 |
| Tardos Ágnes |
Egy nagy európai cég nemrégiben elkészítette az új nemzetközi pénzügyi jelentési szabványoknak megfelelő első beszámolóját, és megrázkódtatásként érte a hír, hogy tőkearányos nyeresége 16 százalékról 3 százalékra csökkent. Hirtelen világossá vált: az áttérés nem egyszerűen a számok átsorolásából áll.
Konszolidált beszámolóikat a tőzsdén jegyzett európai cégek 2005-től kezdve a Nemzetközi Pénzügyi Jelentési Szabványoknak (International Financial Reporting Standards – IFRS) megfelelően kötelesek összeállítani az Európai Tanács 2002. június 6-án hozott határozata értelmében. A szabványrendszer a közelmúltban ment át névváltozáson; korábbi elnevezése Nemzetközi Számviteli Szabványok (International Accounting Standards – IAS) volt. Sokak szerint ez a legjelentősebb pénzügyi beszámolási rendszert érintő változás az utóbbi negyedszázadban. Az új előírás 7 ezer európai vállalat számára teszi kötelezővé az átállást.
| Életrajz |
TARDOS ÁGNES, a Pricewater-houseCoopers Treasury Megol-dások részlegének vezető könyvvizsgáló menedzsere
•1995-ben, egy másik nemzetközi könyvvizsgáló cégtől ment át a PwC-hez
•Könyvvizsgálóként számos pénzintézet, kereskedelmi és ipari vállalat könyvvizsgálatában, treasury áttekintésében és átvilágításában vett és vesz részt
•Nemrégiben tért haza kétéves londoni kiküldetéséről, ahol a PwC központjában a Globális Vállalati Jelentések osztályon belül a Pénzügyi Instrumentumok részleg vezetője volt
•A PwC közép- és kelet-európai technikai munkacsoportjának tagjaként az egész régiót segíti a Nemzetközi Számviteli Szabványok következetes alkalmazásában |
|
ÁTLÁTHATÓSÁG. Az IFRS európai bevezetése nagyobb átláthatóságot teremt majd, és kulcsfontosságú lépés a hatékony globális tőkepiac megteremtése felé. Most először kerülhet sor arra, hogy egy egész régió – az Európai Unió – egységes pénzügyi beszámolási nyelvet használjon. Nem csak a nagy multinacionális cégeknek kell az IFRS-t használniuk, hanem a tőzsdén jegyzett kisebb cégeknek is végre kell hajtaniuk a változtatást 2005. évi beszámolójuk elkészítése során. Sőt, a határozat azt is lehetővé teszi, hogy az egyes EU-tagok ne csak a tőzsdén jegyzett, hanem valamennyi cég számára kötelezően előírják az IFRS alkalmazását.
A teljes körű, egyedi beszámolókra is vonatkozó alkalmazhatóságot nehezíti, hogy egyes országokban a nyereségadó alapja szorosan kapcsolódik a számviteli eredményhez. Ugyanakkor az IFRS alkalmazásával járó esetleges adóbevétel-ingadozást a legtöbb kormány nem vállalja, és e probléma kezelésére még nincs felkészülve. Megoldás lehet a számviteli és az adózás alapjául szolgáló eredményeknek a jelenleginél élesebb szétválasztása, amire az angolszász országokban találhatunk számos példát.
Az egységes beszámolási nyelv megteremtése Európában hatalmas lépés és lehetőség a piac bizalmának újraélesztésére. A nagy presztízsű társaságok összeomlásának sorozata az elmúlt években számottevően csökkentette a társaságok és pénzügyi piacok, a vállalatirányítás és a gazdálkodásról közzétett információ integritásába vetett bizalmat. David Tweedie, a Nemzetközi Számviteli Szabványügyi Testület (International Accounting Standards Board – IASB) elnöke szerint az általa vezetett szervezet fő célja, hogy radikális javulást érjen el az átláthatóság területén, illetve, hogy hosszú távon a társaságok az egész világon egyetlen, átfogó szabványrendszer szerint készítsék pénzügyi beszámolóikat. Az átláthatóság javításához arra is szükség van, hogy az IFRS-t következetesen alkalmazzák az egyes országokban. Fontos, hogy a nemzeti számviteli testületek ellenálljanak a kísértésnek, s ne bocsássanak ki helyi értelmezéseket. A nemzeti testületeknek együtt kell működniük és arra kell törekedniük, hogy az IASB maradjon az IFRS értelmezésének letéteményese.
Magyarországon e változás közvetlenül csak 50 tőzsdén jegyzett társaságot érint, amelyek jelentős része már ma is közzétesz IFRS szerint készített pénzügyi beszámolókat. A változás azonban ennél lényegesen szélesebb kört érint, hiszen a magyarországi nagyvállalatok zöme olyan multik tulajdona, amelyeket jegyeznek az EU valamelyik tőzsdéjén, így az előírás vonatkozik e társaságokra is. Várhatóan egyre több cég fogja önszántából, az iránta megnyilvánuló bizalom növelése érdekében pénzügyi beszámolóit az IFRS szerint (is) elkészíteni és közzétenni. A magyarországi cégek számára további nagy kihívásnak bizonyul majd az „egyszerűsített” vagy „diétás” IFRS (azaz nem teljes mértékben IFRS-konform) beszámolók alkalmazásának tilalma. A nemzetközi pénzügyi jelentési szabványrendszer megköveteli, hogy beszámolóikban az e szabványra hivatkozó társaságok az IFRS öszszes előírásának megfeleljenek. A módszert elsődleges beszámolási nyelvként használó Európában a meg nem felelés, vagy nem tökéletes megfelelés növekvő kockázatot jelent.
