Családias nevelés

Ma már dinasztiának is nevezhető a Bárány család, hiszen Bárány László nagyapja és nagyanyja építette meg 1928-ban ia Tiszántúl első mester-séges baromfikeltetőjét Békéscsa-bán, a Széchenyi-uradalomban. A nagyapa már nem érte meg, hogy az üzemet a háború után államosították, majd 1952-ben bezárták. A fia három éves szibériai munkatábor után ezer ember közül harmadmagával tért haza. Itthon két évig nem kapott munkát, majd különböző alföldi keltetőknél dolgozott. Szakmai tudásának elismeréseként 1958-tól 1977-ig – haláláig – a derecskei keltető üzemet vezette.

Az ugyancsak a László keresztnevet viselő unoka is az állami szektorban szerzett tapasztalatot, mielőtt 1988-ban vállalkozásba fogott volna. Az egyetemet 1977-ben fejezte be általános agrármérnökként Debrecenben, innen pedig egyenes volt az út a Hunnia-Coop üzeméhez, amelyet több helyi termelőszövetkezet hozott létre. Az állami szektor hanyatlását megérezve aztán spórolt pénzéből magánvállalkozást indított be. A kezdeti pár ezres baromfitelepből néhány év alatt a térség egyik legnagyobb baromfiintegrációja lett.

ÖNELLÁTÁS. A siker titka nagyrészt a szerencse és a jó időzítés. A haldokló termelőszövetkezetektől ugyanis nyomott áron lehetett gépekhez, telephelyhez jutni. A Bárány László által alapított Baromfi Coop Kft. az egykori tsz-telepeken működik a mai napig. A tudatos építkezés része volt, hogy a tenyésztéshez kapcsolódó minden tevékenységet igyekeztek a cégen belül megoldani, így a takarmánytermeltetéstől és -keveréstől kezdve a keltetésen át a vágóbaromfi neveléséig, majd feldolgozásáig minden egy kézben maradt. Ezzel munkát adtak a közeli települések gazdáinak, akiket a cég gépekkel, tanácsokkal és pénzzel is segít.

A cégvezető szerint az elkövetkezendő évek nehéznek ígérkeznek, hiszen az uniós csatlakozás után a hazai termesztőknek nem sok esélyük lesz a tőkeerős nagy cégekkel szemben. Ezért igyekezett olyan termékre koncentrálni, amelyik az unióban is versenyképes lehet. A nagy ötlet két éve jött, amikor Bárány László úgy döntött, belevág a szabadtartásos tanyasi csirketenyésztésbe. Ebben már segítségére van nagyobbik fia – ő is László -, aki szintén a debreceni egyetemen szerzett agrármérnöki diplomát.

Ifjabb Bárány László számára sosem volt kérdés, hogy egy napon beáll dolgozni a családi vállalkozásba; jelenleg az ökobaromfi tenyésztésére létrehozott Master Good Kft. ügyvezető igazgatója. A cég éppen az idén kezdett bele egy 1,5 milliárd forintos fejlesztésbe Petneházán, ahol a kelet-magyarországi térségben tenyésztett csirkéket fogják feldolgozni, csomagolni, és 2005-től akár félkész vagy készétel formájában árusítani. Az ökobaromfi étrendjét, életterét, tartásának körülményeit a legapróbb részletekig szabályozzák. Ezek az állatok sosem kapnak növekedésserkentő, hozamfokozó szereket vagy antibiotikumokat. Az ökocsirke – ellentétben a biobaromfival – kaphat olyan takarmányt, amely műtrágyázott földön termett, de vegyszerezett takarmányt már nem.

