor a francia dicséri a maga borát, azt mondja, elég egyetlen pohár, és az ember szíve máris szerelemre lobban. Az olaszok szerint az ő borukból elég egy korty, és az ember máris gyönyörű dalra fakad. A magyar tokaji viszont olyan, hogy ha valakinek a poharáról egyetlen csepp a földre hull, és azt egy arra szaladó kisegér fölhörpinti, bőszen így kiált föl: Hol az a macska!”
Nos, ha ez nem hatott, alighanem semmi sem fog. A görög piac ugyanis egyelőre kiábrándítóan szerény mértékben vevő a magyar árukra. Igaz, elmondhatjuk, a kétoldalú kereskedelemben a mi oldalunkon jelentkezik a többlet – 2002-ben az export 140,2 millió eurót, míg az import 70,6 millió eurót tett ki -, az összforgalom volumene azonban az utóbbi évek egyenletes növekedése ellenére lehangoló. A hasonló adottságokkal rendelkező Spanyolországgal például mintegy 1,3 milliárd euróra rúg az áruforgalom, de még Romániával is meghaladja az 1 milliárd dollárt. „Az Európai Unió más tagországaitól eltérően a görög iparnak nincs olyan szegmense, amely a Magyarországon gyártott alkatrészekre és más beszállítói termékekre érdemben igényt tartana” – keres magyarázatot az érdeklődés hiányára Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
Magyarország EU-tagsága persze valószínűleg ismét ráirányítja majd a görögök figyelmét a mi termékeinkre – legalábbis Parragh László bízik ebben. Túlzott reményeink mindazonáltal nem lehetnek. Különösen annak fényében nem, hogy a jelek szerint a hazai vállalatoknak az athéni olimpiai felkészülés több tízmilliárd eurós üzletéből sem sikerült eddig egyetlen érdemi megrendelést sem elcsípniük. A Bombardier MÁV Kft. az államfői úthoz időzítve aláírt ugyan egy hozzávetőlegesen 70 millió eurós szerződést vasúti kocsik felújításáról és gyártásáról, ám ez az üzlet is csak annyiban kötődik az olimpiához, hogy az eredetileg későbbre tervezett beruházást a hírek szerint a sportrendezvény miatt hozták egy-két évvel előbbre.
LEOSZTOTT LAPOK. Hivatalos remények szerint talán az élelmiszeriparnak van még oka némi bizakodásra – borászok figyelem! -, görög részről azonban azt hallani, hogy jobbára már ezeket a lapokat is leosztották. Erre utalhat akár az is, hogy Temesfői István, a Globus Konzervipari Rt. vezetője sem kötött olyan üzletet Athénban, amely olimpiai megrendelés lenne. Igaz, Görögországot illetően Temesfői ennek ellenére optimista: „Ez az ország a Globus számára ma egy bő 2 millió eurós piac, de jó esély van arra, hogy itteni eladásainkat akár ez év végéig 5 millió euróra növeljük.”
Ami a befektetéseket illeti, 2002 végéig 137 millió eurónyi görög működő tőke érkezett Magyarországra. Szerény, ámde tisztes öszszeg, aminek a java része egyetlen vállalkozásnak, a Zeritisz-csoportnak köszönhető. A piszkei és a szentendrei papírgyárat az 1993-as privatizáció során megvásárló Panosz Zeritisz az időközben visszaforgatott profittal együtt máig mintegy 74 millió eurót hozott az országba. Jó vásárt csinált: a stabil nyereségességen túl a piszkei gyár például a közelmúltban vált a McDonald’s közép- és kelet-európai beszállítójává. „Abban bíztam, hogy elvetem a magvakat, majd évről évre betakaríthatom a termést. Ám kiderült, valójában fákat ültettem, amelyek minden évben gyümölcsöt teremnek, és remélem, hogy ez a jövőben is így marad” – ad hangot elégedettségének a milliárdos üzletember. Most már csak a többi görög „kertésznek” kellene követnie a példáját.