ÚJ SZABVÁNY. Az IASB Bizottság júliusban tette közzé első Nemzetközi Pénzügyi Jelentési Szabványát IFRS 1 néven. Ezzel azok a vállalatok, amelyek a nemzetközi szabványok alkalmazásának bevezetése előtt erre az irányelvre vártak, most elkezdhetik az átállást, és már nem halogathatják tovább a kemény döntések meghozatalát. Így még nem késik le a szabványok alkalmazására vonatkozó 2005-ös határidőt.
Az áttérés folyamata az új szabvány bevezetése ellenére is a legtöbb cég számára bonyolult és időigényes feladat marad, s jelentős munkát igényel az IFRS legösszetettebb területein: a pénzügyi eszközök, nyugdíjak, halasztott adók, céltartalékok, felvásárlások, speciális célból létrehozott társaságok és a dolgozói részvényopciók terén.
| Kihívás a biztosítóknak |
Az IASB által a biztosítási szerződésekre vonatkozó új, júliusban közzétett szabvány-tervezet komoly kihívás elé állítja az üzletág minden szereplőjét. A biztosítások elszámolási gyakorlata meglehetősen eltérő a világ különböző részein, és nincs nemzetközileg elfogadott, általánosan alkalmazott módszer-tan. Az elmúlt években a szektor számos szereplője kapcsolódott be a tárgyalásokba. Sokuk szerint az aktuális javaslatok és a pénzügyi instrumentumok megjelenítésével és mérésével foglalkozó IAS 39-es szabvány-ban megfogalmazott követelmények együttes hatása a beszámolókban közzétett eredmények olyan ingadozásá-hoz vezethet, ami nem tükrözi az üzlet alapjául szolgáló gazdasági események tartalmát. A biztosítók esetében azért okoz problémát eszközeik valós értékelése, mert a biztosítási tartalékaikat az alább ismertetett 2. fázis hatályba lépéséig nem valós értéken mutatnák ki.
Az egyik legnagyobb kihívás a biztosítási vállalkozások és más pénzügyi intézmények által kötött szerződések részletes elemzése. A jelenleg „biztosításként” nyilvántartott, s az árbevétel részét képező szerződések egy részének pénzügyi eszközzé, illetve szolgáltatási szerződéssé történő átminősítése következ-tében ezeknek az átsorolt szerződéseknek az árbevétele kikerül a biztosítási díjbevételek közül – abból a tételből, amelynek alakulását az elemzők hagyományosan erősen figyelemmel kísérik.
És ez csak az első lépés a biztosítási szerződések elszámolásában várható változások sorában. A projekt 2. szakasza valószínűleg még ennél is nagyobb hatással lesz a biztosítók beszámolóira és működésére, és az új szabvány a biztosítási szerződések valós értékelésének irányába fogja elmozdítani az iparágat. Az IASB reményei szerint a 2007 januárjával kezdődő pénzügyi évben már a 2. szakasz előírásai szerint készítik majd beszámolóikat a biztosítók. Aminek drámai hatásai lesznek a működésükre nézve is. |
|
Az IFRS elsődleges beszámolóvá válása, az e szabványnak megfelelő vezetői információs rendszer összeállítása, az adatgyűjtés és feldolgozás a vállalat informatikai rendszerébe történő integrálása pedig azon társaságok számára is óriási feladat, ahol már eddig is készítettek IFRS szabványrend-szernek megfelelő beszámolót. És akkor a szisztéma folyamatos változásainak nyomon követé-séről még nem is esett szó.
A pénzügyi instrumentumok jelentős részét és az összes származékos ügyletet valós (piaci vagy piacit közelítő) értéken mutatják majd ki a mérlegben. Ez a változás a jelenleginél átláthatóbbá teszi a pénzügyi cégek beszámolóit, ezzel a befektetők a korábbinál világosabb képet kaphatnak a pénzügyi vállalkozásokról. Jókora elmozdulás ez a beszerzési költség elvű nyilvántartásoktól egy olyan világ felé, amelyben a társaságoknak fennálló szerződéseik jelentős részét valós értéken kell kimutatniuk, méghozzá úgy, hogy a valós értékváltozás közvetlenül az eredmény-kimutatásban jelenjen meg.
A valós érték térnyerésével a pénzügyi beszámolókkal kapcsolatos évszázados vita vesz újabb fordulatot. Korábban azokban az esetekben, amikor a valós, releváns, megbízható és óvatos bemutatás elvárásai ellentmondásba kerültek, a szabványalkotók az utóbbi kettő mellett tették le a voksukat, ezért a pénzügyi beszámolókat illetően sokakban élt a tévhit, hogy ezek fő célja az adózás alapjának megállapítása. A évezredfordulóra azonban világossá vált, hogy a pénzügyi beszámolók olvasóinak többsége számára az óvatossággal szemben egyértelmű elsőbbséget élvez a vállalat pénzügyi helyzetéről alkotott valós kép. A fentiek következményeként az eredmények várhatóan a jelenleginél sokkal jobban ingadoznak majd, ami arra ösztönözheti a pénzügyi vállalkozásokat, hogy több időt szánjanak a befektetők tájékoztatására.
Annak érdekében, hogy az eredményingadozást mérsékelni tudják, a társaságok rá fognak kényszerülni kockázatkezelési stratégiáik, az ügyfeleik számára kínált termékskálájuk újragondolására, figyelembe véve azt is, hogy ügyfeleik jelentős része is áttér az IFRS szerinti pénzügyi beszámolók készítésére.