A káros szerektől mentes tiszta baromfihúsra már Magyarorszá-gon is van fizetőképes kereslet, annak ellenére, hogy az ilyen csirkéből készült termékek ára a brojleréhez viszonyítva kétszeres is lehet. Piackutatás után a cégvezetők úgy döntöttek, hogy feldolgozott friss és félkész termékek mellett – az ipartelep elkészültével – bébiételeket és allergiásoknak szánt hústermékeket is gyártanak majd. „Először azt hittük, csak a magas iskolai végzettségű és tehetős emberek fogják megvenni. A piackutatás, illetve az áruházi kapcsolattartás során azonban kiderült, vannak olyan emberek, akiknek fontos az egészségük és ezért hajlandóak is áldozni, valamint kismamák, akik szintén odafigyelnek arra, hogy mit etetnek a gyerekeikkel. Nagyon meglepődtünk, amikor rájöttünk, hogy a vásárlóink közé tartoznak azok is, akik pusztán az íze miatt veszik meg a csirkét, mert már elegük van az ipari csirke műanyag ízéből” – mondja ifjabb Bárány László.

Az áruházakban, a boltokban szólították meg a fogyasztókat különböző felhívó táblákkal, és a stratégia fontos része volt a kóstoltatás is. A szupermarketek vezetői számára is ismeretlen volt a termék, és nehezen hitték el, hogy a magyar fogyasztóknál is van igény rá. A kezdeti heti 200-300 ökocsirke után azonban ma már 5-6 ezer darab a megrendelés minden héten, s e szám tovább nő. A legtöbb nagy bevásárlóközpontban kaphatóak a Master Good Kft. termékei. Jelenleg a magyarországi fogyasztás 0,1-0,2 százalékát teszi ki az ökobaromfi, ám a piackutatások szerint az elkövetkező években ez akár 2-3 százalékig is felmehet, ami az éves 140-150 millió darabos össztermelést figyelembe véve jelentős mennyiség.

Az új termék bevezetése jelenleg is folyik, a döntésekben apa és fia együtt vesz részt, ám idősebb Bárány László szeretné, ha fia hamarosan önállóan vinné tovább a céget, míg ő a Master Good-ban jelentős tulajdonhányadot birtokló Baromfi Coop vezetésével foglalatoskodik. E cégnél is már 4-5 éve tudatosan készülnek az uniós csatlakozásra. Úgy látják, a mennyiségi versenyben, a költségszintek lenyomásában sem most, sem a jövőben nem vehetik fel a versenyt az unióbeli vállalkozásokkal. A minőségi termék előállításával viszont igen. Technológiájuk megfelel bármely nyugat-európai cég színvonalának. Csak a legmodernebb gépeket veszik meg, és a jövőben magas minőségi kidolgozású termékek előállítására kívánnak szakosodni, ami az EU-ban is költséges. Marketing ügyekben ifjabb Bárány László már szabad kezet kapott, míg a cég életében jelentős döntéseket továbbra is édesapja hozza. A közgazdasági döntéseket később a legkisebb fiú, Péter fogja majd átvenni, aki jelenleg szintén Debrecenben agrár-közgazdászhallgató, és akit hamarosan „bedobnak a mélyvízbe”.
NEM ÖRDÖNGÖSSÉG. A fiúk lelkesen és szívesen dolgoznak, ifjabb Bárány László szerint teljesen természetes, hogy egyszer ők igazgatják majd a céget. A felkészülés sem az egyetemmel kezdődött, ifjabb Bárány László ugyanis már gyerekként gyakran megfordult apja baromfitelepén, majd később elkísérte külföldi tanulmányútjaira is, bejárva egész Európát. A tanyasi csirkenevelés ötlete is egy franciaországi tanulmányútról származik, ahol egy hasonló céghez két hétig ő is beállt dolgozni.

A csirkenevelés pedig tulajdonképpen ugyanaz, mint a régi falusi baromfitartás, azzal a különbséggel, hogy itt nagyban teszik ugyanezt. A szabályok szerint 4,5 ezernél több állat nem lehet egy helyen, és minimum 1 hektáros kifutót kell nekik garantálni. Ez a környéken könnyen kivitelezhető volt, hiszen sok gazda kapott vissza földet a termelőszövetkezetektől, ám tőkehiány miatt nem tudott vele mit kezdeni. Ezekre helyezik ki a baromfit, tisztes megélhetést biztosítva a mezőgazdasági szempontból olykor értéktelen földek tulajdonosainak.