Vagyis felülvizsgálta – lejjebb vitte – a napokban közölt kormányzati prognózisokat (pénzügyi tárca: 3,0-3,5 százalék, gazdasági tárca: 3,0 százalék). A miniszterelnök elismerte, hogy az év első felében a gyarapodás elmaradt a kormány várakozásaitól.
Hibának nevezte, hogy a kormány-váltás idején nem terítették ki a kártyákat. Pedig számítása szerint az államháztartás 9,3 százalékának megfelelő hiányból több mint 3 százalékpont az előző kormány idején szőnyeg alá söpört feszültségek miatt állt elő, s csupán 1,3 százalékpontnyi deficit írható a választási ígéretek teljesítésének számlájára. Összehasonlítható bázison tavaly 6,3 százalék volt a hiány, ezt vinnék le az idén 4,8, jövőre pedig 3,8 százalékra.
Az elemzők még mindig kételkednek ebben – derül ki a Reuters fölméréséből. Erre az évre 5,4, jövőre 4,5 százalékra taksálják a hiányt, és persze ők is 3 százalék alatti idei növekedést valószínűsítenek. A leglátványosabb a jövő évre vonatkozó inflációs várakozások folyamatos romlása: az elemzők most már közel 6 százalékra teszik a 2004. évi átlagos, és 5,5 százalékra a jövő decemberi drágulást (lásd a grafikont), bár pesszimizmusuk még mindig elmarad a jegybankétól, amely augusztusban, mint emlékezetes, a teljes 2004. évre 6,5, az év végére pedig 5,8 százalékot jelzett előre a forgalmiadó-emelés miatt. Akkor a Pénzügyminisztérium (PM) vitatkozott azzal, hogy az áfa hatása olyan drasztikus lenne, a múlt héten viszont maga a pénzügyminiszter is elismerte: most már ők is 6 százalékos drágulással számolnak jövőre (lásd cikkünket a 14-15. oldalon), így már alig mondanak mást, mint a Magyar Nemzeti Bank, amely azért hétfőn újólag figyelmeztetett: az inflációs kilátások befolyásolása érdekében fontos, hogy a januári áfaemelés ne vezessen az inflációs várakozások meglódulásához. Síkraszállt egyúttal egy olyan bérmegállapodás megkötéséért, „amely figyelembe veszi a jegybank azon szándékát, hogy az infláció átmeneti emelkedés után 2004 decemberére 5,5 százalék alá mérséklődjön”. Eszerint az 5,5 százalék már nem prognózis, hanem „szándék”, azaz, akárhogy is, „cél”. Így a korábban deklarált cél – 2004 decemberére 3,5 plusz-mínusz 1 százalékpont – felpuhult.
A jegybank továbbra sem csökkentette a 9,5 százalékos alapkamatot. Vezetői szerint ugyanis a hozamalakulásból kiolvasható kamatcsökkentési várakozások gátolják a forint további erősödését. Nem is változtatnak mindaddig, amíg az árfolyam nem stabilizálódik a 250-260 forint/eurós sáv erős felében – közölték. Barcza György, az ING Bank közgazdásza ebből arra következtet: az MNB igazi célja az eurónkénti 250-255 forintos kurzus, de akár a 250-nél erősebb árfolyamot is tolerálná. Mindazonáltal az MNB-nek nagyobb most a bizalma a pénzügyi kormányzatban – véli az elemző -, mivel a bejelentett sokkszerű intézkedések megteremthetik annak lehetőségét, hogy a jegybank megkísérelje a kurzust 245 forint körüli szintre beállítani.
Medgyessy ellenben védelmébe vette a forint május-júniusi leértékelését, szerinte ugyanis a kicsi, nyitott Magyarország rákényszerül, hogy exportorientált legyen. Nem lehetett várni arra, hogy a túlértékelt hazai valuta árfolyama magától beálljon a reális kurzusra. „Bölcs, felelős emberek önkritikát gyakorolhatnak” – jegyezte meg idézett beszédében, a jegybankelnök nevének említése nélkül. A forint mostani kurzusát Medgyessy reálisnak tartja, bár a piacnak időre volt szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjék az árfolyam-beavatkozáshoz. Ez megtörtént, a forint kurzusa megnyugodott, így megért a helyzet arra, hogy ha nem is máról holnapra, de fokozatosan csökkenjen a magas kamatszint.
A makrogazdasági trendben egyelőre semmi változás nem mutatkozik. A kiskereskedelmi forgalom júliusban újabb lendületet vett, és 9,8 százalékkal nőtt. A keresetek vásárlóértéke az első 7 hónapban 13,1 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban, miután a bérek bruttóban 14,1, nettóban 18,1 százalékkal emelkedtek. A nettó béremelkedés lényegesen nagyobb emelkedése a minimálbér adómentességének tavaly szeptemberi bevezetésével függ össze. Ez a „100 napos” lépés főként az alacsony keresetűeknek kedvezett. A versenyszférában a foglalkoztatás összetétele miatt – több fizikai munkás, kevesebb diplomás – kisebb az átlagbér színvonala, így sokkal jobban szétnyílik az olló a nettó bér javára, mint a közszférában (lásd a grafikont). A költségvetési körben persze mégis nagyobb volt a béremelkedés: az első 7 hónapban 25 százalékos.
